A buffalói időjárás miatti halasztásnak köszönhetően hétfőn is két meccset élvezhetünk a wild card körben. Előbb a Bills fogadja a Steelerst havas-szeles körülmények közt, ahol igazi kaotikus meccsre van kilátás. Aztán az Eagles és a Buccaneers összecsapásával zárul a Super Wild Card hosszúhétvége, ahol a Sasok egy főnix-szerű feltámadásban reménykednek, a Kalózok viszont szeretnék megakadályozni, hogy a philadelphiaiak helyes irányba tereljék a saját hajójukat.
Sok advanced mutatóról lesz szó a beharangozóban, ezekről korábban írtunk egy értelmező cikket, így ha még nem mindegyikkel vagytok tisztában, akkor ajánljuk ezt áttekintésre.
Pittsburgh Steelers @ Buffalo Bills (22:30)
Talán a hétvége legsimábbnak várt mérkőzése a Steelers vendégjátéka a Bills otthonában, de ismerve a két csapat kaotikus meccseit, várhat ránk izgalom itt is. Különösen úgy, hogy az időjárási körülmények is nehezítik a csapatok dolgát, ami talán az underdog Steelersnek kedvezhet.
Amikor a Bills kezében a labda
Igazából sok mindent nem kellene itt felsorolni, a hazaiaknak csak játszaniuk a saját játékukat. A Bills lényegében minden fontos statisztikában az ellenfele fölé tudott nőni az alapszakasz folyamán. A Bills offense a harmadik legjobb volt EPA/play szerint, második sikerességi rátában és a negyedik legtöbb yardot szerezték meccsenként. A Steelers védelem pedig bár az idény végére nem volt rossz, de éppen csak a top10 végére fért mind EPA/play, mind sikerességi rátát figyelembe véve.
Amiben bízhat még a Bills, hogy a Steelers passzsiettetést teljesen annullálni tudják. Egyrészt T.J. Watt a liga sackkirálya sérülés miatt nem lesz ott a pályán, a többiek pedig kis túlzással közösen szereztek annyi zsákolást mint a kiváló pass rusher. Másrészt a Bills támadófala egy radar alatt nagyon jól teljesítő egység. Konkrétan az ESPN pass block win rate-je szerint a hatodik legjobbak voltak idén, a párharcaik 64%-át megnyerték.
Akikre érdemes lehet figyelni a két egységben az Alex Highsmith, aki Watt után magasan a legtöbb siettetést tudta felmutatni a csapaton belül, ellenben sackekig ritkán jutott. A Bills támadófalából pedig a gyenge pont a jobb tackle Spencer Brown lehet, aki 40 nyomást engedett idén, ami a középmezőnyhöz tartozik. Watt távollétében a Bills abszolút dominálhatja ezt a párharcot és még ha közel is kerülhet nagy ritkán a passzsiettetés Allenhez, akkor is nagyon ritkán lesz sack belőle. A Bills irányítója ugyanis a nyomások mindössze 10%-ában enged zsákolást, ami a legjobb a ligában.
Ha van egy párharc amit figyeljünk, akkor az a Stefon Diggs és az elsőéves Joey Porter összecsapása. Az újonc corner nagyon szép első éven van túl, a felé szálló labdák mindössze 45%-ából születik elkapás és van nyolc leütött labdája is. Diggsnek relatíve csendes idénye van, de egy ilyen párharcot dominálhat.
A Steelers abban sem bízhat, hogy majd akkor üres boxokat hagyva mindent feltesz a passzjáték megállítására, ugyanis a hazaiak idénre tényezővé váltak a földön is. A hetedik legtöbb, átlagban 130,1 yardot szerez a Bills, a Steelers pedig ligaközepi 115 yardot enged mérkőzésenként – habár Cam Heywarddal a soraikban jelentősen megugrik a hatékonyságuk. Akire itt figyelni kell az másodéves James Cook, aki a negyedik legtöbb yardot futotta az egész ligában és yardjainak több mint fele kontakt után érkezett. Ez főleg azért problémás, mert a Steelersnél elfogytak a linebackerek az év végére a kis túlzással nyugdíjas Myles Jacknek és az év első felében teljesen mellőzött Mykal Walkernek is komoly snapeket kell vállalnia. Mindez tetézve azzal, hogy az egész csapat a liga egyik legrosszabbja elrontott szerelésekben.
