Őrült Buccaneers-Saints, londoni és Green Bay-i simázás, Drake Maye bemutatkozása

A Buccaneers és a Saints a szezon eddigi legőrültebb meccsét (első félidejét) játszotta le egymással, a Bears Londonban, a Packers Green Bayban nyert elég simán, Drake Maye pedig ugyan vereséggel, de biztatóan mutatkozott be a Patriots kezdőjében. 

Tampa Bay Buccaneers @ New Orleans Saints 51-27

A szezon legizgalmasabb első félidejét játszotta a két csapat! A Bucs rögtön az első támadásából TD-t szerzett, majd a Saints első támadásából megduplázta az előnyét: Chris Olave ugyanis fumble-t vétett, amit a visszatérő Antoine Winfield visszahordott TD-re. A következő vendég támadás pedig mezőnygóllal ért véget, így az első negyed végére 17-0-s előnyben voltak Baker Mayfieldék.

Ekkor kezdődött az őrület. Először a Saints szerzett egy mezőnygólt, majd a védelem kivédekezte a Bucs újabb támadását, a puntból pedig Rashid Shaheed 54 yardos punt return TD-t jegyzett. Ez követően Mayfield kétszer is eladta a labdát, amiből összesen 10 pontot gyűjtött a hazai csapat, így a 17 pontos hátrányból hirtelen három pontos előny előtt. Sőt az első félidő végéig volt még egy TD-váltás, így 27-24-es Saints előnnyel mentek szünetre a csapatok – igen, a New Orleans 27 pontot szerzett egyetlen negyed alatt.

Sajnos a második félidőre már nem maradt izgalom. A Bucs védelem megrázta magát: működött a futás elleni védelem és sikerült folyamatosan megzavarni Rattlert, aki egyetlen pontszerző drive-ot sem tudott vezetni, sőt még két INT-t is dobott (az első fájó volt, a másodiknál már eldőlt a meccs). Eközben Mayfield magára talált és négy TD-drive-ot is vezetett – az első kettő tényleg szép volt és kellett a győzelemhez, a másik kettő viszont már garbage time-ban született, amikor teljesen kiengedett a Saints.

A Bucs 277 yardot és két TD-t szerzett a földön, Mayfield pedig 325 yardot és négy TD-t passzolt. A Saints védelme emberemlékezet óta nem volt így elverve, ez volt Dennis Allen karrierjének messze legrosszabb meccse. A túloldalon Rattler egyébként nem volt olyan rossz, a körülményekhez képest (gyenge támadófal, nulla futójáték, lesérülő elkapók) kifejezetten korrekt teljesítményt tett le az asztalra.

Jacksonville Jaguars vs. Chicago Bears 16-35 (in London)

A Jaguars nyerni tudott az előző fordulóban, így volt némi remény arra, hogy egy izgalmas, szoros meccset látunk vasárnap délután. Az első negyed is ezt látszott igazolni, a Bears offense ugyanis csak két 3&outra volt képes, míg a Jaguarsnak volt egy elég szép drive-ja, aminek a végén egy 30 yardos mezőnygólt lőtt a csapat. A második negyedben aztán megérkezett a Bears és innentől nem volt kérdés.

Caleb Williamsék a döcögős start után szétszedték a Jaguars védelmét és még szerencsésnek is mondhatta magát a Jax. Az 1/1-es irányító ugyanis parádésan játszott (226 yard, 4 TD, 56 futott yard), az első negyedet leszámítva csak egy rossz passza volt (abból mondjuk INT lett) és hat támadásból öt TD drive-ot vezetett (és még volt egy kihagyott mezőnygól is a végén). Nagyon jól állt az offense-nek, hogy volt egy formában lévő Keenan Allen a pályán (5/5, 41 yard, 2 TD), a tight end Cole Kmet pedig ismét bizonyította, hogy ott van a legjobb tight endek között a ligában (5/5, 70 yard, 2 TD). Sőt ha van igazság, akkor ő kapja meg a hét speciális egység játékosa címet is, ugyanis egy sérülés miatt a meccsen ő látta el a long snapper feladatokat és nem sok long snapper mondhatja el magáról, hogy 70 yardot és két TD-t szerzett egy meccsen.

A védelem is hozta a formáját: négy sack, négy QB hit, számtalan nyomás, hat leütött passz, egy INT volt a chicagói védelem mérlege – ebből így simán lehet rájátszás. Lawrence-ék konkrétan köpni-nyelni nem tudtak az egész meccsen. A futójáték nem működött, a támadófal semmihez sem tudott jól blokkolni, az elkapók dropoltak és még a játékhívás is gyenge volt. Egyedül a sérülésből visszatérő Evan Engram örülhet a 10 elkapásból szerzett 102 yardjának, de hát ez édes kevés a csapat jelenét és jövőjét illetően. Nem lennék meglepve, ha Doug Pedersonnak a jövő heti hazaérkezéskor megüzennék, hogy nem kell bemennie dolgozni.

Arizona Cardinals @ Green Bay Packers 13-34

A Cardinals idén már okozott meglepetést, de ezúttal még annál is simább lett a mérkőzés, mint ahogy vártuk. A Packers a labda mindkét oldalán kegyetlenül dominált és egy pillanatig nem volt kérdés, hogy melyik csapat hagyja el győztesen a pályát.

Jordan Love az első forduló óta most először volt már a sérülésjelentések szerint is 100 százalékos, ez pedig a pályán is meglátszott. Ugyan nem a Cardinals védelme a legjobb az NFL-ben (sőt, az egyik legrosszabb), de a 258 passzolt yard és négy passzolt TD önmagáért beszél, még ha az egy dobott INT rontja is kicsit a statisztikát. Ráadásul a támadófal nemcsak a pass rush ellen állt kiválóan helyt, de még futáshoz is remekül blokkolt: a Packers a mérkőzés végére 179 yardot haladt a földön és négy játékosnak is volt legalább 10 yardos futása. És most még Romeo Doubs is panaszkodhat, két TD-je is volt a meccsen.

A Cardinals részéről semmi nem sikerült. A futójáték döcögött és a Packers védelme teljes egészében kivette Kyler Murray-t a játékból, aki hét kísérletből mindössze 14 yardra volt képes. A levegőben nem volt rossz, de Marvin Harrison sérülése után nagyon kiszámítható lett az offense, így nem tudott stabilan haladni a csapat. Amikor meg igen, akkor valaki mindig elhagyta a labdát: Murray, James Conner és Greg Dortch összesen három fumble-t szerencsétlenkedtek össze.

Houston Texans @ New England Patriots 41-21

Ez sem volt egy szoros találkozó, a Texans már az első félidőben 14-0-ra vezetett, a harmadikban már 20 pontos volt az előnye – egy pillanatig nem volt kérdés a győztes kiléte. Tanulságból viszont akadt azért pár. Egyrészt úgy néz ki, hogy Stefon Diggs és Tank Dell fel tud lépni Nico Collins hiányában. Másrészt a futójáték rendszerszinten továbbra sem az igazi, de a Joe Mixon-Dameon Pierce duó saját tehetségből képes lehet legalább elfogadható szinten működtetni a dolgot: ketten együtt 21 futásból 178 yardot és két TD-t szereztek (persze ehhez hozzá kell tenni, hogy a Patriots védelme minden, csak nem elit).

A labda túloldaláról Will Andersont kell kiemelni, akinek volt nyolc tackle-je és három sackje a mérkőzésen. A Patriots legtöbb támadását egyedül állította meg, de Danielle Hunter is nagyot ment – a Texansé az egyik legjobb pass rusher duó a ligában. Emellett a secondary is meg-megvillant, kétszer is sikerült lehalászni az újonc Drake Maye passzát, bár összességében a coverage nem volt a legjobb.

A Patriots részéről a legfontosabb tanulság, hogy Drake Maye-ben van potenciál. A támadófal és a skill személyzet ugyanolyan borzalmas, mint eddig, a védelem sem képes semmire, ez egy 1/1 esélyes roster. Maye viszont ilyen körülmények között is képes volt extra teljesítményre: 243 yardot és három TD-t passzolt, utóbbi több, mint amit Jacoby Brissett az egész idényben fel tudott mutatni. Nyilván rengeteg hibája van még, de elég jól lát a pályán, képes és meg is mer dobni nehéz passzokat, és élete első meccsén a nyomást is relatíve jól kezelte. Nem lesz könnyű élete, de ez kifejezetten biztató volt.