Az NFL legcsúnyább holdoutjai

Haason Reddick még mindig  holdoutol, ezzel pedig már több mint 8 millió dollárt bukott. Ha nem adja be a derekát, akkor további 11 millió dollárja bánja, vagyis a szezon végére több pénztől esne el, mint amekkora az alapfizetése. Hosszú idő óta ez a legkomolyabb és legcsúnyább holdout az NFL-ben, pedig volt már pár nagyon elfajuló eset.

Reddick még az év elején az Eagles játékosa volt, egy kondíciós harmadik körös pickért szerezte meg a Jets. A pass rusher már Philadelphiában is kevesellte a 14,5 millió dolláros fizetését, így ez aligha érhette váratlanul a New York-i csapat menedzsmentjét, de ennek ellenére sem sikerült megállapodni.

A védő emiatt bekeményített. Nem jelent meg a kötelező minitáborban, amivel 101 716 dolláros büntetést kapott. Kihagyta az edzőtábort, ami 2,05 millió dolláros büntetéssel járt, majd megbüntették 2,375 millió dollárra az előszezon kihagyásáért. Mivel nem jelent meg sehol, így bukott egy 250 ezres edzés bónuszt, valamint kétszer 685 750 dollárt. Ez már önmagában 6,1 millió dollár, ráadásul ennek nagy része konkrétan büntetés, vagyis nem a fizetéséből vonják le, hanem neki kell befizetni.

Persze a fizetéséből is veszített, konkrétan 791 666 dollárt minden kihagyott alapszakaszmeccsért, így mindennel együtt már 8,5 millió dollár mínuszban van ahhoz képest, ha jófiúként játékra jelentkezett volna. És még van kicsivel több mint 11 millió dollárnyi alapfizetése, amit bukhat a holdouttal, így amennyiben kiüli a szezont, úgy nemcsak a 14,5 milliótól esik el, de még plusz 5 millió dollárt is be kell fizetnie a Jets kasszájába.

Mindez elég valószínűtlennek tűnik, ugyanis a csapat megteheti, hogy eltolja Reddick szerződését egy évvel, ha kiüli a teljes alapszakaszt. A büntetések egy része persze továbbra is érvényben lenne, de hasonlóra még nem nagyon volt precedens, így nehéz megmondani, jogilag mire mennének a felek.

Az viszont egyértelmű, hogy ez senkinek sem jó. A játékos nyilván rengeteg pénzt veszít, a Jets pedig idén a Super Bowlt vette célba, miközben a védelem bukdácsol és a Reddick nélkül amúgy is vékony pass rush szekcióból kiesett már a legjobbnak számító Jermaine Johnson (plusz ott van a feláldozott draftcetli). Régóta nem volt ennyire eldurvult holdout az NFL-ben, így most összegyűjtöttük a legcsúnyább ügyeket.

Trent Williams, Washington Redskins, 2019

Trent Williams idén kiharcolt magának egy jobb szerződést a 49erstől, miután szinte egész nyáron holdoutolt. Ugyanakkor nem ez volt az első eset, amikor kiállt magáért: 2019-ben olyan undorítóan bánt vele a Redskins, hogy Williams elment egészen a falig.

Trent Williams már öt éve is a liga egyik legjobb OT-je volt és joggal akart magának egy új szerződést. Ebben még nem lenne semmi extra, ugyanakkor a csapat nem csak több pénzt nem akart neki adni, de a gárda orvosi stábja félrekezelte a fejbőrén lévő rákos daganatot. Ez utóbbi egyébként ritka gusztustalan volt: a daganatot már 2013-ban észrevették a Redskins orvosai, de akkor még azt mondták, hogy nem kell vele törődni. Olyannyira nem is törődtek vele, hogy Williams végül magánorvoshoz ment és 2019-ben, azaz hat évvel az első diagnózis után meg is műtötték.

A falember ezek után holdoutba kezdett. Kiülte a teljes holt- és előszezont, majd csak október 30-án tért vissza a csapathoz. Egy nappal később viszont NFI-listára került, mert nem ment át az orvosi felmérőkön (a sisak miatt kényelmetlenséget érzett a műtött résznél) és végül kihagyta az egész szezont.

A Redskins megtehette volna, hogy az NFI-listára kerülése után kifizesse a maradék 5,1 millió dolláros fizetését, de még erre sem volt hajlandó. Ezek után nem meglepő, hogy a játékos bejelentette a távozási szándékát, a csapat pedig egy ötödik- és harmadik körös pickért elcserélte a 49ershez.