Az egyetlen esélye a Steelersnek az lehet, ha a Bills turnovereket kíméletlenül kihasználják. Mert nem az a kérdés, hogy lesz-e Bills eladott labda, hanem hogy mennyi lesz. Josh Allen ugyanis a legtöbb eladott labdával rendelkezik az egész ligában és Cook is képes felköhögni a labdát. A Steelers védelem pedig igazi opportunista. A harmadik legtöbb EPA-t hozták össze az ellenfelek elhagyott labdái után. Igaz Watt hiánya itt is fájó lehet, de meg kell ragadniuk a lehetőséget.
Amikor a Steelers kezében a labda
Ez a párharc egy fokkal kiegyenlítettebb lehet. A Steelers offense ugyan csak a 23. EPA/play és 18. sikerességi ráta alapon, de a Bills védelem is csak a 11. mindkét mutatóban. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a hazaiak defense-e az év végére összekapta magát és top8-ban volt az utolsó öt fordulót tekintve.
A kulcs itt az lehet, hogy a Bills pass rush mennyire ér oda Mason Rudolph közelébe, ugyanis a fiatal irányító tiszta zsebből elég korrekt számokat produkál, de drasztikus a visszaesés, ha siettetik. A Bills pass rush igazi nagy húzónév nélkül is jól muzsikál, pass rush win rate-ben a negyedikek, a Steelers támadófal viszont csak középmezőny szinte minden lényeges statisztikában.
A legnagyobb párharc valószínűleg a széleken lehet, ahol a Bills nagyjából hasonlóan teljesítő triója, Greg Rousseau, Leonard Floyd és A.J. Epenesa próbálja majd feltörni a blokkokat. A nagy nyomás így Dan Moore-on és az újonc Broderick Joneson lesz. Előbbi konkrétan a második legtöbb nyomást engedte a ligában, utóbbi pedig bár relatíve elfogadható újonc szezont fut, de azért még mindig rutintalan és tanul.
Belül már egy fokkal kiegyenlítettebb lesz a párharc. A Billsnél ugyan ott van Ed Oliver, aki belső falemberként is a legtöbb nyomást szerezte csapaton belül és visszatért Daquan Jones is, aki az idény elején a sérüléséig az egyik legnagyobb arányban nyerte a párharcait, de a Steelers belső hármasa sem rossz. Konkrétan Isaac Seumalo, James Daniels és Mason Cole sem engedett 25 nyomásnál többet a szezonban.
És ha már belső hármas. Akkor ami eldöntheti a találkozót, az a Steelers futójátéka. Mert ha ez nem működik és Rudolph kezébe kell adni a labdát, akkor vége a dalnak. A Steelers futásblokkolás szépen összeállt az idény végére, EPA alapon a hetedik legjobbak voltak, a Bills futásmegállítás pedig ligaalja, konkrétan a 7. legrosszabb volt az utolsó öt hétben.
Lehet is keresnivalója itt a Steelersnek, mert Najee Harris formába lendült, az utolsó három hétben a hatodik legtöbb yardot futotta, Jaylen Warren pedig az egész szezont nézve az egyik legjobb labdacipelésenkénti átlagban és nagy playekben is. A Bills belső védőfala jó, ellenben a linebacker-sor rutintalan és inkonzisztens játékosokból áll.
Ha mégis passzjátékra szánná el magát a Steelers és biztosítanak elég időt az irányítójuknak, akkor lehet a levegőben is keresnivalója a Steelersnek, ugyanis George Pickens ellen nincs igazán embere a Billsnek. A cornerback sor egész évben sérülésekkel bajlódik, az utolsó héten például a frissen érkezett és nagyszerűen teljesítő Rasul Douglas is kiszállt és várhatóan nem lesz 100%-os. A szélen egyértelmű fölényben lehet a Steelers másodéves elkapója.
Összességében elég nehéz érveket találni a Steelers mellett, de ha a labdaszerzésekkel kaotikussá tudják tenni a meccset és stabilizálni a futójátékukat, akkor meglephetik a Billst. Minden más esetben sima hazai győzelemre lehet számítani.
