Véget ért a draftértékelő sorozatunk, komolyabb erősítések már nem nagyon várhatók a szezon kezdetéig, így itt az ideje egy jó kis erősorrendnek. A listát hat szerkesztő (Ádám, Balázs, Chester, Dani, Józsi, Patrik) állította össze, mindenki sorrendje ugyanolyan súllyal számított bele a rangsorba, a szélsőséges véleményeket nem vettük ki.
A harmadik leosztásban jöjjenek a csapatok a 16.-tól a 9. helyezettig.
32. Carolina Panthers
31. New England Patriots
30. Washington Commanders
29. New York Giants
28. Arizona Cardinals
T-26. Las Vegas Raiders
T-26. Denver Broncos
25. New Orleans Saints
24. Tennessee Titans
23. Tampa Bay Buccaneers
22. Minnesota Vikings
21. Los Angeles Chargers
20. Pittsburgh Steelers
19. Jacksonville Jaguars
18. Seattle Seahawks
17. Chicago Bears
16. Indianapolis Colts
Helyezések: 13., 15., 17., 18., 18., 19.
Helyezés tavaly ilyenkor: 25.
Legnagyobb erősítés: Anthony Richardson visszatérése
Legnagyobb veszteség: –
Legerősebb pont: Shane Steichen
Leggyengébb pont: Cornerback sor
Ok az optimizmusra: Shane Steichen remekül mutatkozott be vezetőedzőként, a tavalyi szezonban annak ellenére voltak komoly harcban a playoffért és végeztek végül pozitív mérleggel, hogy az 1/4-es Richardson a szezon körülbelül egy negyedében volt csak elérhető. A gárda Gardner Minshew-val is nyerte a meccseket, pedig azt se lehetett mondani, hogy a roster egyéb részeinek erőssége indikálta volna mindezt. Richardson visszatér, amivel a tavalyi 9-8-as mérleg a minimum elvárás kell legyen. Rajta kívül ráadásul a draft elsőnek kiválasztott védője is itt lesz, aki könnyen a csapat legjobb pass rushere lehet. A csapat teljesen együtt maradt, egyetlen fontos távozójuk sem volt, de a draftról sikerült jó játékosokkal erősíteni.
Ok a pesszimizmusra: Richardson úgy érkezett tavaly, hogy rettentő kevés meccs volt a lábában és az egyik fő cél az lett volna, hogy minél több snapet szedjen magára, tapasztaljon és érjen a játéka. Ez a sérülései miatt elmaradt, így kvázi idén lesz újonc. Ez pedig sok újonc hibát hordozhat magával a szezonban. Minshew nem volt kiemelkedő, sőt egyes meccseken kifejezetten próbálta a védőknek dobni a labdákat, de összességében kevés meccset vesztett el a csapatnak. Richardson amplitúdója könnyen lehet, hogy szélesebben fog járni és 1-1 kiemelkedő meccsre jut majd pár egészen borzasztó is. Mindemellé a csapat igazából korrekt sorokat tud felvonultatni, de a sztár power kevés helyen van meg bennük. A támadósorban a fal korábbi fénye kopóban (bár tavaly újra jó évük volt) a skill sorokban pedig sok ügyes ember van, de Jonathan Tayloron kívül hiányzik az igazi sztár faktor. A visszatérése után ráadásul ő sem játszotta le a pályáról Zack Mosst. Kellene egy előrelépés Pittmantől vagy az újonc Mitchell berobbanása, hogy a támadósor valóban segíteni tudja Richardson előrelépését. Ha pedig minden megtörténik, a secondary miatt még mindig lehet félni, ahol nevekre is a leggyengébb a csapat.
15. Cleveland Browns
Helyezések: 12., 12., 15., 16., 16., 23.
Helyezés tavaly ilyenkor: 14.
Legnagyobb erősítés: Jerry Jeudy
Legnagyobb veszteség: Joe Flacco
Legerősebb pont: Védelem
Leggyengébb pont: Deshaun Watson
Ok az optimizmusra: Jim Schwartz tavaly olyat csinált, amikre sokáig szavakat is alig lehetett találni. A Browns védelme történelmi magasságokban járt és bár a szezon végére a mindenidők magaslataiból lejjebb estek, így is egy elit szezonon voltak túl. A játékosállomány, az edzői stáb pedig alig változott valamit. Ha újra tudnak egy top5-ös teljesítményt hozni, az ismét győzelmekben mérhető teljesítmény lehet. Bizakodni a skill személyzetükben lehet továbbá, ahova Jeudyval most már kialakult egy ütőképes kis sor. Cooper túloldalára megvan végre az a WR2, akit kerestek, belül Moore és Njoku egy remek páros, akik mögé visszatérhet a liga egyik legjobb futója, Chubb is. Mindezt továbbra is egy remek támadófallal megtolva ez az offense önerőből is képes kell legyen egy minimum közepes szintre.
