Visszavágott a 49ers és Jordan Love is, a Texans nyerte a hét legfontosabb meccsét

A 49ers domináns módon vágott vissza a konferenciadöntőért és valósággal kiütötte az Eaglest Philadelphiában. Jordan Love-nak rossz emlékei voltak eddig a Chiefsről, azonban most azokat elfeledtette, és a vezetésével a Packers legyőzte Mahomesékat. A hét legfontosabb meccsén – már ami a playoff esélyeket illeti – pedig a Texans tudott drámai csatában diadalmaskodni a Broncos felett. 

Kansas City Chiefs @ Green Bay Packers 19-27

Jordan Love élete első kezdő meccsét Aaron Rodgers koronavírusa miatt épp a Chiefs ellen játszotta még két éve, és akkor nagyon gyengén mutatott, így most éghetett benne a vágy, hogy megmutassa, milyen fából faragták. És meg is mutatta!

A Packers az idei szezonja leghosszabb nyitódrive-ját mutatta be, nagyon szépen masíroztak végig a pályán és meg is szerezték a vezetést a harmadik számú tight end Ben Sims elkapásával. A Chiefs is szépen kezdett, azonban a vörös zónában elfogyott a tudomány és a Packers két sackkel mezőnygólon tartotta Mahomesékat – ezzel le is ment az első negyed. Ezt az adok-kapokot aztán megismételték a felek, most Christian Watson szerzett TD-t a hazaiaknál, majd újra egy sack miatt lett mezőnygól a Chiefs támadásának vége. A félidő vége előtt a Packers a félpályáig eljutott, de mezőnygólig nem, így ennyi volt az első 30 perc, a felek pedig hazai 14-6-os vezetéssel mehettek pihenni.

A második félidőt Mahomesék kezdték és végig is mentek (Isiah Pacheco futott be a célterületre), azonban mivel a kétpontos nem sikerült, így még a Packersnél maradt az előny. És nem is akarták ezt feladni, ismét végigmasíroztak a pályán egy negyedik kísérletet is megoldva, majd újra Watson szerzett TD-t. A Chiefsnek volt még válasza, Noah Gray touchdownjával a negyedik negyed elején ismét csak két pont volt a különbség.

Itt viszont a meccs folyamán először megakadt a Packers és átadták a lehetőséget Mahomesnak a fordításra. Ő viszont nem élt vele és csak three-and-outra volt jó a Chiefs offense. Love-ék elmentek mezőnygólig, így 5 pont volt a különbség, de megint lehetett aggódni az elkerülhetetlen Mahomestól. Ő viszont nem touchdownt, hanem interceptiont dobott a slot corner Keisean Nixonnak! Ebből összehozott egy mezőnygólt a Packers, így 8 pont előnnyel adták át a labdát a Chiefsnek bő 1 perccel a vége előtt (időkérés nélkül).

Jött tehát a nagy kérdés: ismét hős tud lenni Mahomes és hosszabbításra tudja menteni a meccset? A válasz végül “nem” lett, de elég kalandos úton, a bírók bénázásával. Előbb befújtak egy nevetséges unnecessary roughness büntetést, miközben a Packers védő még simán az oldalvonalon belül ütötte meg Mahomest. Aztán ezt kompenzálva nem adtak meg egy mély passznál egy DPI büntetést, majd mindezt megkoronázva megállították az órát, miközben a Chiefs elkapót már hátrafelé tessékelték ki az oldalvonalon túlra (ilyenkor futnia kell az órának). Aztán a Hail Maryre már nem jött DPI büntetést, így nyert a Packers!

A hazaiak óriásit mentek a meccsen. A Chiefs védelme idén elég nagy falat volt mindenkinek, azonban nem a Packersnek. Jordan Love-ék minden idei produktumot figyelembe véve az 5. legjobb teljesítményt tették le az asztalra EPA/drive mutató szerint, minden támadásuk során legalább két first downt szereztek és hétből ötször pontokat tettek fel a táblára. Jordan Love kiválóan játszott. Nem volt tele extra dobásokkal a játéka, de nagyon magabiztos, nagyon higgadt, és pontos volt. Az első 11 passzából 10 sikeres volt 109 yardért és 2 TD-ért, végül 25/36, 267 yard, 3 TD, 0 INT mutatóval zárt, 8 különböző elkapót talált meg és volt három 20+ yardos játéka. Nagyon biztató szereplés volt ismét. Az utóbbi öt meccsén egyébként egy Hail Maryt leszámítva 115/173, 1374 yard, 11 TD, 1 INT a statisztikája.