(Patrik)
Philadelphia Eagles @ Tampa Bay Buccaneers (02:15)
Az Eagles az utóbbi hat meccséből ötöt elvesztett, ráadásul ezek közül négy vereséget olyan csapattól szenvedtek el, amely be sem jutott a rájátszásba. Mindeközben a Buccaneers az utóbbi hat meccséből ötöt megnyert, még ha ebből négy olyan ellenfél ellen jött is, amely nem jutott playoffba, ráadásul az utolsó körben az 1/1-es Panthers ellen mindössze 9 pontot sikerült feltenniük a táblára. Nézzük mi várható most a labda két oldalán.
Amikor a Buccaneersnél a labda
Nagyon könnyen elintézhetném ezt a részt annyival, hogy az Eagles védelme katasztrófa és senkit sem tudnak megállítani, így Mayfieldék simán végig fognak menetelni rajtuk. Ami könnyen lehet, hogy így is lesz, de azért nézzük meg közelebbről.
A felek a 3. héten találkoztak egymással, akkor a Bucs mindössze 174 támadóyardot tudott szerezni, ami a szezonjuk legrosszabbja volt. A földön 17 futásból 41 yard jött csak össze. Ezekből gondolhatnánk, hogy akkor a Sasok számára ez egy jó matchup. Igen ám, de azóta elég sok minden változott. Azóta az Eagles védelme konkrétan a liga 3. legrosszabbja EPA szerint. Az a futásvédelem nem létezik, ami akkor ott volt a pályán: a Sasok abban a három csapatban vannak a teljes szezont figyelembe véve, amelyek pozitív EPA-t engedélyeztek a futás ellen. Szóval a 3. hét óta nagyon sok minden változott, főleg az Eaglesnél.
Akkor még Sean Desai volt a védőkoordinátor, aki olyan bonyolult rendszert futtatott, hogy a játékosok elégedetlenek voltak, nem bírták el a feladatot és ez végül oda vezetett, hogy Desait leváltották. Azt remélték, hogy a váltással sikerül pozitív eredményeket elérni. Ehelyett Matt Patricia vezérletével még rosszabb lett a védelem. Az egy dolog, hogy Desai alatt simán ment át rajtuk a 49ers meg a Cowboys, de Patricia alatt simán ment végig rajtuk a Cardinals és a Giants is.
A játékosoknak jelenleg fogalmuk sincs, hogy mit kellene csinálniuk. Olyan, mintha életükben nem láttak volna play actiont vagy motiont. Nem tudnak a megfelelő helyre felállni, nem tudják időben kitalálni a játékot és felállni hozzá, vagy egyáltalán betenni a fogvédőjüket (igen, Nicholas Morrow-val ez több ízben is előfordult a Giants ellen). Rendkívül kiszámíthatóak, a legalacsonyabb szinten lévő támadóedzők is könnyen megfejtik a szabályaikat és hozzák kellemetlen helyzetbe őket, például hogy a legjobb pass rusher Haason Reddicknek kell coverage-be hátralépnie közel kétszámjegyű alkalommal egy meccsen. Teljes katasztrófa jelenleg ez a védelem és nehezen tudom elképzelni, hogy az elmúlt egy hétben bármi változott volna.
A pass rush szuper nevekből áll, de jelenleg teljességgel súlytalan (30. nyomásrátában), linebacker-sor sosem volt, Bradberry és Byard megöregedett, Slay visszatérése talán egy ici-picit segít, de ő sem régi önmaga már, és Blankenship is lassú. És akkor ezt fejelik meg a borzasztó edzői teljesítménnyel, a kiszámíthatósággal és a totális rendezetlenséggel. Így azért nehéz.
A túloldalon a Buccaneers támadósora nem egy világverő egység, de mondjuk a Giantsnél és a Cardinalsnál egyértelműen jobb. EPA/play alapján konkrétan a 12. helyen végeztek idén, DVOA mutatóban pedig a 18. helyezést érték el (ebben már benne van a sorsolás is). A futójátékuk a szezon első felében katasztrófa volt, ellenben a másodikban már egy életképes 20. hely körüli szintet meg tudott ütni a fontosabb mutatókban, így erre is tudnak már támaszkodni. Lehet indokolni, hogy túl sokat támaszkodnak erre, talán ez lehet Dave Canales támadókoordinátor legnagyobb kritikája. Ha nem erőltetné ennyire a futást, akkor még jobb lehetne az offense, és ez néha őrületbe kergetheti a csapat szurkolóit, azonban ezen a meccsen még ebben az aspektusban is előnyben lesznek minden bizonnyal.