Ok a pesszimizmusra: Ami azonban le tud húzni minden támadósort, az a pocsék irányítójáték. Watson kapcsán pedig az ember egyre bizonytalanabb. Most már nem csak egy rozsdás időszakról van szó az esetében, és sajnos el kell ismerni, hogy fényévekre van a Houstonban mutatott önmagától. Tavaly ez a Browns a nyugdíjból visszatérő Joe Flaccóval is képes volt rájátszásba jutni, hiszen hozott egy 15-20. közötti teljesítményt, ami már elég. Az óriási probléma, hogy ezt a szintet sem biztos, hogy be merném jósolni Watsonra. Jöhet egy pálfordulás még az esetében, hiszen a társak és Stefanski is adottak ehhez, de ha nem jön meg, akkor ez a Browns szenvedni fog. Különösen mert a védelem bár biztos jó lesz, azt a történelmi teljesítményt nem szabad elvárni tőlük újra. Itt visszaesés fog jönni, a védelmi mutatók fluktuációja egyszerűen törvényszerű. Ha pedig idén csak mondjuk egy top10 végi egység lesznek egy 20-on kívüli támadósorral, az lehet, hogy még a pozitív szezonra is kevés lesz… Watsonnak legalább annyit kéne hozni, hogy kompenzálja a védelem “kötelező” visszaesését.
14. Atlanta Falcons
Helyezések: 11., 12., 14., 14., 18., 18.
Helyezés tavaly ilyenkor: 18.
Legnagyobb erősítés: Irányítók (Cousins)
Legnagyobb veszteség: A irányítószoba békéje
Legerősebb pont: Támadósor
Leggyengébb pont: Védelem
Ok az optimizmusra: Matt Ryan 2016-os MVP éve óta a Falcons irányítójátéka évről évre egyre gyengébb volt. A most már arcpirító színvonalesést mindenáron meg akarta állítani a csapat vezetősége és minden erőforrást ennek megfordítására lőttek el. A Falcons rendelkezik a liga egyik legjobb támadófalával, mellettük három korábbi első körös skill játékos van az offense-ben. Ide ha egy nem rossz játékos érkezik a center mögé, már akkor is komoly előrelépésnek kéne jönnie. Kirk Cousins az elmúlt másfél évben a sérülése előtt pedig nemhogy nem rossz játékos volt, de karrierje legjobb időszakát produkálta. Zac Robinson a csapat új támadókoordinátora a legújabb McVay tanítványként érkezik ide, és ha nem is ugyan azt fogja futtatni mint O’Connell Minnesotában, ugyanarról a tőről ered mindkét edző. A Falcons támadósor kötelezően top10-es kellene legyen ilyen nevekkel.
Ok a pesszimizmusra: A támadósor remekül összeállt, a csapat védelme azonban igazán csak a szintén Los Angelesből érkező Raheem Morris varázskezeiben bízhat. Morris tavaly is egy sokkal jobb egységet rakott össze az “udfa-k és Aaron Donald” féle anyagból. Persze ez is egy túlzás volt, de a helyzet egyáltalán nem rózsás a Falconsnál sem. A pass rusher poszt most már történelmi idők óta megoldatlan, ami idénre sem javult, Grady Jarrett pedig ugyan jó játékos és hasonló stílusú mint Donald, minőségben azért messze van tőle. A secondary az a rész, ahol még bizakodni lehet, hiszen Terrell és Bates a csapatrész legjobbjai, de ez kevésnek mondható azért. Ha ez a védelem elér egy ligaközepe szintet (ami elég lehet egy erős támadósor mellé), már elégedettnek lehet lenni.
13. Dallas Cowboys
Helyezések: 10., 10., 13., 13., 15., 18.
Helyezés tavaly ilyenkor: 8.
