Divisional kör – Chiefs @ Bills

A két csapat ötször találkozott az elmúlt három évben, ezeken az egymás elleni meccseken pedig 3-2-re a Bills vezet, ellenben a két legfontosabb találkozót a rájátszásban egyaránt a Chiefs nyerte. Most hatodszor is találkozik az AFC utóbbi periódusának két meghatározó irányítója és csapata, hogy a playoffban, kivételesen a Bills pályáján eldöntsék, megfordult-e az erőviszony idénre. Mellesleg ez lesz Patrick Mahomes első idegenbeli rájátszásmérkőzése is. 

Amikor a Chiefs kezében a labda

Hosszú évek után először láttuk igazán szenvedni a Chiefs támadósorát az alapszakaszban és már az első playoff meccset is beleszámolva több problémát kell megállapítanunk velük kapcsolatban, ami sokba kerülhet a hétvégén is.

A falak párharca

A legérdekesebb párharc a Chiefs támadófala és a Bills védőfala között fog zajlani. A Kansas City offensive line ugyanis nagyon sebezhető az idei évben. Különösen a két szélen Jawaan Taylor és Donovan Smith nincs a helyzet magaslatán. Ketten együtt közel 90 nyomást engedtek és egyenként is abban a 15 tackle-ben vannak, akik a legtöbbször engedték közel az ellenfelet az irányítójukhoz.

A legnagyobb probléma a sebesség lehet a hétvégén. Mindkét tackle iszonyú lassúnak mondható, ráadásul Taylornál a rengeteg false start is problémát jelent, ugyanis nem tudja jól belőni a snap pillanatát. Az alapszakaszban vezette a ligát a büntetésekben, de a Wild Card körben is volt neki kettő. Smith pedig kisebb sérülés után tért vissza és már finoman fogalmazva sem tekinthető fiatalnak, márpedig Buffalóban a szezon végén fájni fognak a hideg csontok.

A döntő egyértelműen az lehet, hogy a két tackle mit kezd a Leonard Floyd-Gregory Rousseau duóval, akik szép csendben azért tisztességes idényen vannak túl. Mind a ketten a top20-ban vannak nyomásszázalékban a ligát tekintve a posztjukon. Nem mellesleg a két csapat 14. heti meccsén 9 nyomást hoztak össze közösen. Mindketten szeretnek sebességből dolgozni, különösen a harmadéves játékos az, aki már az első lépéseivel előnyben lehet a párharcaiban.

Ami mentheti a Chiefs támadófalat, hogy Mahomes idén is az egyik legjobban reagálja le a húzós szituációkat, a nyomások mindössze 15%-ából lesz zsákolás. Ezen kívül pedig messze átlag felett tudja meghosszabbítani a játékokat is, az idei évben a harmadik legtöbb EPA-t szerezte a Chiefs, ha Mahomes a zsebből kimozogva több mint 2,5 másodperc után talált célpontokat.

Blitzelni vagy nem blitzelni?

A Dolphins úgy próbált extra nehézséget okozni Mahomesnak, hogy extra magas százalékban blitzelték. Azt régóta tudjuk, hogy ez nem feltétlen jó taktika Mahomes ellen, aki karrierje során a legeredményesebb irányítók egyike extra ember ellen. Ez nem volt máshogy a múlt héten sem, a passzai 64%-a jó helyre szállt és hét harmadik kísérletet is így oldott meg.

Ami nem kedvez a Chiefsnek, hogy a Bills ligaalacsony számban blitzel, általában a hagyományos négy emberes siettetéssel dolgozik, így nem adja meg Mahomesnak azt a szívességet (legalábbis nagyon valószínűtlen), hogy szétszedje a blitzet. Ráadásul nagyon is eredményesek blitz nélkül. Ha négy vagy kevesebb ember megy az ellenfél irányítójára, a Bills top5-ban van az ellenfélnek engedett EPA-t tekintve és nyomásszázalékban is. Tehát tudják siettetni Mahomest és mégis 7 vagy akár 8 embert hátradobni coverage-be. Emlékezhetünk, hogy ezzel korábbi években is próbálkoztak, valamint a Bengals is ezzel operált, amikor megállította őket két éve.

