Az első hét mindig kiszámíthatatlan az NFL-ben és rengeteg meglepő eredmény vagy nem várt teljesítmény születik. Nem volt ez máshogy idén sem, mi pedig szemezgetve az eredményekből megpróbáljuk megmondani, hogy mi túlreagálás és mi az, ami valós is lehet.
A Saintsé a liga egyik legjobb támadósora
A New Orleans Saints valósággal rommá verte a Carolina Pantherst, 380 összyardot és 47 pontot szereztek úgy, hogy a második félidőben már csak félgőzzel játszottak. Harmadik helyen állnak EPA/play szerint és mind passzban, mind futásban a top6-hoz tartoznak.
A mérkőzésen az első kilenc támadásukból pontot szereztek, ami még Sean Payton időszaka alatt is csak kétszer fordult elő és 2000 óta összesen háromszor. Klint Kubiak újonnan kinevezett támadókoordinátort mindenképpen dicséret illeti és felmerül a kérdés, hogy ennyire aludtunk a Saints támadósorán és Derek Carron?
Nem gondolnám. Sokat torzít a képen ugyanis az ellenfél. A Panthers túlzás nélkül a liga legrosszabb csapatának tűnt, mind védő-, mind támadó oldalon. Egyrészt három rövid pályát is ajándékoztak a Saintsnek, így Carréknak nem kellett végig menniük minden alkalommal, másrészt az egyik legtöbbször jöttek le three-and-outtal Bryce Youngék, azaz mélyen saját térfélről kellett puntolniuk, ami szintén az ellenfél pontszerzéseit segítheti.
Mindezek mellé a Panthers védelem szintén a liga alját súrolta. Top3-ban voltak elrontott szerelésekben, engedett legalább 10 yardos passzokban és Derek Carr a legkevesebb alkalommal passzolt nyomás alól a kezdők közül. Mindezt úgy, hogy az egész offseason arról szólt, hogy a Saints támadófala siralmas. Egyszerűen a Panthers nem váltott ki semmi ellenállást az ellenfélből. Egy hajszállal talán tényleg jobb a Saints offense mint gondoltuk, de ez a meccs csalóka lehet, mert igazi teszt elé nem állították őket.