Legnagyobb erősítés: Érdeklődés hiányában elmaradt
Legnagyobb veszteség: Fél támadófal, Vander Esch
Legerősebb pont: Sztár power
Leggyengébb pont: Linebacker sor, Támadófal
Ok az optimizmusra: Nagyon negatív jelenleg a Cowboys megítélése, aminek okait a pesszimizmus szekcióban ki is fogom fejteni. Azt azonban elfelejtik sokan, hogy ez a csapat bár gyengült, azért nem mindenki hagyta el Texast. Dak Prescott egy top10-es irányító (ugyan annak végéről való, de top10-es). CeeDee Lamb a liga egyik legjobb elkapója. A csapat guard duója talán a legjobb az NFL-ben, a védelemben Parsons minden évben esélyes az év védője címre, mellette pedig igazi ballhawk cornerek játszanak. Sok helyen pedig mellettük teljesen elfogadható a csapat minősége (nem mindenhol). McCarthyra a legtöbben fancsali képpel reagálnak, hiszen komoly csapatok ellen, egy playoff menetelés során kevés már a mai NFL-hez, de a gyenge és közepes csapatokat azért rendszerint le tudja pofozni az aktuális gárdájával, ami ebben az NFC-ben még mindig jó lehet egy rájátszáshelyre.
Ok a pesszimizmusra: Persze nem ok nélkül aggódnak a csapat szurkolói. A Cowboys támadófala, mely éveken át a sikerük kulcsa volt, szétesett. Zack Martin és Tyler Smith talán a legjobb guard duója a ligának, de szinte biztosan újonc left tackle váltja Tyron Smith-t, újonc center váltja Biadaszt és a jobb oldalon egy bár megfizetett, de nem túl jó játékos zárja a falat Steele személyében. Ha ez az egység sokat esik vissza, amire van esély, az könnyen gáncsolhatja el a csapat támadósorát. Ráadásul a már évek óta lefelé tartó pályaíven lévő Zeke Elliott sem biztos, hogy sokat fog tudni emelni rajtuk… A labda másik oldalán pedig a linebacker sor miatt lehetnek álmatlan éjszakáik majd a drukkereknek. Vander Esch visszavonulásával a csapat elvesztette azt a szürke eminenciását, akinek a játéka ugyan nem volt mindig látványos, de elképesztően hasznos volt. A csapat védekezése minden szezonban sokat romlott, amikor nem volt bevethető. A biztos szerelési képességét pedig sem az érkezett 83 éves Eric Kendricks, sem Dameon Clark, sem az újonc Marist Liufau nem fogja hozni – szerintem. A védelem élére érkező Mike Zimmer alatt a labdahalász cornereknek ismét jó szezonja lehet, főleg mivel a fal szélén továbbra is remek a csapat, de a futás ellen komoly gyengeségeik lehetnek majd.
12. Miami Dolphins
Helyezések: 8., 12., 13., 14., 14., 17.
Helyezés tavaly ilyenkor: 10.
Legnagyobb erősítés: Jalen Ramsey egészségesen
Legnagyobb veszteség: Christian Wilkins
Legerősebb pont: Sebesség, egyedi offense
Leggyengébb pont: Támadófal
Ok az optimizmusra: A Miami támadósora az egyik legdinamikusabb az egész ligában. Tua Tagovailoa limitációit nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni, de amíg Mike McDaniel ütemre épülő sémáján belül tud maradni az egység, láthattuk hogy képesek zsákszámra felírni a pontokat a táblára. Az igazán elit egységek és top védőkoordinátorok ellen lehet, hogy ez nem mindig elég, de a liga döntő többsége nem tud igazán mit csinálni ezzel a sok rettentően gyors passzos támadósorral. A Hill, Waddle duó mellé ráadásul csatlakozott Odell Backham Jr. is, aki ugyan már túlvan pályafutása zenitjén, a két gyorscirkáló mellé tökéletes kiegészítő lehet, akire ha nincs üresen is fel lehet dobni a labdákat. A csapat védelme ugyan egy neves szakembert vesztett el Vic Fangio személyében, de az érkező Anthony Weaver az NFL-t jelenleg meghódító Mike Macdonald elsőszámú segítője volt, így ez a csapatrész is akár fejlődhet idénre. Sokat segíthet ebben, hogy ha Ramsey egész évben elérhető lesz.