Azonban még nála is nagyobb dicséret jár Matt LaFleurnak, ugyanis Love-nak a meccs nagy részében nem volt nehéz dolga, a rendszer nyújtotta játékokat kellett csak megoldania, hiszen LaFleur igazán elemében volt. Lehet nem véletlen, hogy decemberben sosem kapott még ki az NFL-ben (16-0). A skill sorból Christian Watsont kell kiemelni a két touchdownja és a 86 scrimmage yardja után, illetve AJ Dillon is jól futott 73 yardot. A védelemben is meg lehet dicsérni Nixont az interceptionjéért, illetve a pass rusht, hiszen háromszor is sackelték Mahomest, amivel gyakorlatilag 8 pontot szereztek (touchdownok helyett mezőnygólok). De azért összességében a védelemre most nem lehet büszke a Packers.

A Chiefs oldalán ez most egy régi megszokott teljesítmény volt: a védelemnek nem ment a játék, így az kellett volna, hogy Mahomes minden labdabirtoklásból pontokat tegyen fel a táblára. Ez azonban a régi szép időkkel ellentétben most nem sikerült neki, még ha tényleg nem is rajta múlott. Nem segítette a védelmet, hogy Nick Bolton után Drue Tranquillt is elvesztették a linebacker sor közepéről, a futásmegállítás így nem igazán működött, aztán a safety Bryan Cook is megsérült, szóval a pálya középső területeit (mind vertikálisan, mint horizontálisan) nem sikerült levédekezni, amit nagyon szépen kihasznált a Packers. A támadóknál pedig továbbra is csak a Pacheco-Kelce-Rice trióra lehet számítani, senki másra. Utóbbi kettő 145 elkapott yardig jutott, előbbi pedig 110 yardot tett meg a földön és talán a legjobb játékosa volt a csapatnak.

A Packers ezzel a győzelemmel ott van a rájátszást érő helyek egyikén és könnyen lehet, hogy innentől minden meccsén favorit lesz a gárda, ugyanis elég könnyű a sorsolás. A Chiefs ellenben elvesztette első helyét a konferenciában és jelenleg csak a negyedik kiemelt az AFC-ben. Annyi jó hír azért Mahomeséknak is van, hogy a menetrendjük elég egyszerű a továbbiakban.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Philadelphia Eagles 42-19

A 49ers nagyon zokon vette januárban, hogy a meccs elején kidőlt Brock Purdy, így esélyük sem volt megmutatni, hogy meg tudják-e verni az Eaglest. Nos, most minden ebbéli frusztrációjukat kiadták magukból és egy gyenge első negyed után kiütötték a Sasokat.

Nem így indult a meccs, ugyanis a 49ers az első negyedben mindössze mínusz 6 yardra volt képes, miközben az Eagles 124-et tett fel a táblára. Nagy előny azonban nem lett ebből, hiszen a vörös zónában magakadt a tudomány és csak két mezőnygól jött össze. A 6-0-s előny pedig nem sok mindenre elég Shanahanék ellen. A második negyedben feltettek két TD-t a táblára, miközben az Eagles csak puntolni tudott és már át is vették a vezetést. Innen pedig nem volt megállás.

A 49ers az első negyed két puntja után ugyanis hat támadásból hat touchdownt ért el, ami egészen elképesztő teljesítmény. Az elején nem mentek a szélső futások, mert az Eagles ezekre nagyon ráállt, úgyhogy Shanahan változtatott és mentek a középső futások és a gyors szélső passzok, amikre már nem volt valódi válasza az Eaglesnek. Vagy ha volt is, a 49ersnek mindig volt egy újabb. Ahogy várható volt, Shanahan kipécézte a linebackereket, Nicholas Morrow-t és Christian Ellist, akik a pokol bugyraiban égtek egész este, azt sem tudták mi merre hány méter. Amikor meg nem őket, akkor az UDFA cornerback Eli Rickst célozta, akinek szintén gyenge meccse volt, de igazából bármit csinált a 49ers az első negyed után, az működött.

