A Bills és a Buccaneers is magabiztosan jutott be a legjobb nyolc közé

A Super Wild Card hétvége zárásaként újabb két sima meccset láthattunk, ahol nem kellett sokáig izgulni. Előbb a Bills verte meg könnyedén a Steelerst, majd a Buccaneers az Eaglest. 

Pittsburgh Steelers @ Buffalo Bills 17-31

Az extrém időjárás miatt hétfőre halasztott meccsen nehéz volt eldönteni melyik tűnt nehezebb feladatnak: győzelemmel távoznia a Steelersnek TJ Watt nélkül, vagy megtalálni a helyüket a nagyon korán érkező szurkolóknak a lelátót derékig borító hóban. Erre nagyon hamar úgy tűnt megkaptuk a választ, amikor a kezdőrúgást követően hamar leparancsolták a vendégeket a gyepről, majd touchdown drive-ot vezetett a hazai csapat. Ráadásul nagyon erőlködni sem kellett érte, hiszen az egy szem 3rd&1 tush pushon kívül nem volt más harmadik kísérlet a sorozatban, amely végén Dawson Knox húzta le a hatpontost.

Az idő elteltével egyre kilátástalanabbnak tűntek Tomlinék esélyei, egyszerűen képtelenek voltak épkézláb támadássorozatot véghez vinni, majd ez meg is bosszulta magát: előbb George Pickens hagyta el a labdát (amit ügyesen challenge-elt meg McDermott), majd később végre eljutott pontszerzés közelébe a Steelers, akkor Rudolph interceptiont dobott az end zone-ba.

A Bills köszönte szépen a két turnovert, és mindkét labdaszerzést TD-vel büntette. Kellett is ez a hazaiaknak, mert nem életük meccsét játszották. A fumble-t követő pontszerzést a Steelers 29 yardosáról oldották meg egy passzból, míg az interceptiont követően Allen 52(!) yardos futása hozta meg a hat pontot.

Hiába a döcögő támadósor, úgy tűnt a nagyszünet előtt lezárhatja a meccset a Bills, ám Tyler Bass 49 yardos mezőnygólját blokkolta a Steelers speciális egysége, amely visszaadta a lelkierőt a csapatnak, egyben dicséri Tomlinék kitartását is. A momentumot követően ugyanis egymás után három drive-jából pontot csinált a pittsburghi offense (két TD, egy FG), végig kapaszkodva az eredmény után. Mason Rudolph megtalálta az összhangot Diontae Johnsonnal, és Pickens is felocsúdott a fumble-jét követően, amire szükség is volt, hiszen a futójáték borzasztó hatékonysággal működött az egész meccsen, leginkább Najee Harrisszel.

Jár a kalapemelés a Steelers feltámadása előtt, szorossá viszont nem tudták tenni a találkozót. Az ilyen fordulatok után gyakori eset, hogy a másik csapat összeesik mint a szüreti széklet, de Sean McDermott legényei egy percig nem inogtak meg fejben. Pontszerzésre pontszerzéssel sikerült válaszolni, egy percig nem forgott veszélyben a győzelmük. Azt is mondhatnánk, hogy sikerült úgy nyerniük mint ahogy a “profik” szoktak a rájátszásban, pontosan annyit adtak bele, amit megkövetelt a győzelem, se többet, se kevesebbet.

A szurkolókat ez lehet nem nyugtatja meg, de egy fejben ilyen erős győzelemre nagyobb szükség volt mintha végig gáláztak volna. Számomra továbbra is aggodalomra ad okot, hogy az elkapókkal egyszerűen nem tudnak haladni, Gabe Davis sérülés miatt nem öltözött be, de Stefon Diggs egy villanást leszámítva ugyanabban a szürke ködben van, mint december óta folyamatosan, bár most legalább megbízható volt, ha felé szállt a labda.

Nagy szükség lenne erre a playoffban, mert végre működik a futójáték, ha Diggs is visszatérne a szezon eleji formájához, az Allenről is levenné a terhet, és nem az 50+ yardos futásain múlna a pontszerzés. Illetve hogy a védelemről is essen szó, ismét áldozatokat követelt a találkozó, és már így is a kulcsjátékosok hiányát nyögte az egység, ez nagy probléma lehet a továbbiakban.

Mike Tomlin számára válaszút következik a hírek szerint, így lehet teljesen a feje tetejére állhat a tavasz Pittsburghben, ha az irányító után az edzőt is lecserélik. Az mindenesetre sokatmondó, hogy a Steeler az utóbbi öt meccsét elvesztette a rájátszásban, ami a második leghosszabb aktív sorozat – ezen az öt meccsen ráadásul átlag 13,6 ponttal kaptak ki.