Ok a pesszimizmusra: A Dolphins pass rusher egysége tavaly nem bírt egészséges maradni, ami meglátszott a védelem teljesítményén. Egy igazán kiemelkedő játékosuk volt, Christian Wilkins, aki futás ellen is egy remek defensive tackle, aki ráadásul át is képes érni konzisztensen az irányítóhoz. Az ő távozása komoly veszteség, hiszen közel sem sikerült hasonló minőségű pótlást szerezni a helyére. A másik gyengepont továbbra is a támadófal. Robert Hunt távozásával az egyik legjobbjukat vesztették el és ez az egység már eddig sem volt épp a liga élmezőnyében. Terron Armstead sérülése kapcsán nem az a kérdés, hogy be fog következni, hanem hogy mikor. Azonban akár vele, akár nélküle ez a Dolphins a gyors rövid passzos támadásokra van felépítve. Egyszerűen nem elvárható tőlük, hogy hosszan tartsák az ellenfeleket, ha váltani kellene a stratégián. A Dolphins így egy jó alapszakasz csapat lehet idén is, de a rájátszásban az elit gárdák ellen idén sem indulnak esélyesként.
11. Philadelphia Eagles
Helyezések: 6., 8., 9., 9., 11., 14.
Helyezés tavaly ilyenkor: 1.
Legnagyobb erősítés: Saquon Barkley
Legnagyobb veszteség: Jason Kelce
Legerősebb pont: Skill személyzet
Leggyengébb pont: Öltözői összetartás/Nick Sirianni vezetői személye
Ok az optimizmusra: Ennek a csapatnak az emberanyagával a konferencián belül egyedül a 49ers képes felvenni a versenyt. A támadósorban az AJ Brown, DeVonta Smith, Dallas Goedert trió így is egy elég impozáns névsor volt, akikhez csatlakozott most a liga egyik legjobb futója, Saquon Barkley is. A Giantsben sokszor egyszemélyes hadseregként küzdő Barkley előtt ráadásul itt végre lesz olyan támadófal is, aki tud majd utat nyitni számára. Kellen Moore támadókoordinátorral pedig ismét egy jó útra térhet át a csapat offense-e. Akárcsak a védelemnél, ahol a tavalyi kálvária után az épp előbb emlegetett Vic Fangio fogja vezetni az egységet. Az Eagles védőfala továbbra is képes lesz önerőből nyomást generálni, főleg középen, de nem aggódok a szélső pass rush miatt sem. Reddick ugyan távozott, de Bryce Huff remek pótlásnak ígérkezik helyette (aki fiatal is), Sweat, Graham és a tavalyi első körös Nolan Smith pedig elég tehetségesek a feladat megoldásához. A nagyobb probléma tavaly is a secondaryben volt, annak lelassulása miatt, ahova az első két körben lerabolta a csapat a draftot két elképesztően ígéretes játékossal (Mitchell, DeJean) ráadásul visszatért egy éves kitérője után Chauncey Gardner-Johnson is.
Ok a pesszimizmusra: Igazából két/(három) terület van, ami miatt aggódni lehet az Eagles kapcsán. Az első és legfontosabb az az öltöző, melyet úgy tűnt elvesztett tavaly Nick Sirianni. Sokan a kirúgását is követelték, hiszen a szezon utolsó szakaszára teljesen motiválatlannak és felkészületlennek tűnt az amúgy egyértelműen bajnokesélyes csapata. Ő ugyan maradt a pozíciójában, de a vérfrissítés megérkezett a koordinátori posztokra. Sirianni két éve még Super Bowlt játszhatott, akkor két remek, ma már vezetőedzőként dolgozó koordinátorral vette magát körül. Ha a kinevezések idén is jól sülnek el (amire jó esély van, előzetesen legalábbis) akkor újra összeránthatja ezt a csapatot. A másik a legendás center elvesztése. Jason Kelce az elmúlt 15-20 év talán legjobbja a posztján, akinek neve az All-Time listákon is elő kell kerüljön. Mind a játéka nettó minősége, mind a vezér szerepe, mind a protection beállításánál lévő tapasztalata hiányozni fog, és nagy feladatot kap Cam Jurgens a pótlására. Végül megemlíteni szerettem volna csak Jalen Hurtsöt, aki tavaly sem játszott rosszul, de a 2022-es formájától elmaradt. Sokszor adta el a labdát, de itt idénre ismét kiemelkedő teljesítményt várok el tőle és kíváncsi vagyok Kellen Moore milyen sémát alkalmaz majd vele, ismét hangsúlyos lesz-e esetleg a földön való játéka.
10. Los Angeles Rams
Helyezések: 6., 6., 7., 12., 12., 13
Helyezés tavaly ilyenkor: 28.