Duane Brown, Houston Texans, 2017

Pályafutása csúcsán Duane Brown a liga egyik legjobb OT-je volt. A 2008-ban első körös támadó egészen a 2017-es szezon közepéig volt a Texans játékosa, amikor is új szerződést szeretett volna magának. Kétszeres All-Próként és háromszoros Pro Bowlerként ehhez minden joga megvolt, de Houstonban úgy gondolták, elég jól keres (2012-ben kapott egy hat éves, 53 milliós szerződést).

Brown holdoutba kezdett és kihagyta a teljes holt- és előszezont. A Texans ezek után sem adta be a derekát, így a falember kiülte a szezon első hat meccsét. Ezt követően ugyan visszatért, de a kapcsolatok nem javultak és egy héttel később a Houston elcserélte a Seahawkshoz egy cornerért, valamint egy második- és ötödik körös cetliért.

Le’Veon Bell, Pittsburgh Steelers, 2018

Le’Veon Bellnél nem volt jobb futó 2013 és 2017 között. Háromszor lett All-Pro, egészségesen soha nem volt 1900 total yardnál kevesebbje, sőt a legjobb szezonjában 12 meccsen gyűjtött 1268 futott és 616 elkapott yardot. 2017-ben franchise taget is tett rá a Steelers, ő pedig 1946 total yarddal és 11 total TD-vel hálálta meg a bizalmat. A problémák ezután következtek.

A futó elit játékot tett le az asztalra, miközben karrierje első öt évében alig keresett valamit korábbi második körösként. Az első franchise taggel még nem volt baja, mégis csak 12 millió dollárról volt szó, de a csapat 2018-ban is taget tett rá, ami már túl sok volt. Bell szeretett volna egy hosszú távú szerződést, a Steelers viszont nem akarta megadni neki, amit kér – állítólag egy 2 éves, 30 milliós ajánlat volt a legjobb, amiből valószínűleg csak az első szezon lett volna garantált és jó eséllyel csak annyit fizetett volna, mint a második franchise tag (14,4 millió dollárt).

Bell ezek után holdoutba kezdett és bár sokáig úgy tűnt, hogy legalább a szezon második felében visszatér, végül az egész idényt kihagyta. Ezzel bukott 14,4 millió dollárt, de mivel hivatalosan másodszor is rátették a franchise taget, így a Steelers keze is meg volt kötve – a harmadik tag már QB-tag lett volna. Bell a szezon után távozott is Pittsburgh-ből, aláírt egy rekordszerződést a Jetshez és ezzel a lendülettel zátonyra is futott a karrierje.

Carson Palmer, Cincinnati Bengals, 2011

Palmer 2003-ban a Bengals 1/1-ese volt, és bár a megítélése talán nem olyan jó, de összességében egy nagyon jó kis játékos volt. Cincinnatiben 2003 és 2010 között kétszer lett Pro Bowler, egyszer pedig vezette a ligát passzolt TD-kben, pedig ekkoriban itt játszott Tom Brady és Peyton Manning is.

Kétszer vezette rájátszásba a Bengalst, a fizetése is jó volt, viszont a csapat 2010-ben csak 4-12-es mérleggel végzett. És nem ez volt az első pocsék szezonja Palmernek Cincinnatiben, ahol a legendásan szegény és a garast is a fogához verő tulajdonosok nem voltak hajlandóak a csapat megerősítésére költeni. Az irányító így holdoutba kezdett, de nem egy új szerződésért, hanem azért, hogy elcseréljék. Sőt konkrétan még azt is belengette, hogy inkább visszavonul, minthogy még egyszer a Bengals színeiben pályára lépjen.

“Soha nem fogok még egyszer a Paul Brown Stadionban játszani. Van 80 millió dollárom a bankban, nem érdekel a pénz. Imádom a focit és szeretnék játszani, de csakis egy másik csapatban”

– mondta állítólag Palmer az egyik barátjának (via WCPO-TV).

A Bengals sokáig kitartott, sőt egyenesen nekiment az irányítónak, mondván szerződése van és a szavát adta, hogy kitart a csapat mellett. Palmer így a szezon előtt Reserve/did not report listára került és kiülte az idény felét. A csapat viszont jól kezdett az újonc Andy Daltonnal, egy 6-2-es győzelmi mutató után sokkal kevésbé lett fontos a drága és elégedetlen Palmer megtartása. Akit így el is cseréltek a Raidershez egy első- és egy második körös pickért.