Brock Purdy 19/27, 314 yard, 4 TD, 0 INT mutatóval zárta a meccset, ami elképesztő játékot mutat, de azért a nagyobb részt Shanahan és a skill sor tette bele a meccsbe (az irányítónak több yardja volt a line of scrimmage mögé menő passzokon, mint a 10+ yardosokon). A legnagyobbat Deebo Samuel játszotta, aki a legmérgesebb volt a konferenciadöntő után és aki a legtöbbet dumált a holtszezonban. Ez azonban nem üres szócséplés volt, 4 elkapásból 116 yardot és 2 TD-t szerzett, illetve volt még 22 futott yardja és egy hatpontosa. Az Eagles védelme semmit sem tudott vele kezdeni, de Christian McCaffrey is 133 scrimmage yardot szerzett egy TD mellett, plusz Kittle és Aiyuk is betettek még 114 yardot a közösbe (és ha ők nem, akkor jött Jauan Jennings harmadik kísérletre).

Megállíthatatlan volt a 49ers, és nem ez az első ilyen alkalmuk. Idén 9 meccset játszottak, amikor Deebo Samuel és Trent Williams is a pályán volt, egy kivétellel mindegyiken legalább 30 pontot szereztek, és az egy kivétel is 27 pont volt. A két legnagyobb riválist, tehát az Eaglest és a Cowboyst pedig 84-29-re ütötték ki, ami elképesztő dominancia a playoffra előre gondolkodva.

Az Eagles ezzel az ütemmel pedig nem tudta tartani a lépést, és nem segített az sem, hogy meglepő módon Nick Sirianni nem ment neki 15 pont hátrányban egy negyedik és 2 helyzetnek a saját térfélen – ezzel gyakorlatilag el is dőlt a meccs. Amúgy rossznak nem nevezném a Sasok vasárnapi támadósorát (jónak sem azért), az első öt támadásból háromszor pontokat szereztek (utána volt ez a negyedik kísérlet, utána meg garbage time), de a két vörös zónás hiba sokba került az elején, ha ott el tudnak húzni, máshogy is alakulhatott volna a meccs. Így viszont nem, ráadásul a futás sem ment, illetve nem is erőltették, mindössze 46 yard jött össze, ami 2018 óta a legkevesebb a csapattól. A 23 pontos vereség pedig a legnagyobb a Hurts-érában.

A kisebb probléma persze a támadókkal volt, a nagyobb a védelemmel, ugyanis ilyen linebacker sorral lehetetlen felvenni a versenyt a 49ersszel, és a secondary sem volt jobb, mindössze egy leütött labdát sikerült összehozniuk. A túloldalon egyébként a védelmet lehet dicsérni, legalábbis a secondaryt. A pass rush most nem volt képes nagy nyomást helyezni Hurtsre, csak ha az irányító sokáig tartotta a labdát (Lane Johnson például nagyon jól kivette Nick Bosát), ellenben a secondary most nagyot ment, 11 leütött labdájuk is volt, folyamatosan jól tapadtak az elkapókra, és több coverage sacket is szerzett a 49ers.

A meccs krónikájához hozzátartozik egy dupla kiállítás, amikor a linebacker Dre Greenlaw akaszkodott össze az Eagles biztonsági főnökével (ilyet is ritkán látunk).

Az Eagles így 10-2-es mérleggel még vezeti az NFC-t, azonban ha jövő héten kikapnak a Cowboystól, akkor a 49ers átveheti az első kiemelés helyét – sőt, a Cowboys is beérheti az Eaglest mérlegben, bár a tiebreaker még a Sasok oldalán lesz.

(katonadani)

Denver Broncos @ Houston Texans 17-22

Az AFC wild card-helyekért folytatott küzdelem szempontjából kritikus fontosságú meccset vívtak a csapatok, és izgalomban bőven fel is nőtt ehhez a mérkőzés, még ha a slusszpoén, vagyis a meccsnyerő drive el is maradt. Az első félidőben gyakorlatilag csak a Texans támadósora éreztette a jelenlétét. Stroudra többször érkezett nyomás, de megint jól mozgott a zseben belül és mozgatta a szálakat is, Nico Collinsnak pedig kiosztott egy 52 yardos passzt a meccs elején. A futójátékkal is hozzá tudtak tenni és ennek az eredménye két értékesített mezőnygól és egy Dameon Pierce futott touchdown lett az első két játékrészben. Azért mindössze ennyi, mert a Broncos védelme megint erős teljesítményt rakott le, a passzsiettetés mellett a rövid passzopciókat is elvették és leginkább csak a mélységi játékokkal lehetett őket megverni.