Legnagyobb erősítés: Power guardok
Legnagyobb veszteség: Aaron Donald
Legerősebb pont: Egy ismét tehetségben is remekül kinéző McVay offense
Leggyengébb pont: Védelmi playmaker
Ok az optimizmusra: A Rams támadósorát amíg Sean McVay jelen van, sosem szabad leírni, idénre ráadásul erősíteni is tudtak az emberállományon. Az EPA alapon már tavaly is top10-es egység két remek guarddal is erősödött Kevin Dotson és Jonah Jackson személyében. A már tavaly is a power blokkolás felé elmozduló egységbe remekül illeszkedik ez a két játékos. A liga döntő többsége ráadásul már elmozdult a zóna futások irányába, így a védelmeknek külön kell készülni erre a mostani Rams futójátékra. Az elkapósorban Kuppra és Nacuára támaszkodhat Stafford, így pedig továbbra is a legjobbak közé várhatjuk az egységet.
Ok a pesszimizmusra: A probléma továbbra is a védelemben van. Noha remekül erősítettek az offseasonben, hiszen érkezett két kiváló védőfalember a draft első két körében, továbbá Darious Williams, Tre White valamint Kamren Curl személyében a secondary is jókora boostot kapott, az egység legfontosabb játékosa távozott. Aaron Donald, talán minden idők legjobb védője pótolhatatlan. Nélküle utoljára 10 éve láthattuk a csapatot, így óriási kérdés, hogy a környezet eleget erősödött-e, hogy kompenzálni tudják a kiválását. Nemcsak ő, de a tavaly erőn felüli teljesítményt kicsikaró Raheem Morris is otthagyta a csapatot (Falcons vezetőedző), így a csapatrész két legfontosabb neve ment el. Chris Shula 2017 óta szolgálja a csapatot és volt Morris egyik legfontosabb segítője, kérdés ki tud-e hasonló összteljesítményt hozni a gárdából. Itt várható visszaesés, ha az új érkezők nem teljesítenek rögtön jól.
9. Buffalo Bills
Helyezések: 4., 6., 9., 10., 11., 11.
Helyezés tavaly ilyenkor: 4.
Legnagyobb erősítés: ?
Legnagyobb veszteség: Diggs, Davis és a secondary
Legerősebb pont: Josh Allen
Leggyengébb pont: Új secondary, elkapók
Ok az optimizmusra: Egyértelműen lefelé indult el a Bills megítélése. A csapat offseason tevékenysége nagyon arra enged következtetni, hogy ez a csapat 2024-ben átalakul, vesz egy mély levegőt és újjáépíti magát a következő 1-2 évben. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Patrick Mahomes után a liga talán legjobb irányítója játszik itt. Josh Allen ugyan ad el labdákat, akár fontos pillanatokban is, de nélküle közelébe nem jutna a Bills azoknak a fontos pillanatoknak. A nagy hibáira pedig sokszor jobban emlékszik az átlagszurkoló mint a meccsnyerő megmozdulásaira. A Bills tavaly talán először tudott végre értelmezhető futójátékot összehozni, ami idén sem kellene, hogy elvesszen. Lehet, hogy kevésbé mindenáron Allen karjaira támaszkodva, de egy jó támadósort várok Buffalóban.
Ok a pesszimizmusra: A kiáramlás után persze van ok az aggodalomra. A playoffig szerintem ez az edzői kar és Allen el fogja vinni továbbra is a csapatot, de ott most még nehezebb dolguk lesz. Távozott a hosszú éveken át első- és második számú elkapó, akik helyére a tavalyi első körös tight end Kincaid és az idei első választottjuk Keon Coleman kell fellépjen. Noha Diggs a szezon végére nagyon visszaesett, Davist pedig éveken át kérdőjeleztük meg, hogy megfelelő WR2-e, 2024-ben ez a fenti duó (és Curtis Samuel) nem biztos, hogy rögtön pótolni tudja majd őket. A mások problémás terület pedig a secondary. Sean McDermott korábbi defensive back edzőként egészen kiemelkedő alakulatot hozott össze itt White, Hyde és Poyer vezérletével, akik egyszerre távoztak idén. Ez pedig könnyen lehet, hogy túl sok kiáramló rutint okoz majd 2024-re. A Taylor Rapp, Cole Bishop safety duó azért nem ígérkezik olyannak, akik egyből átvennék ezt az örökséget. A csapat védőfala nem rossz, akár idén még nagyobb produktivitást is elérhetnek, de sok fog múlni az átalakuló secondaryn.
Holnap érkezünk a negyedik résszel, a 1-8. helyezettekkel.
