Beharangozó
Super Bowl LVIII – A támadófalak
Jó támadófal nélkül nehéz bajnokságot nyerni, ebben van bőven tapasztalata mondjuk Patrick Mahomesnak is. A Chiefs és a 49ers ennek megfelelően kifejezetten sokat invesztált a támadófalba az elmúlt években, de minden igyekezet ellenére bőven lesz okuk izgulni az irányítóknak.
Kansas City Chiefs
Donovan Smith – Nick Allegretti – Creed Humphrey – Trey Smith – Jawaan Taylor
Napra pontosan három éve a 14-2-es Chiefs tükörsimán kikapott 31-9-re a 11-5-ös Bucstól az 55. nagydöntőn. Patrick Mahomest azon a mérkőzésen háromszor sackelték és tízszer ütötték meg, összesen pedig Super Bowl rekordot jelentő 29 alkalommal helyezték nyomás alá. Kansas Cityben a lehető legfájdalmasabb módon tanulták meg, hogy egy jó támadófal nélkül nem megy.
Nem sokkal az elveszített döntő után a Chiefs egy első körös pickért cserébe megszerezte a Ravenstől a left tackle Orlando Brownt, a piacról évi 16 millió dolláros top fizetésért leigazolta az elit guard Joe Thuney-t, majd a draft második körében kiválasztotta a center Creed Humphrey-t (illetve a hatodik körben érkezett a másik kezdő guard Trey Smith is). A befektetés meg is térült, egy évvel később bajnoki címet ünnepelhetett a gárda, és bár Brownnal nem sikerült megegyezni, de így is volt 20 millió dollár Jawan Taylor leigazolására, a Chiefs pedig ismét ott van a Super Bowlban. Nézzük, kik védik meg idén Patrick Mahomest.
Az egység erőssége egyértelműen a belső hármas. Joe Thuney eredetileg a Patriots harmadik köröse volt és nagyon hamar a liga egyik legjobb guardjává vált, még a 2010-es évtized New England-i álomcsapatába is beválasztották. Futásblokkolásban – mint minden jó Patriots falember – stabilan képes hozni egy korrekt szintet, de az igazi erőssége a passzjáték. 2023-ban első csapatos All-Prónak választották, a rájátszásban két meccsen mindössze két nyomást engedett sack nélkül – Mahomes és Travis Kelce után egyértelműen az offense legjobbja. Azonban nagyon úgy néz ki, hogy nem tudják összedrótozni a háromszoros bajnok falembert a 49ers amúgy elég jó belső pass rush-a ellen, a helyére beugró 2019-ben hetedik körös Nick Allegretti pedig nem egy életbiztosítás.
A támadófal második legjobb játékosa a center Creed Humphrey. A harmadéves játékos már újoncként berobbant és azóta is All-Pro szinten teljesít. Az idei szezonja nem volt annyira jó, mint az első kettő, de még így is kiemelkedett a mezőnyből: az egész alapszakaszban csak 16-szor engedett nyomást, a rájátszásban kettő került a neve mellé, miközben a csapat talán legjobb futásblokkolója. Ez utóbbiban egyedül Trey Smith kelhet vele versenyre, aki a Chiefs menedzsmentjének egyik legnagyobb sikertörténete. A 227. cetlivel kiválasztott játékos már újoncként 1100+ snapen volt a pályán, és bár passzblokkolásban vannak hiányosságai (soha nem sikerült 32-nél kevesebb nyomást engednie), de nélküle nem nagyon létezik a Chiefs futójátéka.
Ez így már lassan túl szép is, hogy igaz legyen, de a 49ers védelmének nagy örömére itt véget is ér a tündérmese, ugyanis amilyen jó a belső hármas, olyan rossz a fal széle. Még a veterán Donovan Smith-szel nincs is olyan vészesen nagy probléma, legalábbis olyan értélemben, hogy a Bucs korábbi második köröse csak évi 3 millió dollárért engedett 42 nyomást az alapszakaszban. Ezek mellett az, hogy futásblokkolásban nettó emberhátrány már szinte mellékes. Jawaan Taylort viszont semmi nem menti.
A Chiefs nem tudott megegyezni az előző holtszezonban Orlando Brownnal, aki végül évi 16 millió dollárért aláírt a Bengalshoz. Helyette érkezett Jawaan Taylor 4 millió dollárral drágábban (4 év, 80 millió, 40 millió dollár garantált), hogy olyan borányos rossz teljesítményt nyújtson, hogy a szezon egyes részein a padra is leültették. Az alapszakaszt öt engedett sackkel és 47 engedett nyomásgyakorlással zárta a Jaguars korábbi második köröse, emellett 20 (!!!!) zászlót dobtak rá. Már a leigazolása pillanatában is rossz ötletnek tűnt ennyi pénzt adni neki, utólag pedig egyenesen katasztrófa.
A Kansas City szerencséje, hogy a kezdő ötös nagyjából végig tudta játszani az idényt, így Wanya Morrison és Nick Allegrettin kívül senkinek nem volt 80+ snapje. Előbbi még Donovan Smith-t pótolta az alapszakasz egy részén, de mindössze 235 snapen két sacket és 24 nyomást engedett, így nagyon lehet szorítani azért, hogy egyik kezdő se serüljön le.