Joey Bosa, San Diego Chargers, 2016

Az idősebb Bosát az 1/3-as cetlivel választotta ki a Chargers 2016-ban, a közös kaland viszont nem kezdődött különösebben jól. A pass rusher ugyanis nem volt elégedett azokkal a feltételekkel, amiket a csapat ajánlott neki, ezért holdoutba kezdett.

2016-ban már az a kollektív szerződés volt érvényben, ami fixálta az újoncok szerződésének a nagyságát, így leginkább csak az aláírási bónusz nagyságán és ütemezésén lehetett vitázni. Bosa viszont úttörő volt, ugyanis ő azt sem akarta, hogy a Chargers offset language-et tegyen a szerződésébe.

Az offset language nagyjából azt jelenti, hogy egy játékos egyszerre csak egy csapattól kaphat fizetést. Tehát ha a Chargers kivágná Bosát úgy, hogy van még mondjuk 1 millió dollárnyi garantált alapfizetése és valaki leigazolja 1 millióért, akkor ezt az összeget már a korábbi csapatnak nem kell kifizetnie. Az újonc védőnek viszont ez nem tetszett és kötötte az ebet a karóhoz, ami ahhoz vezetett, hogy kihagyta az alapszakasz első két fordulóját.

Ez volt a legkomolyabb holdout egy újonctól a 2011-es CBA bevezetése óta és végül a játékos győzelmével zárult. A kapcsolatok viszont kivételesen nem romlottak el, Bosa a mai napig a Chargers játékosa.

Earl Thomas, Seattle Seahawks, 2018

A híres Legion of Boom talán legjobb tagja volt Earl Thomas. A 2010-ben 1/14-es safety ötször lett Pro Bowler és hatszor All-Pro, valamint beválogatták a 2010-es évek álomcsapatába is. A karrierje, illetve a Seahawksszal való kapcsolata viszont nagyon csúnyán ért véget.

Thomas már az első perctől kezdve elit játékot nyújtott, 2014-ben pedig kapott egy 4 éves, 40 millió dolláros szerződéshosszabbítást. Négy évvel később elérkezettnek látta az időt egy új kontraktusra (a szerződése az idény végén lejárt volna) és holdoutba kezdett. A tárgyalások viszont nem haladtak és egy ponton túl már azzal is kibékült volna, ha a csapat inkább elcseréli.

Egyik sem történt meg, Thomas pedig jobb híján visszatért a csapathoz, hogy aztán a negyedik héten egy lábsérülés miatt véget érjen az idénye. Ez annyira frusztrálta a védőt, hogy a kiskocsin ülve bemutatott a Seahawks kispadjának. Nem is sikerült rendezni a kapcsolatokat és a védő 2019-ben eligazolt a Ravenshez, ahol aztán a tarthatatlan magatartása miatt zátonyra futott a karrierje.

John Riggins, Washington Redskins, 1980

Riggins egy Hall of Famer klasszis, aki kétszer vezette a ligát futott TD-kben, illetve a 17. Super Bowl MVP-jének is őt választották. A karrierje viszont nem volt balhéktól mentes.

Eredetileg a Jets draftolta az 1971-es draft 6. választási jogával, majd az újonc szerződése lejárta után aláírt a Redskinshez öt évre 1,5 millió dollárért. Remekül teljesített, túljátszotta a szerződését, így 1980-ban új kontraktust szeretett volna. A Redskins viszont ezt elutasította, így Riggins olyan komoly holdoutba kezdett, hogy konkrétan visszavonult.

A viszonyt egy évvel később sikerült rendezni, amikor a csapat új főedzője, Joe Gibbs személyesen látogatta meg és vette rá, hogy térjen vissza. Persze kapott is egy új szerződést, de ahogy ő fogalmazott

“Unatkoztam, csóró lettem és visszatértem.”

Bo Jackson, Tampa Bay Buccaneers, 1986

Alighanem ez minden idők legkomolyabb holdoutja. Bo Jackson egy elképesztően tehetséges atléta volt, aki baseballban és amerikai futballban is klasszissá válhatott. A játékos ugyanakkor az egyetem végén inkább a baseballt kezdte preferálni, amikor is megjelent a Bucs tulajdonosa Hugh Culverhouse, aki a privát gépén elvitte egy körre Jacksont és megpróbálta meggyőzni, hogy mégis az NFL-t válassza.

