Gálázott a Lions, a Ravens nyerte a hét meccsét, a Bengals meg a vasárnap esti rangadót

A Lions nem csak megverte, hanem meg is alázta a Cowboyst idegenben, a hét meccseként aposztrofált Ravens-Commanderst a Hollók nyerték meg, vasárnap éjjel meglepően kevés pontos meccsen diadalmaskodott a Bengals, a Chargers pedig nagyon simán intézte el a Broncost. 

Detroit Lions @ Dallas Cowboys 47-9

Elképesztő kiütésnek lehettünk szemtanúi ezen a meccsen. A Lions ugyanis nem csak megverte, hanem meg is alázta a Cowboyst és mikor már nem kellett volna, akkor is a gázon tartotta a lábát és minden trükkös játékot elővett. Elképesztően domináns meccs volt ez a detroitiaktól, konkrétan a Cowboys akkor állította meg őket először, amikor már a cserék játszottak és csak 4:23 maradt az órán. Előtte kilencből kilenc támadásuk pontokkal zárult, teljességgel megállíthatatlanok voltak.

Mindenkinek kijutott a jóból, David Montgomery 80 yardot és két TD-t szerzett, Jahmyr Gibbs 91 yardig jutott, Jameson Williams 76 yardot és egy hatpontost pakolt a közösbe, Sam LaPortának volt egy 52 yardos trükkös touchdownja, és még Tim Patrick és Kalif Raymond is összehozott együtt 161 yardot. Semmi sem állította meg ezt a támadósort, és majdnem összehoztak egy hook-and-ladder touchdownt Penei Sewellnek is. Igen, a jobb oldali tackle-nek (és ezen kívül is próbáltak falember touchdownt szerezni, trollkodva kicsit a tavalyi jogosulatlan elkapó eset miatt).

Ez volt talán a kisebb meglepetés, mármint hogy a Lions támadósora szétszedte a dallasi védelmet. Azonban arra azért nem számítottunk, hogy mindössze 9 ponton tudják tartani Prescottékat. De teljesen megfojtották a futójátékot, a levegőben pedig több hibára is késztették a hazaiakat. Prescottnak volt két interceptionje, illetve a végén Cooper Rush-nak is egy, ezen kívül két fumble-t is összeszedtek. Brian Branch volt az aduász két szerzett interceptionnel és egy kierőszakolt fumble-lel, meg amúgy is mindenhol ott volt a másodéves safety, élmény volt nézni a játékát.

Egy sajnálatos dolog azért történt a meccsen, méghozzá hogy Aidan Hutchinsonnak eltört a lába, így idén már nem léphet pályára az Év Védője díjra is esélyes detroiti pass rusher. Ez még problémát jelenthet a továbbiakban, de ezen a meccsen látszott, hogy osztálykülönbség van a felek közt.

Washington Commanders @ Baltimore Ravens 23-30

Sok pontot vártunk, de nem így kezdődött a meccs, ugyanis másfél negyed után csupán 3-3 állt az eredményjelzőn. A két mezőnygól mellé volt egy interception, ahol a Mark Andrews kezéről felpattanó labdát az újonc Mike Sainristil húzta le. A Ravens nagyon jól elvette a Commanders rövid játékait, amire alapozzák a támadásaikat, így eléggé meg voltak fojtva, amíg nem sikerült változtatniuk. A félidő végén viszont beindult a pontgyártás, hiszen előbb Derrick Henry, majd Terry McLaurin volt eredményes, illetve a végén Mark Andrews neve mellé is került egy hatpontos, így (egy blokkolt mezőnygóllal a legvégén) 17-10 állt az eredményjelzőn a hazaiak javára.

Egy mezőnygól-váltás után ismét a Ravens tudott TD-t feltenni a táblára, és ismét Henry volt eredményes egy hosszabb Andrews elkapás után. Erre válaszul a túloldalon megint McLaurin szerzett hatpontost, ráadásul negyedikre egy gyönyörű passz+elkapás kombóval. A végén volt még egy mezőnygól-váltás, a Ravensnek a legvégén 3 percet kellett leégetni az órából, és Henry segítségével ezt meg is tették, így magabiztosan húzták be a találkozót.

A Commanders védelmében kráternyi lyukak voltak a secondaryben, az volt az ember érzése, hogy a Ravens elkapói körül sokszor 5-10 yardos körben nem volt senki. Plusz a földön is szokásos módon jól haladt a Ravens, így nem sok kérdés volt a labda ezen oldalán. A meccs elején a Commanders offense-nek akadtak problémái, de összességében Jayden Daniels és az egész egység jól teljesített egyébként, abszolút jól helytálltak és nem lógathatják az orrukat ezután.

