Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Megvizsgáljuk, hogyan kell védekezni Hail Mary esetén, belemegyünk Anthony Richardson játékába, aggodalmunkat fejezzük ki a Ravens védelme és a Bengals jövője kapcsán, komolyabban vesszük a Steelerst és a Nemzeti Tight End Napot, illetve levonunk egy örökérvényű tanulságot is.
Nem mehetünk el szó nélkül a hét játéka mellett. Mondhatnánk, hogy egy Hail Maryn nincs mit elemezni, felhajítják aztán lesz, ami lesz, de ennél azért többről van szó, leginkább védőoldalon. A tévés közvetítés videóját már biztos mindenki látta, de meg tudjátok nézni a játékot All-22 felvételen is, azonban talán még jobban látszik a dolog a virtuális mozgó korongos verzióval:
Ha bele akarunk menni abba, hogy mi történik egy Hail Marynél taktika szempontból, akkor az a leglényegesebb dolog, hogy amikor az irányító felhajítja a labdát, akkor a támadóknál lesz valaki (vagy akár többen is), aki felugrik érte, de egy-egy másik elkapó lesz az ugrók előtt és mögött is, hogy ha lepattan a labda, akkor talán épp náluk köt ki. A Commanderst ezt remekül csinálta, felpattant a labda, ami aztán a tolakodás mögött üresen álló Noah Brown kezében kötött ki.
Ha ezt tovább gondoljátok, biztos egyből eszetekbe jut, hogy oké, de akkor a védők miért nem így próbálnak védekezni? Nos, a védőknek is így kellene, csak valaki elrontotta a feladatát. Védőoldalról is úgy néz ki a dolog, hogy valaki felugrik a labdáért, valaki biztosít előtte, valaki biztosít mögötte. Matt Bowen írt erről közel 10 éve az ESPN-re, ez az alábbi ábra is tőle származik.