A Packerst még nem lehet teljesen leírni, a Titans még nem írhatja le teljesen a csoportriválisait. Mindkét gárda győzelemmel kanyarodott rá az előttük álló rövid hétre és mindkettő számára kulcsfontosságú volna a győzelem a szezon második feléhez érkezve. Túl vagyunk az alapszakasz első tíz fordulóján, innentől lassan izzítani kell a playoff formát a rájátszásba igyekvő gárdáknak.
Az izgalmasabb párosítás:
Packers offense vs. Titans defense
A mérkőzést előre láthatóan nem lesz túl pontgazdag. Bár a Titans 6-3-as mérleggel rendelkezik és csupán egy győzelem választja el őket ismét az AFC első kiemelésétől, nem a támadósor viszi idén a hátán a gárdát, sőt. A védelem az, ami kissé már megmagyarázhatatlan módon szállítja a győzelmeket a csapatnak. Ez az egység nem engedett 17 pontnál többet egyik ellenfelének sem az elmúlt 6 fordulóban, ráadásul háromszor még a 10 pontot sem lépte át az ellenfelük. Ez eléggé lehozza a lécet a csapat küszködő támadósorának, hogy képesek legyenek átugorni azt – amit meg is tesznek.
Hogy mitől ilyen jó a Titans védelme? Attól, hogy ez egy jól edzett és megfelelő taktikával működő egység. A Titans védelme top5-ben van drive-onként engedett pontban, miközben igazi ligasztár játékost keveset találunk az egységben (kivéve Simmons). Jim Schwartz (egykori DC, jelenleg veterán védőasszisztens) és Shane Bowen egy olyan remekül működő elegyet rakott össze a kettejük koncepciójából, aminek hatására a Titans védelme az, ami talán a legtöbbet hozza ki a rendelkezésükre álló emberanyagból.
Ellenfelük az a Packers offense lesz, mely bár meg-megvillant a múlt heti Cowboys ellen aratott győzelem alkalmával, továbbra sem mondhatni, hogy visszatért volna az elmúlt két évben látott domináns formájához. A Packers egy futó csapat. Ezt vagy elfogadja Aaron Rodgers is, és beletörődik, hogy az offense sokat fog futni neutrális szituációban, vagy tovább szenvedhet a talent hiányos elkapósorral.
Miért jó a Packers futójáték? Mert LaFleur igazán a játék ezen eleméhez ért, ebben rejlik a kreativitása és mert a liga talán legjobb futó duója az egységében van. Aaron Jones és AJ Dillon két eltérő stílusú futó, akik remekül egészítik ki egymást. A Titans ellen érdekes lesz melyikőjük lesz inkább a támadósor középpontjában. Papíron Jones az első számú back, de a játéka inkább a védők kikerülésében, a külső zóna futásokban nyilvánul meg. Persze nem ijed meg, ha a tackle boxon belül kell megindulnia, de ő a villámlás az egységben. A Titans védelme azonban szélesen helyezkedik el. Az edge rushereik gyakran 7-es és 9-es technikában állnak fel a snaphez, a belső védőfalembereik pedig a guard és a tackle közti B lyukat fedik le. Az ő felelősségük az előttük álló lyuk támadása, a pass rusherek a külső futások megfogásáért felelnek (alapesetben). Ezt a felállást persze snap után sokszor meg tudják variálni és a védelem egyik oldala gyakorlatilag befelé tolódik egyet, de papíron egy általános felállást nézve a center egyik vállához sem rendelnek védőt. Ez pedig csalogatja a belső power futásokat, ami Dillon – a mennydörgés – terepe.
A Titans futás elleni védelmének egyik kulcsa ráadásul hiányozni fog a mérkőzésről. Zach Cunninghamet ugyanis IR-re tette a Titans, így nem lesz ott az a középső linebacker, aki a belső futások levédekezéséért felelt volna. Amint nincs meg egy ilyen hagyományos, fizikális játékos, aki fellépjen a belső futásokhoz, ki tud ütközni a védelem gyengesége és Myers (Packers center) mögött Dillon képes lehet hosszú yardokat megtenni, mire 2-3 kisebb védő végre földre tudja vinni. Ennek orvoslására vagy szűkebbre húzza a frontját a Titans, vagy aránytalanul sokszor tölti majd túl a boxot egy fellépő safetyvel, ami azonban egy másik problémát vet fel.
A Titans védelme ilyenkor cover 3 és cover 1 sémákat futtat, amikor is egy mélységi safety helyezkedik el hátul. Aaron Rodgers idén 9 touchdownt dobott eddig cover1-es védekezés ellen, amivel vezeti a ligát. A séma gyengeségét azonban a védőkoordinátorok szent gráljával tudja palástolni a Titans, a szimulált nyomásokkal. Ilyenkor ugye extra emberrel töltik meg a line of scrimmage területét, blitzet szimulálva, azonban a snap után a szélrózsa minden irányába képesek a védők elmozogni, visszaállni coverage-be, így lelassítva kicsit az irányító olvasását. A Titans alkalmazza a leggyakrabban ezt az elemet a ligában úgy, hogy az egyik legkevesebbszer küldenek valóban extra ötödik vagy akár hatodik embert az irányítóra.
