Tua Tagovailoa hamarosan visszatérhet a pályára egy újabb súlyos agyrázkódás után, amivel sokak szerint akár az életét is kockáztathatja. Laikusként nehéz megérteni, hogy ilyenkor milyen tényezők játszhatnak szerepet a döntésben, így megkértük a témában szakértő Tamás Viktóriát, a Pécsi Tudományegyetem kiváló neuropszichológiai szakpszichológusát, hogy árnyalja nekünk a képet.
Tamás Viktória okleveles pszichológus, kutató, a traumás agysérülések, köztük az agyrázkódás elismert szakértője. A klinikai gyakorlata során részt vett az éber agyműtétek pre- és intraoperatív tervezésében, új kognitív paradigmák és protokollok kidolgozásában. Emellett aktív kutatómunkát is végez, számos hazai és nemzetközi publikációval rendelkezik, illetve többek között részt vett a CENTER-TBI nevű nemzetközi kutatásban, ahol traumás agysérült páciensekkel foglalkozott. 2022-től a PTE KK Idegsebészeti Klinika és a Súlyos Agysérültek Rehabilitációs Osztályának neuropszichológiai szakpszichológusa, doktori fokozatát 2024-ben szerezte a traumás agysérülés pszichológiájából.
Az NFL-ben az egyik leggyakrabban előforduló sérülés az agyrázkódás, és elég ijesztő látni, amikor valaki tántorogva áll fel vagy eszméletlenül fekszik. Pontosan mi történik akkor, amikor valaki agyrázkódást szenved?
Az agyrázkódás – vagy angolosabban concussio – tulajdonképpen egy enyhe agysérülésnek tekinthető: a koponyatraumák körülbelül 80-90 százalékát teszi ki, míg a maradék 10-20 százalék a súlyosabb kategóriába esik. Agyrázkódás esetében egy olyan zárt fejsérülésről beszélünk, melynek során az agy nekiütközik a koponyaalapnak a fejet ért hirtelen erőbehatás következtében, ami az agyszövet és/vagy az erek károsodásához, valamint funkcionális problémákhoz vezethet.
Milyen tünetei vannak az agyrázkódásnak? Mire kell figyelni?
Az agyrázkódásoknak két fő típusa van, az egyik a szimptómás (tünetekkel járó), másik az aszimptómás (tünetekkel nem járó) concussio. Konkrét tünetei tehát az előbbi típusnak vannak, mely többek között magában foglalhatja a szédülést, eszméletvesztést, zavartságot, fejfájást, hányingert és hányást, fény- és zajérzékenységet, ingerlékenységet, szorongást, alvászavart, meglassulást és koncentrációs nehézségeket.
Az enyhe koponyasérültek többsége olyan érzésről számol be, mintha „búra alatt” lenne a fejük. Ha a pályán tehát azt látjuk, hogy egy játékos szédelegve vagy “tántorogva” jár – az agyrázkódás bekövetkezhet eszméletvesztés nélkül is –, arra mindenképp fel kell figyeljünk. Ilyenek esetekben fontos kikérdezni a sérültet arról, hogy tapasztal-e még más tüneteket is a szédülésen kívül, majd célszerű további vizsgálatokra (pl. neurológiai-, labor-, képalkotó vizsgálatok) küldeni.
Rengeteg hatalmas ütközést látunk minden meccsen, mégis csak relatíve kevés ember szenved agyrázkódást, legalábbis hivatalosan. Mitől függ egy agyrázkódás súlyossága, vagy hogy egyáltalán bekövetkezik?
Az, hogy milyen fokú fejsérülést szenved el – illetve egyáltalán elszenved-e – a játékos a pályán, az több tényezőtől is függ: a fejet ért ütés mértékétől, a sérült egyén életkorától és testi adottságaitól, ehhez kapcsolódóan az érintett agyi területek, hálózatok érettségétől és érzékenységétől, valamint bármilyen meglepő, de a premorbid személyiségjellemzőktől is. Lefordítva, minél fiatalabb az illető, minél sérülékenyebb az idegrendszer, minél nagyobb a fejet ért behatás, valamint minél nagyobb a szorongásra és a szomatizációra való hajlam, annál nagyobb a kockázat a súlyosabb agyrázkódás elszenvedésére.
Ki lehet ezt hordani lábon? Vannak, akik agyrázkódást szenvednek, de nem jelentkeznek náluk azonnal/egyáltalán a tünetek?