Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Ha playoff, akkor bizony a védelmek és a futójátékok vannak a fókuszban. De lesz szó két edző munkabiztonságáról is, illetve bezuhanó fiatal irányítókról.
🛠️ Mike Tomlinnak nagyot kell változtatnia a hozzáállásán
A Steelersnek a 2010-es szezon óta, ahol eljutott a nagydöntőig (és kikapott), mindössze három playoff-győzelme van. Ezek Matt Moore, AJ McCarron és Alex Smith ellen jöttek. Ugyanebben az időszakban van 9 vereségük a rájátszásban, többek közt Blake Bortlestől és Tim Tebow-tól. A Steelersé jelenleg a leghosszabb vereségi széria a rájátszásban (holtversenyben a Dolphinsszal). Nyolc éve nem nyertek a playoffban, az utóbbi hat mérkőzésük során mindig engedtek legalább 28 pontot és gyakorlatilag félidőre eldőlt mindegyik mérkőzés.
Mike Tomlin 18 éve alatt mindössze 4 szezonban tudott meccset nyerni a rájátszásban. Igen köztük volt egy Super Bowl, de meddig lehet abból megélni? Kétségtelen, hogy nagyon magas a padlója a csapatnak Tomlinnal, hiszen sosem mennek negatív mérlegbe, de mennyit ér ez, ha közben sosem tudnak meccset nyerni a rájátszásban, sőt még csak fel sem tudják venni a versenyt a többiekkel?
El lehetne lamentálni azon, hogy a Steelersnek el kellene-e engednie Mike Tomlint vagy sem, megrekedt-e ez a dolog vagy sem, de a realitások talaján maradva azt hiszem erre nincs semmi esély. Érdekes vitát lehetne belőle szülni, és mindkét oldalon elég markáns pro és kontra érvek vannak, de ha kicsit praktikusabbak akarunk maradni, akkor inkább arról érdemes beszélgetni, hogy Tomlinnak mit kellene változtatnia ahhoz, hogy szintet tudjon lépni ez a Steelers.
A helyzet az, hogy elég sok mindenben. Egyik legfeltűnőbb talán a negyedik kísérletes hozzáállás, amiben nagyon elhaladt mellette a liga. Tomlin továbbra is ultrakonzervatív, miközben látszik, hogy nem ez a célravezető hozzáállás. És míg 5 éve nem volt nagy különbség közte és mások közt, mostanra már nagyon feltűnő a lemaradása ilyen tekintetben.
A másik a védelmi felfogás. Itt is van egy jó padlója a csapatnak, mert elit védőfallal rendelkezik, a rendszer régóta ugyanaz és mindenki elég jól érti benne a feladatát, nincsenek nagy mentális problémák. Azonban ez egy statikus, kiismerhető védelem, miközben a liga megint csak más irányba tolódik. A modern fociban az egyik legfontosabb, hogy az ellenfél irányítója ne tudja, hogy milyen coverage-et fogsz alkalmazni, azaz próbáld meg minél tovább elrejteni a szándékaid, vagy még jobb esetben snap után változtass a felálláson és próbáld összezavarni az ellenfelet. A Steelers ezt nem igazán csinálja, rengeteg az emberezés és a single high felállás, ami gyenge-közepes csapatok ellen jól működik mert tehetségfölényből megoldják, de a top irányítók és top csapatok ellen megszenvednek.
A harmadik pedig a támadóoldali felfogás és a koordinátorok kinevezése vagy épp a hozzájuk való ragaszkodás. Randy Fichtner és Matt Canada is nagyon rossz koordinátor volt, mégis ragaszkodott hozzájuk Tomlin. Ő egy lojális figura, értem, de néha be kell látni a hibákat. És talán ez a helyzet Arthur Smith-szel is, akivel nem igazán sikerült előrelépni, és sok kritikát fogalmazhatunk meg vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy mi a terv a holtszezonra, akar-e itt váltani Tomlin, de nem lenne rossz ötlet egy kreatívabb és fiatalosabb vonalba elindulni.
És persze mondhatjuk, hogy a legnagyobb probléma az, hogy nincs irányítója a csapatnak. Ez is igaz. Csak hát nem is nagyon látjuk a kiutat. Draftolni nem nagyon tudnak az első kör végéről. Mondjuk fel lehetne cserélni valameddig, de ezt az agresszív mentalitást sem láttuk az esetükben még. Lehet olcsón próbálkozni Wilsonokkal és Fieldsekkel, de olyan is lesz az eredmény. Nyilván ez már nem csak Tomlin felelősségköre, de azt is kár lenne tagadni, hogy nagy befolyása van arra vonatkozólag, hogy milyen irányba induljon a szervezet, kiket igazoljanak és draftoljanak.