A Steelers egy kifejezetten masszív, stabilan jó csapat, amely az elmúlt években csak egy irányítóra volt attól, hogy komolyabb eredményeket érjen el. Jó QB-t viszont nehéz szerezni, pedig lelkük rajta, próbálkoztak Justin Fieldsszel és Russell Wilsonnal is. A kilátások továbbra sem fényesek és ha Mike Tomlinék akarnak még valamit kezdeni ezzel a TJ Watt féle generációval, akkor ideje változtatni az eddigi hozzáálláson és végre komoly kockázatot vállalni.
A konzervatív FA-politikának, illetve a garantált tartalmakat bizalommal helyettesítő szerződéseknek köszönhetően a Steelers költségvetése az egyik legtisztább az egész ligában. A csapatnak úgy van 59 millió dollárnyi helye a fizetési sapkában, hogy még TJ Wattot is ki tudnák vágni 21 millió dollárt spórolva, ami egészen hihetetlen a mai NFL-ben. De Minkah Fitzpatricken, Cam Heywardon, vagy a tavaly igazolt Patrick Queenen is lehetne spórolni 8-9 millió dollárt pusztán a menesztésükkel/elcserélésükkel. Nyilván egyik sztár sem kerül majd lapátra, de igazán különleges ezt a hozzáállást a gyakorlatban is látni, abszolút kuriózum.
Így fölösleges is belemenni abba, hogy még akár 50-60 millió dollárt is fel tudna szabadítani a menedzsment a plafon alatt pusztán átalakításokkal, mert ez nem a Steelers stílusa és nem is fogják meglépni. Amit el tudok képzelni, hogy szakmai okokból kivágják a főleg speciális egységben használható Miles Killebrew-t vagy a visszahordó/futó/elkapó Cordarrelle Pattersont, spórolva ezzel 2-3 millió dollárt fejenként. Pénz tehát van és lehetne sokkal több is, a kérdés csak az, hogy mire akarják elkölteni.
