Összefoglaló

A Ravens és a 49ers megszerezte az első kiemelést, életben maradt a Packers és a Steelers

Published on

A Ravens nagyon domináns Lamar-játékkal verte a Dolphinst és biztosította be az első kiemelést. Utóbbit megtette a 49ers is az NFC-ben egy könnyed meccsel. A Packers nagyszerű játékkal tartotta életben a playoff-reményeit, a Steelers megcsinálta a pozitív szezont, a Chiefs pedig megnyerte a csoportját. 

Miami Dolphins @ Baltimore Ravens 19-56

Az első kiemelésről döntött ez a meccs, a Ravens pedig szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy ki az AFC (NFL?) legjobb csapata. Ha nem is azonnal az öltözőből kijövet, de a félidőre már egyértelmű volt a győztes kiléte.

Pedig a Dolphins jól kezdett, szép hosszan végigmentek a pályán ellenállást nem tűrően. A Ravensnél az első pár játék alapján úgy tűnt, bénázás van kilátásban, volt egy drop, egy OPI, aztán harmadik és nagyon hosszúra megoldották a helyzetet és innen nem volt megállás, jött is az egyenlítés. Tyreek Hill elejtett egy TD-t, ezt pedig a Ravens még három touchdownnal büntette az első félidőben. Közöttük egy interceptiont is szereztek Tuától, a félidőre így magabiztos 28-13-as vezetéssel mehettek.

 

 

Amit aztán egyből 35-13-asra növeltek a nagyszünet után. És amikor meg hibáztak (Edwards fumble), akkor utána egy játékkal később visszaszerezték a labdát Tuától. A negyedik negyed legelején a Miami még visszajött két labdabirtoklásra, azonban a tavalyihoz hasonló őrült fordítást nem tudták megcsinálni, annál az idei Ravens jobb. Még egy touchdownnal a Hollók eldöntötték a meccset, így az utolsó 10 perc már gyakorlatilag garbage time lett, ahol még tovább növelték előnyüket. Kiütés.

A legnagyobb sztori Lamar Jackson volt a meccsen, aki múlt héten favorittá lépett elő az MVP-versenyben, most pedig az eddig fanyalgóknak csattanós választ adott. Nem voltak elég jók a számaim? Itt van 321 yard 5 TD-vel, no meg egy tökéletes passer rating. Több touchdownja volt, mint sikertelen passza. Ráadásul kettővel. Nem elég jó az EPA-mutatóm? Itt van egy felső 1 százalékos teljesítmény. Ráadásul egy a szezon második felében top5-ös védelem ellen. Azt hiszem már tollal beírhatjuk a címét, főleg hogy az utolsó héten jó eséllyel pihentetni fogják a biztos első kiemelés miatt.

Lamarral együtt persze az egész offense ellenállhatatlan volt. Todd Monken remek játékokat rajzolt fel, kiváltképp a red zone-ban, volt elkapott TD-je a 140 kilós fullback Patrick Ricardnak és a blokkoló tight end Charlie Kolarnak is. Rajta kívül Zay Flowers és Isaiah Likely ment nagyot még, de a cserefutó Justice Hill is betett 112 scrimmage yardot a közösbe. Dominálás volt a labda ezen oldalán.

És igazából a másikon is, az első drive-ot leszámítva. Roquan Smith elképesztőt játszott, az interceptionje gyönyörű olvasás volt, és a másik interceptiont is ő készítette elő tökéletes coverage-dzsel. De összességében az egész védelem kiváló volt Mike Macdonald irányításával, pedig Kyle Hamilton nem is játszott és Marlon Humphrey is megsérült. Egymás után 20 pont alatt tartották a liga két legjobb támadósorát. Az elég komoly teljesítmény. És a special team is hozzátett egyébként a győzelemhez, szóval tényleg minden fázisban ellenfele fölé tornyosult a baltimore-i alakulat.

A Dolphinsról sok jót nem lehet elmondani ezután. Tua gyengén játszott, és a védelem is. Ha valakit pozitív irányba akarunk kiemelni, akkor De’Von Achane nagyon jól játszott, a védelemben pedig Zach Sieler ment nagyot. Az külön sajnálatos, hogy már lefutott eredménynél, amikor nagyrészt a cserék voltak a pályán, akkor Bradley Chubbnak elszakadt a térdszalagja, így őt elvesztették a rájátszásra.

A Ravens tehát most pihenhet két hetet is, a Dolphinsnak viszont nincs meg ez a luxusa, a szezonzárón a csoportgyőzelemért játszanak a Billsszel.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Washington Commanders 27-10

A Commandersnek tét nélküli volt a mérkőzés, a 49ers pedig csak az első kiemelés bebiztosításáért küzdött. A végeredmény alapján pont olyan sima volt a mérkőzés, mint ahogy arra számítottunk, de a valóságban meglepően sokáig és jól tartotta magát a Washington.

Az első félidő végén csak 13-10-re vezetett a 49ers, bár ez leginkább csak annak volt köszönhető, hogy nagyon hosszú drive-okat vezettek a csapatok. Bár el kell ismerni, hogy Ron Riveráék elég jól felkészültek az ellenfélből, a 49ers kétszer is mezőnygólt volt kénytelen rúgni egy 50+ yardos drive végén. Eközben a Commanders offense elég jól működött Sam Howellel (Jacoby Brissett nem tudta vállalni a játékot), így egy meglepetés sem volt kizárt.

A második negyed első támadásából ugyanakkor csak puntra volt képes a hazai csapat és utána rögtön TD-t szerzett a 49ers. Viszont ezután összerakott egy jó kis drive-ot a Commanders, de Howell megint hozta a szokásos formáját és a red zone-ban eladta a labdát. Ezzel nagyjából el is dőlt a meccs, mert Kyle Shanahanék a hibát TD-vel büntették, Howelltől pedig csak egy újabb pickre futotta a meccs további részében.

Purdy nagyot ment a múlt heti borzalma után, szinte hibátlanul játszott. A támadófal is jól teljesített, nem engedett sacket, a Deebo Samuel-Elijah Mitchell-CMC trió pedig 179 yardot és egy TD-t szerzett a földön. A védelem már nem volt ennyire domináns, ami Howell sackmágnes hozzáállását és a gyenge Commanders OL-t figyelembe véve elég meglepő. Chase Young láthatatlan volt a bosszúmeccsén és bármilyen vicces is, de a csapat legjobb pass rushere az elmúlt évtized egyik legnagyobb bustja, Clelin Ferrell volt, aki az egy sackjével és három QB-hitjével karriernapot tartott.

A Commanders elég jól futott, Terry McLaurin pedig egy állat, de itt nincs miről beszélni. Ron Rivera egy hét múlva ki lesz vágva, teljes rebuild jön, mindenki menne már nyaralni. Persze aki lehetőséget kapott, az odatette magát a lehetőségekhez képest, de most már tényleg csak az a kérdés a fővárosban, hogy a 4 győzelmes Patriots-Cardinals-Commanders közül kié lesz az 1/2-es pick.

(renningan)

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 33-10

Miután Kirk Cousins megjelent félmezkóban fuxokkal a nyakán, hogy megfújja a kürtöt, nem tudtam mire számítsak a meccsen. Ez a látvány után lehet annyira sokk hatása alá kerültek a csapatok, hogy elég lassan indult be a meccs. És amikor beindult, akkor is csak az egyik csapat miatt.

A Vikings játékosai lehet annyira csodálták Cousinst és annyira hiányzott nekik, hogy nem is tudtak a meccsre koncentrálni. Az első félidőben ugyanis egyetlen értékelhető mezőnygólon kívül volt három gyors puntjuk és két gyors turnoverük. Mindeközben a Packers szerzett három touchdownt és egy mezőnygólt, plusz még egyszer eljutottak a 25 yardosig, de ott negyedikre nem sikerült megoldaniuk a helyzetet. Így a félidőben 23-3 volt az állás és gyakorlatilag el is dőlt a találkozó.

Ugyan a borzasztóan játszó újonc Jaren Hall helyére a második félidőre beállt Nick Mullens, akivel sikerült is levezetni két hosszú támadást, azonban mindkettő megállt a red zone-ban negyedik kísérletre. Egy becsület TD-t azért sikerült szerezniük, de az meg egy Packers által elejtett punt utáni rövid pályából jött csak össze. A második félidőben a Packersnél így csak kétszer volt a labda, de ebből feltettek további 10 pontot, így nagyon magabiztosan nyerték meg a meccset.

Nem tudtuk pontosan mit várhatunk Jaren Halltól, de azt gondoltuk, hogy Packers védelme azért könnyű tesztet jelent majd számára, hiszen még a Panthers is simán ment végig rajtuk. Hallnak viszont ez nem jött össze. Mullensszel még csak-csak sikerült haladni, de ez sem volt elég sok mindenre, mindössze 211 yardot szerzett a támadósor, ami édeskevés.

A túloldal ellenben parádés volt. Jordan Love egészen kiválóan játszott, semmi gondot nem okozott neki Brian Flores rendkívül kellemetlen védelme: 24/33, 256 yard, 3 TD, plusz egy futott hatpontos került a statisztikai lapjára, és ha nincs két pontatlanabb labdája, akkor ebből 5 TD is lehetett volna. A második körös Jayden Reed nagyon jó elkapóvá formálódik (89 yard, 2 TD, majd megsérült), és most a gyakorlócsapatos Bo Meltonnak volt nagy meccse, aki az első Packers WR lett 100+ yardos meccsel idén. A futójáték is nagyon ment, Aaron Jones 120 yardot szerzett, az egész offense pedig összesen 470 yardra volt képes, simán kiütötték a Vikingst.

A védelmet is ki lehet emelni, hiszen 50%-ban helyeztek nyomást az ellenfél irányítóira, összesen 13 védőnek volt legalább egy nyomása az NGS szerint.

A Packersnek így egy győzelem elég az utolsó körben a Bears ellen a rájátszáshoz, a Vikingsnak viszont nagyon sok segítségre lenne szüksége – ez jó eséllyel nem jön majd össze, de sokadik irányítóval nyilván nem is volt ez reális cél. Az viszont kicsit aggasztó, hogy az utóbbi két hétben a védelmet két csoportrivális nagyon könnyen törte fel.

(katonadani)

Cincinnati Bengals @ Kansas City Chiefs 17-25

Mindkét csapatnak fontos volt a mérkőzés: a Chiefs a csoportgyőzelemért és a rájátszás bebiztosításáért küzdött, míg a Bengals az utolsó szalmaszálba kapaszkodott. És hiába nem volt Joe Burrow, úgy tűnik, ez a két csapat nem tud nem szoros meccset játszani.

Az első félidő egyértelműen a vendégeké volt. A Chiefs ugyan szerzett egy TD-t, de az offense összességében szenvedett, ellenben a Bengals remekül találta meg a hazai védelem gyenge pontjait, Joe Mixon elkapott és Jake Browning futott TD-jének is köszönhetően pedig 17-13-ra vezetett a félidőben.

A szünet viszont jót tett a Chiefsnek, legalábbis a védelemnek. Steve Spagnuolo nagyszerű munkát végzett, az ellenfél minden ötletére volt válasza, aminek köszönhetően a mérkőzés végéig hatszor került a földre Browning, limitálva lett a Bengals futójáték, Ja’Marr Chase-ék pedig mintha pályán sem lettek volna. Így pedig még az is belefért, hogy Mahomesék kis túlzással haszontalanok voltak.

Nagyon durva volt, hogy mennyire ötlettelen az egész kansasi offense. Mahomeson elég nagy volt a nyomás, nem mozgott komfortosan (egyszer a labdát is kiverték a kezéből), de ami ennél is nagyobb probléma volt, hogy nincs játszótársa. Travis Kelce már csak árnyéka önmagának, 16 yardot kapart össze három elkapásból és szinte semmi hatása nem volt a játékra. Marquez Valdes-Scantling megint droppolt egy hatalmasat harmadikra és ismét értékelhetetlen volt, de Rashee Rice-on kívül kvázi mindenki csapnivaló volt.

Az újonc elkapó végül öt elkapásból 127 yardot szerzett és volt egy 67 yardos nyargalása, amivel több hozzáadott értéke volt, mint mindenki másnak együtt. Le a kalappal előtte, fény az éjszakában, de egyedül nagyon kevés. Olyannyira, hogy a Chiefs a második félidőben folyamatosan mezőnygólt rúgott negyedik és rövid helyzetben, mert Andy Reid egyszerűen annyira nem bízik a skill sorában, hogy inkább ultrakonzervatív döntéseket hozott.

Végül bejött a dolog, 12 pontot szerezve megfordította a meccset a csapata, de erre a győzelemre nem lehet építeni. És a nagyobb gond az, hogy nem is nagyon látszik, hogy lehetne ezen javítani, mert itt nem rendszer, hanem ordas tehetségbeli gondok vannak. Isiah Pacheco egy jó futó, Mahomes az Mahomes, Rice meg kezd egy jó második számú elkapó szintet hozni, de ez nagyon kevés, amikor mindenki más emberhátrányt jelent.

A hazai védelem viszont jó volt, George Karlaftis és a safety Justin Reid is két sacket szerzett, emellett összesen 14 QB-hitet jegyzett a D, feltörölte a padlót az ellenfél támadófalával. Ez jó hír, mert alapvetően a védelem a tehetségesebb és az elmúlt hetekben nem sikerült ennek megfelelően játszani. Mivel az offense nem tűnik hirtelen megjavíthatónak, így leginkább a defense-ben lehet bízni.

(renningan)

Pittsburgh Steelers @ Seattle Seahawks 30-23

Mike Tomlin megcsinálta, ismét pozitív mérleggel zárt a Steelers élén, mégpedig az PO-ért küzdő Seahawks ellen. Ezzel ráadásul sikerült a saját rájátszás esélyeit is életben tartani, még ha a 10-7-es mérleg jó eséllyel nem is lesz most elég a tie breakerek miatt.

A mérkőzés végig nagyon szoros volt, folyamatosan fej-fej mellett haladtak a csapatok, mindössze a legvégén volt egy labdabirtoklásnál nagyobb a különbség. Mindezt úgy, hogy mindössze négyszer puntoltak a csapatok, ami kifejezetten impozáns az eddigi teljesítményüket figyelembe véve.

A Steelersnél megtört az, amire nem sokan számítottak: Mason Rudolph-nak egymás után volt két jó meccse. A veterán irányító elég jól kezelte a nyomást, szépen megtalálta az elkapóit, volt pár extra dobása is. Attól még óva intenék mindenkit, hogy franchise QB-t lásson benne, de az elmúlt két meccse tényleg jó volt. Ebben persze az is sokat segített, hogy George Pickens végre kihisztizte magát és a játékra koncentrál, most is 7 elkapásból 131 yardot szerzett, plusz Diontae Johnson is nagyot ment.

Ami viszont ennél is meglepőbb volt, hogy brutálisan hasított a futás. Najee Harris úgy dobálta az ellenfelek védőit, mintha rongybabák lettek volna, de Jaylen Warren is nagyot ment, az offense pedig végül 202 yardot és három TD-t szerzett a földön. Mindez sokat elmond a Seahawks védelméről, ami konkrétan dísznek volt csak a pályán és a legkisebb ellenállást sem tudta kifejteni. Ez különösen a negyedik negyedben volt fájdalmas, amikor hétpontos hátrányban simán leégetett bő két percet a Steelers úgy, hogy előbb Rudolph kiosztott egy 24 yardos passzt, majd harmadik és hétre Najee Harris futott 12 yardot (és amúgy TD-t is szerezhetett volna, de inkább leült és simán kitérdelte a csapat).

A Seahawks offense-nek esélye sem volt ilyen védelem mellett tartani az iramot, pedig nem mentek rosszul. A futójáték értékelhető volt, a támadófal pedig ugyan folyamatosan engedte a nyomást (Geno Smih-t ugyan csak egyszer sackelték, de kilencszer is megütötték), de Smith nagyot ment és sorra osztotta az extra passzokat. Végül 290 yardig és egy TD-ig jutott, és ugyan volt egy fumble-je, de amit lehetett, azt szinte maradéktalanul kihozta a helyzetből, nem rajta múlt.

(renningan)

Related Topics:
7 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group