A Bills nyerte a hét meccsét, fontos rangadót nyert az Eagles, a Packers és a Texans is

A hét rangadóján a Bills megállíthatatlan volt és legyőzte a Lionst. Az Eagles időt sem hagyott a Steelersnek focizni. A Packers támadósora hengerelt a Seahawks ellen. A Dolphinsé pedig nem tudott mit kezdeni a Texansszal. 

Buffalo Bills @ Detroit Lions 48-42

A buffalóiak nagyon durván bekezdtek, ugyanis végigvittek egy 73, egy 78 és egy 70 yardos touchdown drive-ot is, miközben több TD-t szereztek, mint ahány harmadik kísérletre kényszerültek. Ty Johnsonnak volt három 20+ yardos elkapása, megcsináltak egy negyedik kísérletet, Allen varázsolt pár elképesztő játékot és futott is két TD-t (a harmadikat James Cook futotta). Mindeközben kétszer is puntra kényszerítették a Lionst, de utána feléledtek az Oroszlánok.

Előbb szép trükkös játékot oldottak meg és Tim Patrick szerzett TD-t, majd egy negyedik és 4-re mentek neki, nem sokkal később pedig a támadófalember Dan Skipper kapott el egy hatpontost. A Bills azonban nem akart megállni, de a gólvonalnál végül elakadtak, és meglepetésre Tyler Bass 23 yardtól kihagyta. Azonban a Lions is kihagyott még egy (hosszabb) mezőnygólt, így 21-14-es vendég vezetéssel mentek szünetre a felek. Sajnálhatja a Bills, hogy csak ennyivel, mert 325-189 volt a yardarány ekkor, tehát egyértelműen jobban teljesítettek az első 30 percben.

A Lions pedig a második félidőben sem tudott visszajönni. Egyszer ugyan puntolnia kellett a Billsnek, de ennyi, ezen kívül mindig pontokat szereztek. Előbb James Cook futott TD-t, majd Khalil Shakir ért be a célterületre, utána Ray Davis kapott egy hatpontost, és lőttek még két mezőnygólt, is, hogy összesen 48 pontot feltegyenek a táblára a liga eddigi talán legjobb csapatának.

A hazaiak pedig végig hátrányban játszottak gyakorlatilag, ráadásul volt egy puntjuk is a félidő elején, utána meg Amon-Ra St. Brown vétett fumble-t, így 35-14-re is égtek egy ponton. Utána háromszor végigmentek a pályán, St. Brown és Jameson Williams egyszer-egyszer, Jahmyr Gibbs kétszer ért be a célterületre, de igazából nem nagyon volt esélyük az ezer fokon pörgő Josh Allenék ellen visszajönni a meccsbe, a végeredmény kicsit csalóka is ilyen szempontból. Volt egy fura onside kickjük is 12 perccel a vége előtt, amit Mack Hollins majdnem TD-re hordott vissza, szóval most még ez is visszaütött a Lionsnek.

Green Bay Packers @ Seattle Seahawks 30-13

A Packers megmutatta, hogy nem eszik olyan forrón a kását és a Seahawks védelme nem lett hirtelen ligaelit. Az első félidőben ugyanis négy támadást vezettek, és mind a négyből pontokat is tettek fel Jordan Love-ék. Jól ültek a futások, jól mentek a passzok, LaFleur megette Mike Macdonaldot reggelire. Előbb Josh Jacobs, majd Romeo Doubs szerzett hatpontost, majd még két mezőnygólt értékesítettek, miközben a védelem mindössze 3 ponton tartotta Geno Smith-éket. Két támadást sackkel zártak le, egyet pedig interceptionnel a saját red zone-jukban, így 20-3-ra vezettek a vendégek a szünetben.

A második félidőben már nem hengerelt ennyire a Packers, azonban az ellenfélnél megsérült Geno Smith, a helyére beálló Sam Howell pedig ilyen gyenge támadófal mögött nem sokra volt képes. Konkrétan 19 dropbackből mindössze 5 sikeres passzt osztott ki és benyelt 4 sacket mellé, plusz dobott egy interceptiont is. Mondjuk egy TD-t még így is szereztek a “vezetésével”, Zach Charbonnet futott be a célterületre, illetve előtte egy mezőnygólt is értékesítettek, de oda még Geno Smith juttatta el őket. A Packersnek így nem is kellett feltétlen megerőltetnie magát, de 10 pontot azért ők is feltettek a táblára, a hatpontost Doubs szerezte egy gyönyörű elkapással. Ezen kívül még érdemes kiemelni, hogy Josh Jacobs kezéből Ernest Jones kiütötte a labdát egyszer, amiből rövid pályát kapott a Hawks és abból lett a touchdown.