Cincinnati Bengals @ New York Giants 17-7

Nem a vasárnap esti rangadó hozta a forduló legérdekesebb meccsét, és főleg első félidejét, az biztos. Az eleje mondjuk jól kezdődött, ugyanis Joe Burrow egy 47 yardos futott (!!) touchdownnal jelentkezett harmadik és 18-ra. Nagyon jól vette észre, hogy emberezik a Giants és így üresen fog maradni a pálya egyik fele. Ezt követően viszont sok érdemleges nem történt a nagyszünetig, az eredmény nem is változott. Összesen 56 snap volt az első 30 percben, ebből mindössze 10 volt a félpályán túl, és mindössze egy a red zone-ban, az pedig egy Daniel Jones interception lett.

A második félidő azért már több eseménnyel szolgált, itt nem csak puntokat írhattunk fel. Sőt, ilyenből csak egy volt. A Giants a szünetről megérkezve agresszívre vette a figurát, ami be is jött. Ugyan először elbuktak negyedikre, de másodjára és harmadikra nem, amiből az újonc Tyrone Tracy ki is egyenlített. A védelem pedig közben kiharcolt egy fumble-t, majd a gólvonalnál megállították Burrow-ékat, így 10-7-es állással fordultunk rá az utolsó játékrészre. A New York-iaknak két lehetősége is volt egyenlíteni vagy átvenni a vezetést, de előbb kihagytak egy mezőnygólt, majd az ellenfél 35-ösén nem jött össze a negyedik kísérlet, így 3 perccel a vége előtt már csak le kellett futtatnia az órát a Cincynek. Ez annyira sikerült, hogy Chase Brown szerzett is egy futott TD-t (pedig előtte Zack Moss elhagyta a labdát és nagy szerencséje, hogy kipattogott oldalra), amivel eldőlt a találkozó.

Nem volt nagy támadófoci, amire előzetesen számítani lehetett. Ennek elsődleges oka, hogy a Giants védelme nagyon jól teljesített, különösen a pass rush. Brian Burnstől és Dexter Lawrence-től nem volt meglepő a jó játék, azonban a legnagyobbat most Azeez Ojulari nyújtotta, aki Kayvon Thibodeaux sérülése miatt lett kezdő: volt két sackje és kierőszakolt fumble-je is. A Bengals offense így egyáltalán nem tündökölt, de most ez a kevés pont is elég volt, ugyanis a New York-i támadósor sem volt a helyzet magaslatán és nem sikerült feltörniük az eddig elég gyengén muzsikáló cincinnati védelmet.

Los Angeles Chargers @ Denver Broncos 23-16

Az eredményből nem derül ki, de a Chargers valójában kiütötte a Broncost. A denveri támadók az első félidőben ugyanis mindössze három puntra, egy interceptionre és egy fumble-re voltak jók, Bo Nix 3/10, 22 yard, INT statisztikai mutatóval és nullás passer ratinggel állt a nagyszünetben. Ráadásul Patrick Surtain rögtön a mérkőzés elején megsérült, így a védelmük is visszaesett. A Chargers mind a négy első félidős támadásával eljutott legalább a red zone-ba, ahol kétszer be is mentek a célterületre, előbb JK Dobbins, majd Kimani Vidal révén – az újonc futónak az az elkapás volt az első profi labdaérintése. Justin Herbertnek idén egy meccsen sem volt annyi passzolt yardja, mint itt az első félidőben. A 20-0-s előny megnyugtató volt a szünetben.

Annyira megnyugtató volt, hogy a második félidőben már szinte semmit sem csináltak Herberték. Egy korrekt drive-juk volt, ahol Herbert megoldott két-három harmadik és hosszút és rúgtak egy mezőnygólt, így már 23-0 állt az eredményjelzőn. Az első Broncos pontokra közel 50 percet kellett várni, egy ponton Bo Nixnek 16 dropbackből volt nettó 16 passzolt yardja. A végén sikerült kozmetikázniuk az eredményen és a statisztikáikon, de nem igazán volt olyan pillanat, hogy tényleg esélyük lett volna a győzelemre. Az persze pozitív, hogy Troy Franklin megszerezte első profi TD-jét, illetve Courtland Sutton elképesztő elkapással szerzett hatpontost, de a végén 10 pont hátrányt kellett volna ledolgozni két és fél perc alatt, az onside kick pedig nem sikerült.

Lehangoló mutatvány volt ez Nixtől és a Broncostól, még ha a Chargers defense egyébként nem is egy egyszerű feladat. A Los Angeles-i támadósor viszont eddigi legjobb produktumát tette le az asztalra, bár ez igazából az első félidőre redukálódott és részben betudható Surtain sérülésének is azért.