A passzjátékban meg főleg. Ugyan Mayfield kisebb sérüléssel küzd, ami azért visszafoghatja valamennyire a dolgot, de egyébként elég jól működött ez az egység, EPA-ben a 8. helyen végeztek a levegőben. Azt azért érdemes kiemelni, hogy sikerességi rátában csak a 27.-ek voltak, ez a két adat együtt pedig azt jelenti, hogy ugyan nem voltak valami konzisztensek, de sok nagy játékot össze tudtak hozni. Erre építenek. Mike Evans domináns szélső elkapó, aki most is nagy előnyben lesz az Eagles secondary ellenében. Ahogy Chris Godwin is középen, felé is nagyon sok labda mehet.
Szintén érdemes lesz figyelni Rachaad White-ra, aki a liga egyik legjobb elkapni tudó futója. A földön nem számít különlegesnek, de korábban elkapó volt, így a passzjátékba nagyon jól be lehet vonni. Hatalmas matchup-előnye lesz az Eagles borzasztó linebackerei ellen, simán lehet nagy napja hétfő éjjel. A tight endeket annyira nem használják, de a linebackerekkel és a safetykkel szemben ők is kialakíthatnak előnyös helyzeteket. Külön érdemes lehet két tight endet a pályára pakolnia Canalesnek, ugyanis az Eagles erre csak öt emberes frontokkal válaszolt eddig, és ha ebből a támadók széthúzzák a pályát, az általában azt eredményezi, hogy Reddick megy vissza coverage-be, így kivehetik a legjobb pass rushert a játékból és nagyon előnytelen helyzetbe kényszeríthetik.
Meglátjuk Mayfield sérülése mennyire hátráltatja, de ha egészséges, akkor magabiztosan kellene végigmennie a Buccaneersnek ezen a nagyon gyenge védelmen.
Amikor az Eaglesnél a labda
A párharc ezen oldala már nem tűnik olyan egyértelműnek, legalábbis első ránézésre semmiképp. Az egész szezont vizsgálta az Eagles a 10. legjobb támadósort, a Buccaneers a 14. legjobb védelmet tudta felmutatni DVOA alapján. Azonban itt is érdemes megnézni a szezon végét, ahol az Eagles az utóbbi hat meccsen mindössze a 16. legtöbb pontot szerezte támadásonként, miközben előtte a 4. legtöbbet. Szóval a visszaesés itt is észrevehető.
A 3. heti egymás ellenin azt csinált az Eagles a földön, amit akart: 201 yardot szereztek D’Andre Swift vezérletével, a meccs végén pedig bő 9 perccel a vége előtt kapták meg a labdát és le tudták futtatni az órát nulláig, ami impresszív. Az volt talán az Eagles legjobb futóteljesítménye idén, de az biztos, hogy az volt a Buccaneers idei legrosszabb futás elleni védekezése: összességében ugyanis a top5-ben végeztek, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy az utóbbi öt évben Todd Bowles alatt négyszer végeztek a top5-ben.
Bowles védelme mindig is arra fókuszált elsősorban, hogy korai downokon állítsa meg a futást, ezzel egydimenzióssá alakítsa az ellenfelet és akkor előnyös helyzetből, egyértelmű passzszituációban sok blitzcel összezavarja és megállítsa a passzjátékot. Még mindig ez a filozófiája, az egyik legtöbb single high coverage-et használja a ligában, tehát megtölti a boxot és igyekszik megállítani a futást. Aztán harmadik kísérletre meg küldi a blitzeket.
Az Eagles futójátéka pedig visszaesett az utóbbi időben. Arra nem teljesen jöttem rá, hogy lehetett-e valami sematikus előnyük a Buccaneers ellen, talán az outside zone játékok működtek nagyon jól, és ha ez a helyzet, akkor nem zárom ki, hogy most is ki tudják alakítani ezeket az előnyeiket, de összességében inkább arra számítok, hogy a Buccaneers berendezkedik a futásra, és jól is fogja majd a futókísérleteket, ezért az Eagles többet fog passzolni – egyébként is a várhatón felül a Buccaneers ellen passzolják a második legtöbbet, és az Eagles is jóval átlag felett van korai downos passzokra.