A Packers tehát magabiztos zsebelte be a győzelmet, a támadósoruk kiváltképp az első félidőben remekül teljesített, és a defense is abszolút odatette magát. Mindeközben a Seahawks ezzel a vereséggel elvesztette első helyét a csoportban (az erős wild card mezőny miatt így nincs is rájátszás-helyen), amit jelenleg a Rams vezet.

Pittsburgh Steelers @ Philadelphia Eagles 13-27

Az Eagles a játék képe alapján igazából magabiztosan verte meg a Steelerst, még ha az eredményen ez nem is mindig látszott. Az első félidőben és a mérkőzés végére is több mint kétszer annyi yardot szereztek a Sasok. Csakhogy az elején két fumble-t is vétettek, az egyiknél TJ Watt ütötte ki Jalen Hurts kezéből, a másiknál egy punt returnnél került a Steelershöz a labda, amiből mezőnygólt tudtak elérni, pedig 4 drive alatt 1 yardjuk volt összesen. Ekkor 3-3 volt az állás, majd az Eagles kétszer is végigment a pályán, előbb AJ Brown, majd DeVonta Smith volt eredményes, ekkor 197 yard volt a különbség a felek közt. Azonban feléledt a Steelers és feltettek 10 pontot a táblára még a nagyszünet előtt (Pat Freiermuth szerezte a TD-t), így 17-13 állt az eredményjelzőn a félidőben.

A második félidőt pedig nagyon rövidre zárta az Eagles. Három támadásuk volt, ezzel 24 percet (!!!) leégettek az órából. Rúgtak egy mezőnygólt, Jalen Hurtsöt benyomkodták a célterületre, majd a legvégén 10 és fél percet volt náluk a labda, eljutottak a vörös zónába és kitérdelték a meccset. Egészen elképesztő volt ezt az óraégetést nézni. Mindeközben a Steelersnek mindössze két drive-ja volt, ami 2009 óta a legkevesebb egy félidőben, ezeken ráadásul előbb Najee Harris fumble-t vétett, majd a félpályáról puntoltak 4. és 7-re 10,5 perccel a vége előtt. Utána nem kapták vissza a labdát és maradt a 27-13-as végeredmény.

A Sasoknál a passzjáték életre kelt a múlt heti sok kritika után, ugyanakkor Saquon Barkley-nek nem volt valami nagy napja. A Steelersnél a passzjáték egyáltalán nem akart működni, és úgy összességében az egész támadósort megfojtotta Vic Fangio egysége. A defense-nek voltak felvillanásai, de végülis az Eagles feltett 400 yardot a táblára és végig kontrollálta a második félidőt.

Miami Dolphins @ Houston Texans 12-20

Nem a támadósorokról szólt az első félidő, ugyanis ketten együtt nem érték el a 200 yardot. Az egyetlen touchdown is abból született, hogy Will Anderson kiütötte Tua Tagovailoa kezéből a labdát, így a 30-ason belülről jöhetett a Texans, amit Nico Collins elkapásával ki is használtak. A Dolphinsnak is lett volna hasonló lehetősége, amikor CJ Stroudot váratlanul érte egy vélhetően túl korai snap, így elvesztette a labdát. Azonban a Miami nem használta ezt ki, mivel Tua dobott egy borzasztó picket, amit a Texans vissza is hordott az 5 yardosig, de nem maradt már elég idő, így végül csak mezőnygólt lőttek. Korábban volt még egy ilyenjük, illetve a Dolphinsnak kettő, így 13-6 állt az eredményjelzőn a félidőben a hazaiak javára.

A Texans egy gyönyörű fake punttal nyitotta a második 30 percet, amivel a 10 yardoson belülre kerültek, ahol meg Nico Collins szerzett touchdownt. Ezután viszont nagyon félelmetes jeleneteknek lehettünk szemtanúi, amikor Grant Dubose-t kellett vagy negyed óráig ápolni, végül kórházba is szállították. Nem zavarta meg rövid távon ez a Dolphinst, hiszen végigmentek a pályán és Jonnu Smith révén TD-t szereztek (az extra pont kimaradt).

Ezután a Texans gyakorlatilag semmit sem tudott csinálni offense oldalon, így a Miaminak volt három támadási lehetősége is visszajönni és legalább kiegyenlíteni. Azonban egyszer sem sikerült semmit sem elérniük. Volt egy puntjuk, illetve Tua dobott egy nagyon csúnya interceptiont Stingley-nek, aki aztán egy bravúros INT-t is szerzett a legvégén, amivel lezárta a meccset.

A Texans támadósora megint elég gyengén játszott, azonban a meccs inkább arról szólt, hogy a Dolphins támadósorát mennyire megfogta a houstoni alakulat. Nagyon jól elvették az első olvasásokat, Tuának sokat kellett várnia a fal mögött, és ritkán talált embert, főleg nem a pálya közepén. A pálya szélét pedig Derek Stingley uralta, aki levette a pályáról Tyreek Hillt. Így a Dolphins gyakorlatilag elszállt a playoff-harcból.