Két jelentős csere is történt a hét elején: a Jets megszerezte Davante Adamst a Raiderstől egy kondíciós harmadik körös pickért (ami bizonyos feltételek mellett második körös is lehet), míg a Bills szintén egy harmadik körös cetlit áldozott fel a brownsos Amari Cooperért. Mindkét lépésben van ráció, és ideális esetben komoly előrelépést jelenthet mindkét franchise számára.
Ez a Jets utolsó esélye
Szabad szemmel, bármilyen fejlettebb statisztika nélkül is megállapítható, hogy a Jets támadósora rossz: a csapat hat forduló után pont ugyanannyi ponttal áll (113), mint tavaly Zach Wilsonnal a kezdőben. Ráadásul a védelem sem teljesít olyan jól, így míg 2023-ban 3-3-mal kezdett a csapat (sőt a következő meccsét is megnyerte), addig most csak 2-4-es győzelmi mutatóval büszkélkedhetnek Aaron Rodgersék.
Pedig lehetne ez sokkal jobb is. A Broncos ellen egyetlen ponttal kapott ki a gárda, a Vikings ellen is több lehetőség volt a negyedik negyedben megfordítani a találkozót, ahogy a Bills ellen is többször megnyerhette volna a mérkőzést a Jets. És igen, lehet ujjal mutogatni a speciális egységre a kihagyott mezőnygólok miatt, de ha a támadósor jól tenné a dolgát, akkor ezek a hibák is jobban beleférnének.
A probléma alapja egyrészt a volt és a jelenlegi támadókoordinátor, Nathaniel Hackett és Todd Downing, akiknek effektíve nincs rendszerük, vagy ha van is valamilyen elképzelésük, az nettó rossz. Ami alapvetően nem lenne nagy baj egy csúcsformában lévő Rodgersszel, hisz karrierje nagy részében a Packersben sem volt semmilyen értelmezhető rendszer körülötte, mégis hasított a csapat. Ez (is) teszi őt minden idők egyik legjobb irányítójává, ugyanakkor ez egyben a legnagyobb gyengesége is.
A különbség Rodgers, illetve Manning (vagy Stafford) között