A Bills pedig készülhet a rövidebb pihenőjükkel a Chiefs elleni Divisional Round találkozóra, egyben bosszújuk beteljesítésére.

(chester)

Philadelphia Eagles @ Tampa Bay Buccaneers 9-32

A Billshez hasonlóan a Buccaneers is nagyon simán nyerte meg a wild card meccsét és szinte pillanatokig sem volt kérdés, ki fog itt továbbjutni.

A hazaiak gyorsan feltettek 10 pontot a táblára (ami 14 lehetett volna, ha Cade Otton nem ejti el a labdát), míg a vendégek két punttal nyitottak. Az első negyed végén 178-26 volt a yardarány és 10-1 a first downok aránya. A Bucs aztán a következő két támadásából is pontokat szerzett, azonban újabb dropok miatt csak mezőnygólokat, ezzel pedig ideig-óráig meccsben tartotta az Eaglest, ugyanis a Sasoknak volt egy rövid jó periódusuk és feltettek 9 pontot a táblára (az egyik extra kimaradt, mert a kétpontosnál Vita Veáék megállították a tolakodást).

A félidőben így 16-9 volt az állás, de az volt az ember érzése, hogy többel kellene vezetnie a hazaiaknak. A nagyszünetről egyik csapat sem jött ki jól, két-két puntot láttunk csak, tehát még mindig meccsben volt az Eagles. A negyed végén viszont eldőltek a dolgok. Előbb Hurts érthetetlen megmozdulása után safetyt szerzett a Tampa, majd egy újabb touchdownt feltettek a táblára, így már 16 pont volt a különbség és gyakorlatilag eldőlt. Aztán szereztek még egy TD-t, miközben az Eagles csak két turnover on downsra volt jó, így nagyon simán, 32-9-re nyert a hazai gárda.

A mérkőzés gyakorlatilag pontosan úgy alakult, ahogy a beharangozóban vártam. Az Eagles védelme borzalmasan teljesített, így a Buccaneers könnyedén tudott átmasírozni rajtuk. Rossz volt nézni, hogy a futást nem tudják megállítani, a pálya közepén teljesen üres területeket hagynak és hogy szerelni egyáltalán nem tudnak, vagy egyáltalán nincs kedvük. Siralmas teljesítmény volt (ismét) a Sasok védelmétől. Elég csak megnézni ezt a két hosszú touchdownt:

Érdekes módon egyébként nem a két sztárelkapó, Mike Evans és Chris Godwin vitte a hátán az egységet, habár ketten együtt így is szereztek 93 yardot, de ez elmaradt a várakozásoktól. Ellenben a tight end Cade Ottonnak volt 8 elkapásból 89 yardja (számíthattunk volna rá a borzasztó LB-sor ellen), illetve a fenti videókon látható David Moore-nak és Trey Palmernek 1-1 nagy játéka. Baker Mayfield néhány megkérdőjelezhető zseben belüli mozgást leszámítva egyébként jól játszott és így harmadik playoff-meccséből már a másodikat nyerte meg. A dropokkal megküzdöttek egyébként és sokáig ez tartotta meccsben az Eaglest, mivel ezért nem szereztek TD-ket.

A túloldal is pontosan úgy alakult, ahogy vártuk. Todd Bowles folyamatosan blitzelt, az Eaglesnek pedig semmi válasza nem volt erre. Elképesztő, hogy egy támadórendszerben nincs és nem is alakul ki két év alatt semmiféle válasz a blitz ellen. Tényleg érthetetlen számomra. Akármikor, ha az Eagles empty formációt használt (tehát nem volt senki a backfielden), a Buccaneers automatikusan blitzre váltott, sokszor cover0-ra, és semmi ötlete nem volt a Sasok edzői stábjának erre. Jól mutatja a teljes kilátástalanságot, hogy harmadik kísérletekre 0/9 volt a csapat mérlege, ilyen nullázásra pedig még csak háromszor volt példa a rájátszás történetében.

Persze elő lehet venni Jalen Hurtsöt, és nem is volt jó meccse, a safety nagy butaság volt, de ezekre a blitzekre konkrétan nincs semmilyen válaszlehetősége a rendszer miatt. Egyedül DeVonta Smith-t lehet kiemelni a Sasoktól pozitív irányba, aki 148 yardot szerzett és teljességgel levédekezhetetlen volt, miközben tudta az ellenfél is, hogy ő az egyetlen használható elkapó AJ Brown kiesésével.

A Buccaneers ezzel a győzelemmel utazik Detroitba a divíziós körben, az Eagles pedig mehet haza, és nagyon sok kérdésre választ kell adniuk az elkövetkezőkben. A meccs végi jeleneteket látva egyébként jó esély van arra, hogy a jövőbeli Hall of Famer center Jason Kelce bejelenti majd visszavonulását.

(katonadani)