Egy jó szerepléshez mindig szükség van olyan játékosokra, akik X-faktornak tekinthetők, azaz vagy teljességgel nélkülözhetetlenek a csapatuk számára, vagy nagyon fontos lenne a jó teljesítmény a részükről a sikerek elérése érdekében. Ilyeneket keresünk legújabb sorozatunkban annyi kitétellel, hogy irányítót és edzőt nem választhatunk. Jöjjön az AFC East.
Buffalo Bills
Ki a legnagyobb X-faktor?
Tavaly ilyenkor egyértelműen Stefon Diggs volt a Bills támadósorának legfontosabb játékosa Josh Allen után. Az elkapó rengeteget segített az irányító felépítésében, együtt léptek be posztjuk elitjébe és a csapat sikeressége nagyban a közöttük lévő kapcsolaton alapult. Idén viszont a Bills elcserélte Diggst a Texanshoz, ami ugyan első ránézésre érthetetlen lépésnek tűnhet egy Super Bowlra hajtó csapattól, de a lépésben volt ráció.
A pénzügyi okokon, illetve az elkapó személyiségével kapcsolatos problémákon túl komoly szakmai érvek is voltak a távozás mellett. A támadókoordinátor Joe Brady ugyanis nem nagyon hisz az első számú elkapókban és leginkább arra használja őket, hogy kvázi csaliként teret nyissanak a többi skill játékosnak. Diggs szerepe ezzel elég jelentősen degradálódott, ilyen körülmények között pedig fölösleges volt top fizetéssel a rosteren tartani.
Az elkapósorban ennek megfelelően nincs is igazán minőségi célpont, és ez az állítás akkor is megállja a helyét, ha a tight endekkel is számolunk. Ellenben felértékelődött a futóposzt és sokkal nagyobb szerep hárult James Cookra. Brady előtt Cook felé átlagosan 2,7 passz szállt meccsenként, míg vele az oldalvonalon ez a szám 3,9-re nőtt. A támadó futókísérleteinek száma is megnőtt az átlag 12-ről 17-re, vagyis megközelítőleg 15 labdaérintés helyett 21 jutott neki meccsenként, ami egy teljes szezonra levetítve 102 extra játékot jelent. Cook pedig mutatott is szép dolgokat, a szezont a rájátszással együtt 1226 futott és 472 elkapott yarddal fejezte be. Egy teljes felkészüléssel a háta mögött a Bills legjobb és legfontosabb támadója lehet idén Josh Allen után.