A játékos azért vállalta az utat, mert Culverhouse azt hazudta neki, hogy ezt jóváhagyta az NCAA és a SEC. Emiatt viszont büntetést kapott és nem vehetett részt a senior baseballszezon utolsó meccsein. Ezen – teljesen jogosan – annyira felhúzta magát, hogy előre figyelmeztette a Bucst, hogy még véletlenül se draftolják, mert nem fog náluk játszani.

A csapat ennek ellenére ellőtte rá az 1/1-es cetlit és ajánlott neki egy 5 éves, 7,6 millió dolláros szerződést. A futó viszont bemutatott a Buccaneersnek és inkább a Kansas City Royals 3 éves, 1,07 milliós ajánlatát fogadta el. A Tampa ezek után lemondott a játékos jogairól, akit egy évvel később a hetedik körben draftolt a Raiders. Bo Jacksont ez sem érdekelte, de aztán Al Davis ajánlott neki egy 5 éves, 7,4 millió dolláros szerződést, amivel a legjobban kereső nem-irányító lett, plusz megengedte neki, hogy baseballozzon még úgy is, hogy emiatt pár NFL-meccset ki kell hagynia.

Ezt már elfogadta Jackson és négy évig volt a Raiders játékosa, majd egy csípősérülés miatt véget ért a karrierje. Ő lett az első atléta, aki a NFL-ben Pro Bowler, az MLB-ben pedig All-Star lett.

Kelly Stouffer, St. Louis Cardinals, 1987

Stouffer egy tehetségesnek tűnő irányító volt, akit az 1987-es drafton 1/6-osként választott ki a Cardinals. Ekkoriban még az első körös játékosok, pláne a korán kiválasztott irányítók szinte bármennyit elkérhettek, de vagy Stouffer kért túl sokat, vagy a Cardinals nem értékelte túl sokra a játékost, de olyannyira nem sikerült megegyezni, hogy a QB kiülte a teljes újonc idényét.

A viszonyt később sem sikerült rendezni, így a csapat végül elcserélte az irányítót a Seahawkshoz. Ahol ugyan 1992-ig a rosteren tartották, de pályát alig látott, a karrierjét pedig 7 TD-vel és 19 INT-vel fejezte be.

Duane Thomas, Dallas Cowboys, 1971

Thomas volt az első igazi holdoutoló sztár. Az 1970-ben 1/23-as futó remekül kezdett újoncként, sokan már a legendás Jim Brownhoz hasonlították. Alighanem ő is elhitte ezt, ugyanis már rögtön a második évében új szerződést követelt magának, és amikor ezt nem kapta meg, holdoutolni kezdett.

Ez sem jött be, ezek után pedig valami nagyon eltört nála. A csapat elnökét, Tex Schrammot csalónak, a játékos személyzetért felelős igazgatót, Gil Brandtet hazugnak nevezte, a legendás főedző Tom Landryt pedig úgy jellemezte, hogy nem is igazi ember. Ezek után érthetően nem nagyon szerették Dallasban, így elcserélték a Patriotshoz. Ahol egyébként olyan hamar összeveszett a menedzsmenttel, hogy a csapat rendhagyó módon kérvényezte a csere érvénytelenítését.

Ezt a liga vezetősége jóváhagyta és Thomas visszakerült a Cowboyshoz, ahol ugyan pályára lépett, de némasági és durcássági fogadalmat tett – nem beszélt sem a csapattársaival, sem az edzőivel, sem a médiával. Ennek ellenére jól játszott, sőt bajnoki címhez segítette a Cowboyst, a szakértők pedig őt választották meg a hatodik Super Bowl MVP-jének. Thomas viszont még mindig durcizott és a bizottság nem tudta, hogyan viselkedne a díjátadó banketten, így végül inkább az irányító Roger Staubach lett a győztes.

Thomast ezután már végképp megunta a Cowboyst, így 1972-ben elcserélték a Chargershez, ahol nem volt hajlandó megjelenni a csapatnál és kapott egy 20 napos eltiltást. Azonban ez sem térítette észhez és végül az egész idényt kihagyta. 1973-ban el is cserélték a Redskinshez (érthetetlen módon a fővárosi csapat feláldozott érte egy első- és második körös picket), ahol lehúzott két évet, de pocsékul játszott és végérvényesen zátonyra futott a karrierje.