Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Caleb Williams megérkezett, Drake Maye bemutatkozott, visszatértek a pontok, újabb kispad lett nagyon forró, az Eagles offense semmit sem javult, az AFC South nagyon gyenge, az oroszlánnak pedig nem szabad ráncigálni a bajuszát!
🐻 Caleb Williams jó
A második forduló után ebben a rovatban azt írtam, hogy a Bears lehet megint megcsinálja és elrontja a nagyon tehetséges irányítóját. Akkor nagyon rosszul nézett ki az egész offense, de szerencsére jelenthetem, hogy azóta minden rendben. Sőt, Caleb Williams nagyon jól játszik. Mikor két hete mondtam ezt podcastben, akkor még hot take-nek tűnhetett, de mostanra nem hiszem, hogy merész lenne ilyet állítani.
Nyilván nem ártott, hogy az utóbbi három hétben a DVOA szerinti három legrosszabb védelemmel találkoztak, de nem csak a felrakott pontok és statisztikák tetszetősek, hanem maga a mutatott játék is. Ha a statisztikáknál maradunk, akkor láthatjuk Dan Pizzuta ábráján, hogy hétről hétre jobb Williams EPA/play mutatója, ami nyilván nem fog ilyen ütemben folytatódni a továbbiakban, de akkor is jó látni az utóbbi három mérkőzés mutatóit.
Ha csak az eheti Jaguars elleni meccsnél maradunk, akkor a 0,5-ös EPA/play és az 58,3%-os sikerességi ráta is nagyon jól mutat. Persze az interceptionje csúnya volt, de azon kívül nagyon jól játszott az 1/1-es. A gyors ütempasszokban volt különösen jó, hiszen 14 ilyenből (2,5 másodperc alatt elengedett labdából) 13 pontos volt 111 yardért és három TD-ért. Ezeken 78,6 százalékos sikerességi rátája volt és 1,1 EPA-t átlagolt, amik abszurd magas számok. Összehasonlításként az első öt fordulóban 0,07 EPA-t és 46%-os sikerességi rátát átlagolt ezeknél.
Persze mondhatjuk, hogy nem lesz ilyen jó többet, ami fair, de mindeközben látszik, hogy lelassult neki a játék, a zsebben is jelentősen nyugodtabb mint a szezon elején, és ritmusban tényleg összeállt neki a dolog. És ugyebár ezt tartottuk a játéka gyengébb pontjának prospectként, hiszen az improvizációs dolgokban abszolút elit volt az egyetemen, rendszeren belül láttuk még a fejlődési lehetőséget benne. Most azonban ebben is nagyon jó, a támadósort veterán módjára kezeli, állítja a protekciókat, hívja át a játékokat, satöbbi. Snap után azért még lehetne kicsit gyorsabb feldolgozásban, gyorsabban átérhetne a harmadik olvasására, de ezt úgy mondom, hogy újonchoz képest bőven jó, inkább a jobb veterán QB-khoz képest van még hová fejlődni, ami nyilván teljes mértékben érhető és várható a karrierje ezen pontján.
Ez a dobása pedig egészen gyönyörű volt:
Williams jó játékához persze hozzátartozik, hogy az egész offense feljavult körülötte. A futójáték katasztrófa volt az első hetekben: unalmas, semmilyen, egyáltalán nem változatos. Most azonban feljött egy átlagos szintre – ami már elég –, és változatosabb, illetve megtalálták a nekik (és főleg D’Andre Swiftnek) illő játékokat több gap sémával, duo futásokkal középre és pin-pull játékokkal a szélre. A futójáték pedig segíti a passzjátékot is, ami szintén jól megy. A Jaguars ellen a támadósor EPA/drive mutatót figyelembe véve 2018 óta a franchise legjobb teljesítményét rakta le az asztalra. De ha nem az eddigi Bears a mérce, akkor az utóbbi három hétben a 3. legjobbak EPA/playben a ligában.
Igen, könnyű sorsolás, ennyire nem lesznek jók a továbbiakban, de nem is kell top5-ös szinten teljesíteniük, ez gyakorlatilag lehetetlen feladat egy újonc irányítóval. Egy átlag felettit viszont simán lehozhatnak, ami kiegészítve a jó védelemmel akár a rájátszásba is repítheti őket. De még ha nem is jön össze, az elsődleges cél úgyis az, hogy Williams jól mutasson, ez pedig jelenleg adott. A kezdeti minipánikot most már a Bears szurkolók körében is felválthatja az optimizmus, hogy megvan a franchise QB.