És akkor itt térünk át a passzjátékra. Alapvetően ha csak a játékosok közti matchupokat és a sima statisztikákat nézzük, akkor az Eagles egyértelmű fölényben lenne, hiszen. AJ Brown és Devonta Smith ligaelit duó, miközben a Buccaneers passzvédekezése rendkívül sebezhető, még a visszatérő Carlton Davisszel is: a 4. legtöbb passzolt yardot engedik meccsenként, a 3. legtöbb passzolt first downt, a 2. legtöbb 20+ yardos játékot. Itt tehát előnye lehetne Hurtséknek, ugyanis az irányító előszeretettel dobálja fel a labdákat a szélre Brownnak és Smith-nek, akiknek lesz lehetőségük több nagy játékot is összehozni. Azonban Brown nem tudja vállalni a játékot a térdsérülése miatt.
A probléma a Sasok oldaláról az, hogy az ellenfél játékstílusa viszont nagyon nem ízlik nekik. Bowles ugyanis rengeteget blitzel, az Eaglesnek pedig évek óta nincs erre válasza. Épp két éve az egymás elleni wild card meccsen jött ez ki nagyon durván, Hurts borzasztóan játszott akkor. Ő azóta rengeteget fejlődött, ellenben a támadószisztéma semmit. Nick Sirianni offense-ében pedig nincsenek válaszok a blitzre. Olyan, mintha sosem láttak volna még ilyet.
Két év alatt nem sikerült kitalálni semmit, ami működne is. Mert az, hogy kidobom a szélre a futómnak a labdát, hogy előtte menjen blokkolni a legkisebb WR-em, az nem egy működőképes válasz. Nincsenek beépítve hot route-ok, így ha nem WR screent látunk a blitzre adott válaszként, akkor az történik, hogy Hurts kiszabadul a zsebből, megpróbál időt nyerni és kreálni valamit, majd végül kidobja oldalra a labdát, mert nem talál célpontot. Ivós játékként bedobom ezt egyébként, ha ilyen szituációt láttok, mehet egy feles.
Ráadásul a védelmek könnyen ki tudják használni az Eagles protection szabályait is. A csapatnak ugyanis nincs jó pass protection running backje, így inkább kivisznek mindenkit a szélre és öt emberrel próbálják védeni Hurtsöt, ami eléggé limitálja, hogy a támadófal milyen protekciókat tud hívni. Egy okos védőkoordinátor pedig jól kihasználja ezeket és blokkolatlan védőt tud küldeni Hurtsre, miközben coverage-be is kellőszámú embert tud hátravinni. Bowles pedig abszolút egy okos védőkoordinátor. Ráadásul még csak változtatnia sem kell a saját filozófiáján és elgondolásain, játszhatja azt, amit amúgy is szokott, az Eagles ellen nagyon jól fog működni.
Arról pedig még nem is beszéltem, hogy Jalen Hurtsnek nagyon nem egészséges a középső ujja a dobókezén.
Ki jut tovább?
Azt hiszem a labda egyik oldalán nincs kérdés: a Buccaneers haladni fog az Eagles védelme ellen, mert jelenleg kis (na jó, nagy) túlzással a mi kis flag csapatunk is haladni tudna, annyira rossz ez az egység. A másik oldal lehetne érdekesebb, és ha valamilyen sematikus előnyt ki tud találni a futójátéknál az Eagles, akkor lehet esélyük, de a nagyobb képet nézve azt mondanám, hogy a futójáték sem fog igazán működni. Passzban pedig Bowles rendszere és a sok blitz eddig rengeteg problémát okozott Hurtsnek (leginkább az offense struktúrája miatt), és nincs okom feltételezni, hogy ez megváltozna, hiszen ez már két éve probléma és semmi előrelépés nem történt ezügyben.
Így én a Buccaneerst tartom esélyesebbnek ezen a találkozón – a fogadóirodák mondjuk nem értenek velem egyet.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások