Szenvedve győzött az Eagles, simán a Steelers, csoportrangadót nyert a Falcons és a Colts

Az Eagles visszatért a bye weekjéről és nyerni is tudott a Browns ellen, de azért nem lehetnek feltétlenül elégedettek a játékukkal. A Steelers sima győzelmet aratott a Raiders ellen, a Falcons és a Colts pedig csoporton belül tudott diadalmaskodni. 

Cleveland Browns @ Philadelphia Eagles 16-20

Hát ez nem volt egy jó meccs. A Browns offense az első félidőben hozta a megszokott formáját, mindössze három pontot sikerült feltenniük a táblára, és azt is úgy, hogy pár játékkal a mezőnygól előtt Deshaun Watson csak azért nem dobott interceptiont, mert két Eagles védő annyira ráizgult a labdára, hogy egymás elől ütötték azt el. Az Eagles támadósora sem volt sokkal jobb, az első negyedben megint nem szereztek pontot, idén erre még mindig nem volt példa a részükről, ami elég rossz edzői munkát sugall. A második negyedben azért 10 pont összejött, de az első 8 first downjukból négyet a tesós nyiminyomival szerezték, és egy feldobott AJ Brown touchdown kellett a pontokhoz. Azért nem mentek mégsem előnnyel a szünetre, mert az utolsó pillanatokban Saquon Barkley előbb nem szerzett meg egy könnyű first downt (kilépett hamarabb), majd rosszul vette fel a blitzet, így egy sackkel hosszabb mezőnygólra kényszerültek, amit meg Myles Garrett zseniálisan blokkolt, Rodney McLeod meg visszavitte TD-re.

A harmadik negyed végén úgy álltunk, hogy a Brownsnak nettó 40 passzolt yardja volt, Watsonnal pedig zsinórban 26 harmadik kísérletet nem oldottak meg az előző találkozókra visszamenőleg. Aztán a végén kicsit beindult a Browns offense, szereztek egy mezőnygólt és eljutottak a gólvonalig, ott viszont két false starttal elrontották az esélyüket a TD-re és megelégedtek egy rúgással. Mivel előtte az Eagles feltett 10 pontot egy mezőnygóllal és DeVonta Smith touchdownjával, így a maradék három percet már csak le kellett futtatnia a csapatnak. Ez végül sikerült, ám elég kockázatosra vették a figurát egy hosszú passzal AJ Brown felé, de végül sikerült, így az eredmény őket igazolja.

A győzelem tehát összejött az Eaglesnek, de azért annyira elégedettek nem lehetnek a csapat háza táján a mutatott játékkal. A Browns pedig továbbra is gyenge. A második félidőben egy kis életjelet talán mutattak, de ez még mindig nagyon kevés.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Las Vegas Raiders 32-13

Igazi old school, brusztolós meccs, ahogy a két csapattól megszokhattuk. Az első negyed még a Raidersnek sikerült jobban, Aidan O’Connell nyitódrive-ja tökéletes volt, a 70 yardos támadás végén pedig Alexander Mattison futott be a célterületre. Erre a Steelersnek sokáig nem volt igazán jó válasza, de mivel a Raiders támadósor legközelebb már csak a negyedik negyed legvégén mutatta meg magát, így nem is kellett nagyon izgulniuk a Pittsburgh szurkolóinak.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Steelers támadósora lenyomta az akaratát az ellenfél torkán, de idővel sikerült felőrölni az ellenfél védelmét. Justin Fields ugyan csak 145 yardot passzolt, viszont volt 11 futásból 59 yardja és két TD-je – amikor kellett, akkor tudta mozgatni a láncokat. Amellett jól ment a futás Najee Harrisnek is, aki 106 yardot és egy TD-t tett a közösbe. Az előző fordulóban a lusta nemtörődömsége miatt a hírekbe kerülő George Pickensnek pedig elég felemás meccse volt megint: az a pár elkapása szép volt, de megint volt legalább egy csúnya dropja harmadik kísérletre.

A meccset viszont elsősorban nem az offense nyerte meg a Steelersnél. Ugyan O’Connell csak egyszer volt sackelve, de folyamatosan nyomás alatt tartották TJ Watték. Utóbbi egyébként két negatív yardos szerelést és egy kiharcolt fumble-t jegyzett, míg a secondary egy pickkel, a speciális egység pedig egy blokkolt punttal vétette észre magát. Emellett a futás elleni védelem is jól működött, tényleg minden összeállt erre a meccsre.

A Raiders szempontjából értelemszerűen semmi nem alakult jól, elég csak az eredményjelzőre nézni. O’Connell semmivel nem jobb Gardner Minshew-nál, a támadófal nem tud futáshoz blokkolni, Davante Adams nélkül pedig az elkapósor is nagyon vékony. Az egyetlen fénypont az éjszakában az első körös tight end Brock Bowers volt, aki kilenc elkapással és 71 yarddal vezette mindkét csapatot, de önmagában nem tudott ő sem csodát tenni.

(renningan)

Indianapolis Colts @ Tennessee Titans 20-17

Rangadónak rangadó, izgalmasnak izgalmas volt ez a meccs, de sajnos még Joe Flacco sem tudott túl sok minőséget csempészni a két AFC South gárda küzdelmébe. Pedig nem indult rosszul a mérkőzés, a Colts egy gyönyörű 70 yardos TD drive-val nyitott. A következő támadásból viszont Flacco eladta a labdát, az első félidő végéig pedig már csak két punt és egy mezőnygól jött össze. Eközben a Titans kihasználta az interceptiont, majd egy mezőnygólt is értékesített a szünetig, így az első 30 perc után 10-10 volt az állás.

A félidő után Will Levisék támadhattak és gyakorlatilag lemásolták a Colts első félidős nyitó drive-ját. Erre Flaccóék egy mezőnygóllal válaszoltak, majd nem sokkal később jött egy újabb szép TD-drive (20-17). Eközben viszont majdnem véget ért a meccs, az említett három támadás 20 (!) percet égetett el az órából. Ehhez képest a negyedik negyed második felében így is volt idő hat támadásra: 3&out, 3&out, Titans INT, 3&out, punt, punt volt a sorminta. Az eredmény tehát nem változott, ismét győzött Flaccóval a Colts.

A Colts leginkább a Titans hibáiból és Flacco villanásaiból élt. A futójáték halott volt, 28 kísérletből csak 80 yard jött össze, ráadásul úgy, hogy 44 yard két futásból született – effektíve tehát 1,38 yardot átlagolt a Colts futásonként, ami kevesebb, mintha Flacco egyszerűen előredől a labdával. A túloldalon hasított a futójáték (146 yard, 1 TD, 5,2 yardos átlag), csak hát Will Levis kriminálisan rossz. Bár volt 16 jó passza, de ebből csak 95 yard született egy TD-ért és egy ostoba pickért, pedig DeAndre Hopkins, Tyler Boyd és Calvin Ridley is ott volt a pályán (utóbbi felé nyolc labda szállt, de egyből sem lett elkapás).

(renningan)

Atlanta Falcons @ Carolina Panthers 38-20

Elég izgalmas és jó első félideje volt ennek a csoportrangadónak, aztán a végén kijött a két csapat közti különbség és a Falcons felőrölte a Pantherst. Diontae Johnson touchdownjára Bijan Robinson válaszolt az elején, majd egy Ray-Ray McCloud fumble után vezetett is a hazai csapat egy mezőnygóllal. Erre viszont előbb Bijan, majd Drake London válaszolt hatpontossal, amik közt egy blokkolt puntot láttunk még a Falconstól. A félidő vége előtt azonban egy nagyon szép támadást levezetett a Panthers, aminek végén az újonc Xavier Legette volt eredményes, így 22-17 volt a félidei eredmény.

A harmadik negyedben három mezőnygólt láttunk, gyorsan lement ez a játékrész, így 8 pontos atlantai előnnyel kanyarodtunk a végjátékra. A Panthers már nem volt olyan messze az egyenlítéstől, nagyon jól futottak a kiválóan teljesítő támadófal mögött, azonban itt Andy Dalton eladta a labdát (AJ Terrell húzta le). Ebből nagyon simán végigment a Falcons, Allgeier touchdownjával pedig eldőlt a meccs. Próbálkozott becsülettel a Panthers, de előbb nem sikerült megoldaniuk egy negyediket, majd dobtak még egy interceptiont (Clark Phillipsnek), így végül magabiztos vendég siker született.

Sok újdonságot nem tudtunk meg igazából a csapatokról. A Panthers védelme nagyon gyenge, az offense pedig ugyan nem rossz, a futójáték kifejezetten jól ment most, a skill sor is rendben van, de ez így összességében kevés. A Falcons pedig lehozott egy meccset sallangmentesen, az offense jól muzsikált, elővették a legjobbjaikat (Bijan, Allgeier, London, Pitts) és magabiztosan győzedelmeskedtek. A védelemmel mondjuk továbbra is lesznek problémák a legjobbak ellen.

(renningan)