Russell Wilsonék ellenben tényleg sehova nem jutottak a meccs első felében, ezért pedig a Texans védelmét kell dicsérni, akik a meccs legnagyobb részében dominálták a Broncos top 10-es támadófalát. Egy épkézláb drive-ot sikerült összerakniuk a második negyed legvégén, amivel eljutottak mezőnygól-távolságba, Will Lutz pedig értékesítette. 13-3-as hazai vezetéssel mentek szünetre a csapatok, de azt lehetett érezni, csoda, hogy csak tíz pont van közte.

A második félidő hasonlóan kezdődött: a Broncos puntolt, ezután pedig Stroud megint kritikus harmadik kísérletet oldott meg egy Nico Collins-passzal. Bár ezt követően sackelte őt a Broncos, de a mezőnygól összejött. A Broncos következő támadásánál Desmond King szerelte a passzt elkapó Perine-t, kiütötte a kezéből a labdát és vissza is vitte az end zone-ba, de a bírók belesípoltak megállítva az előrehaladást (tévesen). Nem sokkal később életjelet mutatott a Broncos, nem is akármilyet: Courtland Sutton első elkapása rögtön egy két védő között elkapott mélységi touchdown lett. Sutton idénre egyébként igazi red zone-célpont lett, 9 elkapott touchdown-ja holtversenyben a második legtöbb a ligában.

A támadósor éledezése mellett a Broncos védelme is feljebb kapcsolt, egymás után kétszer is földre vitték Stroudot, ami után újra a vendég támadók jöhettek. Russell Wilson viszont az előbbi nagy játék után rögtön az első passzból interceptiont dobott Derek Stingley Jr.-nak, miután Will Anderson Jr. ujjheggyel belepöckölt a passzba. Megint C.J. Stroud és a Texans-támadósor percei következtek: egy szép futás Pierce-től, egy meghosszabbított játékból dobott sikeres passz Stroudtól, majd egy Nico Collinsnak kiosztott touchdown. A kétpontos kísérlet nem sikerült, így 22-10-re lépett el a Texans.

Az utolsó negyedben viszont a Broncos-védelem nem engedte, hogy a hazaiak lezárják a meccset, az összes drive-jában puntolni kényszerült a Texans. A vendégek pedig elkezdhettek reménykedni a fordításban is, miután Russell Wilson ezúttal Jerry Jeudynak osztott ki egy mélységi passzt: azzal az 1 yardosig jutottak, onnan pedig Wilson futott be. Bár Wilson a következő drive-ban megint interceptiont dobott, megint Stingley-nek, de a védelem kisegítette a támadókat. 4:36-tal a vége előtt lehetőségük nyílt, hogy meccsnyerő drive-ot vezessenek, el is jutottak goal-szituációba, de végül Wilson harmadik interceptionjével (Jimmie Ward húzta be az end zone-on belül) dőlt el a mérkőzés: 22-17-re nyert a Texans.

A Texans oldaláról C.J. Stroud jól játszott, ismét volt néhány elképesztő megoldása, de azért sokat kellett menekülnie és ütötték-vágták rendesen (a lába is könnyebben megsérült, és még Davis Mills is bejött egy snapre, amíg Stroud éppen átesett egy gyors agyrázkódás-vizsgálaton). Az irányító a most is kiemelkedő Nico Collinsra támaszkodott, az elkapó három kritikus harmadik kísérletnél kapott el labdát, összesen pedig 191 yardot szerzett. Ez volt talán a legszebb játékuk:

A velük szemben felálló védelem megint nagyon agresszív volt, ötször sackelték Stroudot, és valóban megnehezítették a dolgát. A denveri támadóknál csak a második két negyed értékelhető, bár Wilson 3 interceptionje még a 2 TD ellenére sem mutat jól. A támadósor egyetlen harmadik kísérletet sem tudott végrehajtani 11 lehetőségből, ez pedig nem férhetett bele, még ha a végén két sikeres negyedik össze is jött. A futójátékkal egyébként ők is képesek voltak haladni, de a meccs egészét nézve a Texans védelme nyerte az egységek közti párharcot: Stingley zsinórban a harmadik meccsén szerzett picket, ráadásul kettőt, amelyekből a második egy egészen gyönyörű megoldás volt. Az újonc Will Anderson Jr. is talán a legjobb meccsét hozta eddig, két sackkel vezette a Wilsonra egész meccsen veszélyes passzsiettetést, és még egy puntot is blokkolt.

A rájátszás-esélyeket tekintve ez volt a forduló legfontosabb meccse, ezzel az eredménnyel a Texans esélyei nagyot nőttek, míg a Broncos esélyei nagyot csökkentek.

(nadubinszky)