Az NFL folyamatos átalakuláson esik át. A támadók kitalálnak valamit, arra a védelmek reagálnak, ők kerülnek lépéselőnybe, majd a támadók újabb dolgot eszelnek ki és így tovább. Az egyik ilyen változás az utóbbi évek offense-eiben az volt, hogy a slot szerepkör hangsúlyosabb lett. Ez pedig vonzza magával, hogy a túloldalon is felértékelődik a slot védők szerepe.
Kiemelt kép: touchdownwire
A támadósorok átalakulása
A támadóknál sokáig úgy gondoltunk a slot elkapókra, mint az alacsony, kicsi, nem túl jó hosszú távú sebességgel, de annál jobb gyorsulással és irányváltásokkal rendelkező, általában harmadik számú, limitáltabb snapszámmal rendelkező, pálya közepén hasznos játékos. Lásd mondjuk Julian Edelman vagy Danny Amendola.
Az utóbbi években azonban egyrészt jóval többet vannak pályán ezek a “harmadik számú” elkapók, másrészt nem is feltétlen kell ezt a stílust, ezt a felépítést hozniuk. Előkerültek az úgynevezett “big slot” elkapók, akik nagyobb termettel rendelkeznek, a hosszú távú sebességük nekik sem jó, ellenben termetből adódóan előnyben vannak a hagyományosan kisebb slot cornerek ellen és a pálya közepén kapott nagyobb számú (és erejű) ütéseket is jobban bírják sérülés nélkül.
De ez csak az egyik változás volt. Egy másik, hogy egyre több tight endet használnak kvázi slot elkapóként – ha nem is mindig, de egyre többször, akár már a snapek többségében is. Ennek a posztnak is felértékelődött a szerepe a passzjátékban, egyre több kifejezetten elkapni tudó – és közben blokkolásban gyenge – tight endet építenek be a csapatok a rendszereikbe. Mark Andrews (Ravens) például csak a snapjei 10,4 százalékát töltötte a támadófal szélén tavaly, miközben 80,1 százalékban a slotban állt fel.