Ami viszont részben a Chiefs malmára hajtja a vizet, hogy a hazaiak leginkább a fal belsejében erősek, de ezt a Chiefs OL lehet tudja matchelni. Ed Oliver kitűnő szezont tud maga mögött, az ötödik legtöbb nyomást generálta százalékosan, de darabszámra is a negyedik legtöbbet, és ezekből a harmadik legnagyobb arányban született sack a belső védőfalemberek között. Mellé pedig visszaérkezett a kezdőbe DaQuan Jones, aki sérülése előtt vezette a csapatot nyomásgyakorlásban. Ellenben ők belül a Thuney-Humphrey-Smith trióval találkoznak, akik a picit gyengébb év ellenére is megbízhatóbbak mint a tackle-ök. Talán a gyenge pont az a jobb oldalon Smith lehet, aki 36 nyomást engedett idén, ami a tizedik legtöbb a guardok között.

A legérdekesebb párharc tehát a falak csatája lesz, de van még nehézség a Chiefs számára. Méghozzá hogy az elkapók továbbra sem tudnak elszakadni és elkapni a labdákat. Az egész szezont tekintve az egyik legtöbb labdát a Chiefs elkapók ejtették el és százalékosan is a legrosszabbak között vannak. A gond az, hogy már Kelce is zárkózik melléjük, a Miami ellen volt két kulcsfontosságú ejtése is. A NextGenStats adatai szerint pedig a Chiefs elkapók a legrosszabb ötben vannak, hogy mennyire gyakran tudnak elszakadni az őrzőiktől.

Viszont az előzőkénél is nagyobb probléma véleményem szerint, hogy a rövid yardos szituációkat nem tudják konzisztensen megoldani. Ennek egy része a futójáték, amiről már Dani is írt a múlt héten. A Chiefs futójátéka elképesztő visszaesésen ment keresztül, ami egyrészt a tackle-ök teljesítményében, másrészt Pachecóék visszaesésében keresendő. A fiatal futó azonban a múlt héten megmutatta, hogy van a tankjában még, a futásainak a 60%-a kontakt után érkezett és négy első kísérletet is szerzett. A Bills védelem az év végére újra nagyobb sebességre kapcsolt, de ha valami ellen szenved, akkor az a futásvédekezés. EPA/play szerint csak a 18. legjobbak, az ESPN futásmegállítás mutatójában pedig csak a 15. legjobb csapat a ligában.

A két csapat első meccsén a korai downokon nagyon szenvedett a Chiefs futójáték, az első és második kísérleteknél -0.16 EPA-t termeltek játékonként, tehát viszonylag jól fogta meg a Kansas City előrehaladását a földön a hazai csapat.

A gond egyébként nem csak a futójátékokkal van, hanem minden rövid yardos játékkal. Az alapszakaszban a Jaguars után a Chiefs oldotta meg a legrosszabban ezeket a szituációkban és a playoffban sem változott semmi. A Dolphins ellen -0.13 EPA jött össze, ami a továbbjutó csapatok közül messze a legrosszabb. Egyszerűen nem ülnek Reid játékai, de azt se felejtsük el, hogy igazából nincs kinek a kezébe adni a labdát. Toney rendre hezitál és hibázik, Kelce már lassabb a kelleténél, McKinnon és Moore pedig már nem is bevethető.

Az egyetlen amire támaszkodhat a Chiefs, az Mahomes lábai. A Dolphins ellen kétszer iramodott meg, de ezekből két első kísérlet lett és a várhatón felül 15,3 yardot ért ez.

Hol lesz a legfontosabb csata?

A Bills erre egy spy-jal készülhet (plusz maga a zónavédekezés is segít ebben), de jó kérdés ki lehet az és mennyire tudja megfogni Mahomest. Matt Milano év közbeni kiesése a fiatalokra hagyta a linebacker posztot, amivel először küszködött a csapat, de aztán mind Bernard, mint Dodson játéka elkezdett javulni. Különösen Dodsont kell figyelni, akinek már 32 első kísérlet előtti megállítása van, de 16 a nyolcadik hét óta, ami a 12. legtöbb. Azaz csak figyelhetnénk őket, de Bernard valószínűleg nem játszhat, Dodson pedig bár úgy néz ki tudja vállalni a játékot, nem lesz 100%-os. Odáig jutottunk, hogy lehet a veterán, de lassú és szerényebb képességű A.J. Kleinnek kell majd helytállni.

