Baltimore-ban van egy megszokott sémája a piaci tevékenységnek. A piac első hullámát rendszerint átalussza az együttes, viszont kiemelt figyelmet fordítanak a saját nevelésű kulcsemberek szerződésének meghosszabbítására. Majd a téli álomból felébredve a piac második vagy harmadik hetében leigazolnak bagóért máshonnan kiebrudalt veteránokat, akiket aztán egy-két holtszezonnal később elengednek, aminek köszönhetően szorgalmasan gyűjtögetik a következő évi kompenzációs pickeket. A front office ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, de a végeredmény ettől függetlenül nem túl lelkesítő.
Kivágások, strukturálások, távozók
Az értékelő cikkeink elején bizonyos esetekben külön részt szoktunk szentelni a pénzfelszabadításoknak, azonban a Ravensnél mindössze egy ilyen tranzakciót könyvelhettünk el, így a távozó játékosokkal együtt értékelem ezt a műveletet.
Már a kitekintő cikkben is pedzegettem, hogy a vezetőség bölcsen tenné, ha hozzányúlna Marlon Humphrey szerződéséhez, amit meg is lépett Eric DeCosta general manager. Humphrey 18 milliós alapfizetéséből 16,75 millió dollárt aláírási bónusszá alakítottak át, valamint plusz két void évet is hozzápakoltak a kontraktushoz.
A veterán cornerback 29 éves lesz júliusban, tavaly első csapatos All-Pro lett, még lehet benne 2-3 jó év, teljes mértékben logikus lépés volt tehát az átalakítás. Ezzel a művelettel az eredetileg 25 milliós cap hitet sikerült 11,74 millióra redukálni, amire nagy szüksége volt a csapatnak, hiszen effektív cap space-ben a bottom 10 együttes közé tartoztak a piac nyitása előtt. Személy szerint ennél is több pénzfelszabadítást vártam a vezetőségtől, némiképp csalódás, hogy nem mertek agresszívabb manővereket is végrehajtani, bővebben erről később.