A fentiek mellett egyébként érdemes kiemelni, hogy Patrick Mahomes parádésan tudja kezelni a nyomást és segíteni a támadófalát. Ennek is köszönhető, hogy a kezdő ötös egyetlen sacket sem engedett három meccsen (Allegretti is csak egyet) a PO-ban és öszességében mindenki bőven átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Talán nem ez a legjobb Chiefs OL, ami valaha Super Bowlba jutott, de amennyiben Thuney vállalni tudja a játékot, úgy nagy problémának nem kellene lennie.
San Francisco 49ers
Trent Williams – Aaron Banks – Jake Brendel – Jon Feliciano/Spencer Burford – Colton McKivitz
Amennyiben a támadófalról van szó, úgy a 49ers sem vette félvállról a dolgot, már csak azért sem, mert Kyle Shanahan futásközpontú támadósorához elengedhetetlen egy jó OLine. Ennek a hozzáállásnak volt az eredménye Trent Williams megszerzése és Aaron Banks második körös kiválasztása, 2018-ban pedig az 1/9-es cetlit lőtte el a menedzsment az OT Mike McGlinchey-re. Ugyanakkor pénzügyi és egyéb okokból (például a Christian McCaffrey és a Trey Lance csere) a csapat nem tudott annyit invesztált az egységbe, mint a Chiefs, idén már sokkal inkább a rendszer, mintsem a tiszta tehetség húzta fel a támadófalat.
Amennyiben a tehetséget nézzük, az egész kezdő falból egyedül Trent Williamst lehet kiemelni. A Commanders korábbi 1/4-ese a ligába kerülése óta top 3-as LT, de amellett is lehet érvelni, hogy ő volt a legjobb az elmúlt közel 15 évben. 11-szeres Pro Bowler, a San Franciscóba költözése óta (2020) háromszor lett első csapatos All-Pro – egyszerűen nincs párja. 2023-ban egyetlen sacket sem engedett, de nyomásból is csak 18-at, sőt a 49ersbe kerülése óta konkrétan egyszer sem engedett még csak 20 nyomást sem. Brutálisan jól fekszik neki Kyle Shanahan rendszere, futásblokkolásban is elit – mindent összevetve, poszttól függetlenül Patrick Mahomes után a legjobb játékos a két rostert figyelembe véve (nem véletlenül keres évi 23 millió dollárt 35 évesen).
A szuperlatívuszok viszont ezen a ponton elfogytak, a maradék négy kezdő falemberről már nem sok jót lehet elmondani. A veterán guard Jon Feliciano jó fogás volt, 2,25 millió dolláros fizetésért kifejezetten jól blokkol passzhoz és futáshoz is, bár ő többnyire csak tartalék. A korábbi második körös Aaron Banks leginkább abból él, hogy Trent Williams mellett játszik, aki fél kézzel rendre be tud neki is segíteni, de önmagától túl sok hozzáadott értéke nincs. Cserébe viszont kárt sem csinál, ellenben például a túloldalán kezdő Spencer Burforddal, aki semmiben nem jó, passzblokkolásban pedig egyenesen katasztrófa: öt sacket és 33 nyomást engedett mindössze 14 meccsen a 2022-ben negyedik körös falember. Az pozitívum, hogy Feliciano esetleg be tud ugrani, ha valamelyikük teljesen vállalhatatlan, de Chris Jones ellen szörnyű napjuk lehet.
A center Jake Brendel sem okozott eddig sok örömöt a csapatnak. Futáshoz egész jól blokkol, ami nyilván elengedhetetlen Shanahannél, ugyanakkor passzblokkolásnál katasztrófa: a jobb centerek nem engednek sacket, de nyomásból legfeljebb 10-et, ezzel szemben Brendel két engedett sacknél és 29 nyomásnál jár csak az alapszakaszban. Ennél is tragikusabb a 2020-ban ötödik körös right tackle Colton McKivitz, aki idén lett először kezdő, mindezt pedig 47 engedett nyomásgyakorlással és kilenc sackkel hálálta meg.
Az kifejezetten biztató, hogy a rájátszásban Burford helyett már Feliciano kapott szerepet, de míg a Chiefs falemberei felszívták magukat a PO-ra, addig ez a 49ers játékosairól nem mondható el. Williams még mindig elit, az oldalára fölösleges védőt küldeni, de a többiek nem javultak. Ugyan sacket csak Feliciano engedett az elmúlt két meccsen, de egyrészt két gyenge védelem ellen játszottak, másrészt azért így is generált a Packers és a Lions védősora 29 (!) nyomást. Összehasonlításképp a Chiefs OL három meccsen engedett 25 nyomást úgy, hogy pályára lépett az EPA-alapon második legjobb Ravens, valamint a 11. Bills és 15. Dolphins defense ellen (a Packers a 23., míg a Lions a 21. volt 2023-ban).