Aki ellen ez kimondottan rossz hír, az Travis Kelce. És véleményem szerint az lehet döntő, hogy melyik arcát láthatjuk a tight endnek. Azt aki kicsi öregesen mozog és labdákat ejt el (mint a szezon második felében) vagy aki Taylor Swifttel „táncol” egész este még tavaly és év elején is a liga legjobbjának nézett ki a posztján. A Bills átlagosan 44,3 yardot enged az ellenfelek tight endjeinek, ami így elsőre nem tűnik soknak, de Kelce még a gyenge szezonja ellenére sem nevezhető átlagos tight endnek. A hazai csapat a védősnapek 75%-ában zónázik, ez ellen pedig a Chiefs játékosa mindenki másnál több sikert tudott felmutatni az elmúlt négy évben.

Az biztos, hogy a Chiefs sokat fogja mozgatni a backfielden Kelce-t, a Chiefs játékosai továbbra is a ligában az egyik legtöbbet vannak motionben és Andy Reid a Bills ellen is így alakíthat ki számára kedvező felállásokat.

A szélre menő passzjátéknál elég egyértelmű, mire kell számítani. A Mahomes éra legkevésbé nagy játékokra képes alakulatát láthatjuk, az ötödik legkevesebb legalább 20 yardos játéka volt idén a Chiefsnek. Mahomes átlagos passzmélysége a középmezőny aljához tartozik, 6,6 yardot sem szállnak a labdái a levegőben.

Konkrétan az alapszakaszban 3,1 yardot átlagolt passzjátékokkal a Chiefs, ami messze a legrosszabb Mahomes alatt, de a rájátszás első meccsén ez felkúszott 12-re. Az egyetlen gond, hogy ennek a 3/4-ét egyetlen ember, az újonc Rashee Rice szállította. Igazán hosszú játékok ezúttal sem jöttek, de fiatal elkapó 3,6 elkapásonkénti átlaga (ami a legalacsonyabb volt az egész ligában a legalább 900 yardos elkapók között) felkúszott egészen 6,9 yardra, ami már egészségesnek mondható.

A Bills a második legtöbb Cover 2 és – man védelmet használta az alapszakaszban, a kettőt együtt több mint 35%-ban. Ezeknél a játékoknál pedig negatív EPA-t termeltek az ellenfelek támadóalakulatai. Az átlagos passzmélység pedig 7 yard alatt maradt ellenük. A mostani összecsapáson is arra lehet számítani, hogy a Chiefs csak rövid yardos szituációkkal tud majd haladni.

Rice a legtöbbet Rasul Douglasszel találkozhat, aki amióta a Billshez került, azóta a negyedik legkevesebb yardot engedi az őrizetében. A kiváló szezont futó corner ugyan összeszedett egy sérülést, de elmondása szerint tudja vállalni a játékot. Ha pedig Rice bemegy a slotba (nagyjából a snapek felében indul innen) akkor pedig Taron Johnsonnal találkozhat, aki az egyik legjobb nickel corner volt az idei évben (és a két csapat első meccsén is szenzációsan játszott). Látható tehát, hogy a Billsnek megvannak az emberei Rice ellen. Már amennyiben mindkét corner egészséges lesz. Mindketten sérüléssel érkeznek erre a meccsre és még ha ott is lesznek a pályán, koránt sem biztos, hogy teljesen 100%-os állapotban.

Ami szintén érdekes lehet, hogy a maradék párharcokra mindkét csapatnak csak kiegészítő emberei jutnak. Douglas és Johnson mellől az egész cornerback sor kidőlt, valószínűleg Dane Jackson lesz fent legtöbbet a pályán a Bills cornerei közül és neki kellene Valdes-Scantling, Justin Watson és a többi Chiefs elkapó ellen helytállni.

Amikor a Bills kezében a labda

Már lassan nem kell megénekelni mennyire jó ez a Chiefs védelem, mert mindenki észreveszi azt magától is. EPA/play szerint a kilencedik legjobbak voltak. Passz ellen ráadásul egyenesen a harmadik legjobbak, csak hát a futás ellen pedig a harmadik legrosszabbak. Csak egy szemléltető statisztika a Dolphins elleni meccset is beleszámolva a Chiefs defense a 13. hét óta nem engedett touchdownt olyan drive-ból, ami az ellenfél térfeléről indult volna.

Lehetne sok játékosra mutogatni, de az igazi erőssége ennek a védelemnek a védőkoordinátor Steve Spagnuolo, aki hétről-hétre kiválóan készíti fel a védelmét. Ez az egység a negyedik legtöbbet emberezik és ligaátlag felett blitzel. Az idény végére pedig visszatértek a három safetys játékokhoz is, de lényegében nincs felállás, amire nem lenne megoldásuk.

Nézzük hogy teljesít Josh Allen ezek ellen. Az emberezéssel egyáltalán nincs gondja, sőt az ötödik legjobb volt az egész ligában (de harmadik, ha a teljes évben kezdőket vizsgáljuk) akár pontosságot, akár EPA/play-t nézünk. A blitz szintén nem okos döntés Allen ellen (sem), aki a második legtöbb magas értékű dobást hajtotta végre, ha érkezett extra ember. A sok dime pedig vegyes képet mutat. A Bills használja az egyik legtöbb két tight endes felállást, nehéz csomagokat tesznek fel és ebből passzolnak, ezzel pedig le tudják kergetni a Chiefs vékonyabb dongájú, de jobb coverage játékosait a pályáról.

Ki lehet X faktor a labda ezen oldalán?

Az X faktor ezúttal (is) az újonc Dalton Kincaid lehet, aki Sam Laporta után a második legtöbb yardot termelte a rookie tight endek között, de összességében is fejlődő tendenciát mutat. A Steelers ellen gyönyörűen találta meg Allen egy Seam útvonalon, ez pedig a Chiefs ellen is hatásos lehet.

A sok emberezés miatt valamelyik linebacker, Nick Bolton vagy Willie Gay foghatja, de Mike Edwards vagy az egyre nagyobb szerepet kapó szintén újonc Chamarri Conner is esélyes a safety sorból. Közülük senki nem tudja fizikálisan felvenni a versenyt a tight enddel. A 14. héten egyébként hét targetből ötöt is lehúzott az újonc, hat különböző játékosból öt ellen is mutatott be elkapást.

A legizgalmasabb párharc azonban a levegőben nem ez, hanem a Stefon Diggs- L’Jarius Sneed összecsapás lesz. A kiváló elkapó a szezon második felében kicsit eltűnt a futójáték előretörésével, de továbbra is a liga egyik legjobbja a posztján. Ellenben most szembejön az a Sneed, aki egész évben az elsőszámú elkapókat fogta és valami elképesztő formában van. A Ja’Marr Chase, A.J. Brown, Tyreek Hill, Garrett Wilson, D.J. Moore, Justin Jefferson sornak összesen engedett 14 elkapást és 138 yardot. Úgy hogy ebből Adams és Hill kétszer jött szembe. Ezt kicsit emésszük. Ezek az elkapók egy meccsen szoktak ilyen számokat produkálni. Valószínűleg azért nem tudja úgy dominálni fizikálisan majd ezt a párharcot a corner mint tette azt a múlt héten, de nem várhatunk hatalmas estét Diggstől sem.

A Bills megteheti, hogy hasonlóan a Dolphins próbálkozásához sokat mozgatja majd snap előtt Diggst és próbálja így leválasztani majd őrzőjéről. Vagy beküldik a slotba, ahol az alapszakaszban a snapjei 35%-át töltötte.

Amennyiben viszont nem, úgy nagy súly kerülhet Khalil Shakir vállára. Valódi berobbanás volt az idei éve, végül 600 yard felett zárt 39 elkapásból. Ő jó sokat találkozhat Trent McDuffie-val, aki pedig egy elit slot cornerré nőtte ki magát. A Bills akkor jár a legjobban, ha sok play actionnel támadja a pálya közepét. Egyrészt mert a Chiefs linebackerek gyengébbek, mint a cornerek, másrészt amíg a Chiefs passzvédekezés top5-ben van összességében, ha play actiontől van szó, akkor csak a liga közepéhez tartoznak.

Az Allen éra legjobb támadófala ellen lehet esélye a Chiefsnek?

Persze ha a támadófal rengeteg időt kölcsönöz Allennek, akkor előbb-utóbb valaki üresen lesz. A kérdés, hogy tud-e elég időt biztosítani a fal. A bal oldalon aligha lesz probléma, a Dion Dawkins, Connor McGovern, Mitch Morse trió összesen engedett 84 nyomást a 17 meccs alatt és mindannyian a posztjuk legrosszabb esetben középmezőnyéhez tartoznak. Nem mellesleg hárman együtt csak négy sacket engedtek.

A jobb oldal viszont O’Cyrus Torrence és Spencer Brown kettősével már ingatag lehet. Míg az előző hármas 87, addig ez a kettős 80 nyomást engedett hét sackkel.

A Chiefs várhatóan sok szimulált nyomással fog dolgozni és túltöltik majd ennek a két embernek az oldalát. A szélső passzsiettetői továbbra sem félelmetesek a Chiefsnek, bár George Karlaftis fejlődik, de még nem érkezett meg a legjobbak közé.

A Bills számára a gond egyértelműen belül lehet, mert Chris Jones ott folytatja, ahol abbahagyta. Azaz a liga tetején. A belső védőfalemberek között neki van a második legtöbb nyomása és sackje is, ellenben mivel hagyott ki meccseket, fél meccseket, ezért százalékosan a nyomásokban például a legjobb. Pedig az egyik legtöbb duplázással néz farkasszemet.

A passzjátékoknál szerintem nincs egyértelmű főlény egyik csapatnál sem, de a futójáték az már más kávéház.

A Bills szép csendben a liga egyik legjobb futó csapatává vált. EPA/play szerint a harmadik legjobbak lettek, sikerességi rátában pedig a negyedikek. James Cook személyében lett egy futott- és scrimmage yardokban is top10-es running backjük, Josh Allen pedig az irányítók közt a negyedik legtöbb yardot futotta és a második legtöbb első kísérletet szerezte.

Minden azonban itt is a támadófallal kezdődik. A fal bal oldala a passzblokkoláshoz hasonlóan itt is abszolút elit közeli, a posztjuk krémjéhez tartoznak és nagyon jó futás blokkolók is. Talán a bal guard McGovern a gyenge láncszem, aki ráadásul össze is szedett egy sérülést. Az igazi gyenge pont azonban a fal jobb oldala ezúttal is. Itt az újonc O’Cyrus Torrence futásblokkolásban egyértelműen lefele lóg ki, de Spencer Brown sem életbiztosítás. A blokkolási séma részben átalakult, sok gap és power futás van és az elkapókat is vastagon bevonják a futástámogatásba.

A Chiefs évek óta a liga egyik legrosszabb futásmegállító egysége és ez idén sincs másképp. EPA/play alapon konkrétan csak két rosszabb csapat volt idén náluk és nincs a védőfalban Chris Joneson kívül játékososuk, aki a futásblokkolási párharcainak legalább a 30%-át megnyerné.

A Bills a Steelers ellen már hívott direkt QB futásokat is, ezek ellen pedig aztán tényleg nincs orvosság. Josh Allen termelte a második legtöbb EPA-t előre eltervezett irányító futásoknál az elmúlt öt évben (Lamar Jackson után). A Chiefs szélső falemberek egyébiránt a hatodik legtöbb elrontott szereléssel rendelkeznek a ligában a posztot tekintve.

Segíti a csapat futójátékát, hogy a Bills a harmadik legtöbb run pass option játékot hívja, több mint az offense playek 7%-ában ezt használnak, ami a Joe Brady csapatokat amúgy is jellemezte. Josh Allennél sokan elfelejtik, hogy egyrészt nagyon gyorsan tud dönteni, másrészt olyan gyors keze van, hogy legrövidebb útvonalon is lézerként csapódik be a labda. A Chiefsnél pedig a rövid, pálya belső felé eső területek a legsebezhetőbbek.

Összességében ez egy nagyon izgalmas taktikai harc lehet a két csapat között. Jelenleg a Bills úgy tűnik jobb formában van, de a Chiefs mentális fölénye kettőjük párharcában és a Bills sérültjei szorossá tehetik a találkozót. Napjaink két legjobb irányítóján pedig nagy lesz a teher, egészen biztos lesznek momentumok mindkettőjük esetében, amik eldönthetik a találkozót.