A támadósor kezében is van persze fegyver, az ő manipulációjuk ilyenkor a play action lehet, mellyel előszeretettel is él mindkét támadósor. Ez ugyanis ha rövid ideig is, de megugrasztja a védőket. A Dallas ellen a Packers hatékonyan tudta ezzel a fegyverrel lelassítani a Cowboys remek pass rushát és extra időt adni az elkapóknak az elszakadáshoz. Az eredmény két nagy touchdown Christian Watsonnak. Annak a Watsonnak, akinek bár továbbra is akadnak gondjai a labda elkapásával (3 dropja volt vasárnap), végre a kezébe is beakadt pár passz. Három touchdownjával oroszlánrészt vállalt a történelmi feltámadásban. Romeo Doubs és Randall Cobb hiányában ismét meglesz a lehetősége, hogy bizonyítsa miért ért két darab második körös cetlit a csapatnak (felmozogtak érte a drafton). Érdekes matchup lehet, ha Roger McCreary áll majd fel vele szemben (aki játszik a slotban is és kint is), akitől bár féltünk, hogy rövid karjai miatt nehézségei lesznek a profik között, egyelőre agresszivitásból tudja ezeket palástolni. Ha azonban egyszer elvéti Watson első lépését, ismét megnyílhat a nagy játék lehetősége a szélvészgyors WR előtt. Kérdés, hogy mennyire tudja valóban tisztára játszani magát az adottságait kihasználva és ha sikerült is, milyen százalékban tudja megfogni a disznóbőrt.
A Packers továbbra is szüntelen keresi ezeket a nagy játékokat, melyeknél Watson mellett Watkinst lehet talán célba venni – vagy egy wheel route-ra induló futót. A Packers átalakuló támadósora érdekes feladat elé lesz állítva. A sok futás első és második kísérletre sokszor eredményez harmadik downos szituációkat. Ezek levédekezésében a Titans a liga legjobbja, mindössze 28%-os sikerességi rátával dolgoznak ellenük a csapatok.
Azonban javítja ezen mutatóikat, hogy idén meglehetősen kedvező volt eddig a sorsolásuk. Kétszer találkoztak már a szenvedő Coltsszal, játszottak a Wentz vezette Commandersszel, a Broncosszal és a Raidersszel is. Persze az erények között meg kell említeni, hogy a Mahomes vezette offense-t le tudták lassítani és csak futójátékkal majdnem nyerni is sikerült.
A szélső passzsiettetőik nélkül (Landry IR-en, Dupree out besorolással) a széleken remek futás elleni védőik vannak, de ténylegesen erős pass rusherük kevés. A Packers fal ráadásul ezeken a posztokon erős. Bakhtiari (amennyiben tud játszani) és Nijman jól végezték a dolgukat az elmúlt hetekben. Belül Jeffery Simmonsnak már több keresnivalója volna, de a játéka egyelőre kérdéses. Rodgers ráadásul nem az az irányító, aki megijedne, ha érkezik felé egy védő. Blitzelni nem is szokták túl gyakran. Ha nem képes levinni a védelem, márpedig a mostani kulcsembereket nélkül kevés ilyen van a Titansben, mindig benne van a félelem, hogy meg fogja találni valahogy az egyik célpontját.
A kevésbé érdekes:
Titans offense vs. Packers defense
Röviden ez a Titans támadósor rettenetes. Utolsók a ligában szerzett yardokat tekintve drive-onként, de a szerzett pontokban is csupán a 26. helyre jók. Derrick Henry továbbra is egy bulldózerként játszik. Második a ligában futott yardokban és touchdownokban is, az offense gyakorlatilag egyetlen veszélyes embere. Nem segíti a munkáját, hogy a támadófal közepéből Ben Jones biztosan hiányozni fog agyrázkódás miatt. Bár Ryan Tannehill visszatért a csapathoz, ami látványos javulást hozott, hiszen Malik Willis egyáltalán nem állt még készen a feladatra, egyszerűen nincs kitől félni a Tennessee passzjátékában. Nick Westbrook-Ikhine hasonlóan parádés meccset hozott le hétvégén mint a túloldalon Watson, de ahogy ott sem, itt sem gondolom, hogy mostantól ez a produktum volna a sztenderd. A visszatérő Traylon Burks még akár fontos szerepet is betölthet, a Broncos ellen azonban nem volt még túl nagy ráhatása a játékra – persze a Denver védelme távolról sem összekeverendő a Packersével. Kérdés az elmúlt hetekben egyre többet emberező Alexander melyik elkapóra fog majd figyelni és próbálni kivenni a játékból.
A Green Bay védelme bár nevekre egy sokkal jobb egység mint a túloldali, éppen csak megüti a liga közepes szintet. Itt mutatkozik meg mennyit számít egy edző és egy jó stáb. A passzvédekezés még beleesik a jónak mondható kategóriába (Rashan Gary nélkül azért itt is várható visszaesés), a futás elleni védelem már hagyományként borzasztó. A Titans ellen, Derrick Henry ellen persze nem kell jósnőhöz fordulni, hogy az ember kitalálja, mire kéne berendezkedni. Két éve, amikor legutoljára találkoztak a csapatok (akkor is a Lambeau Fielden – ahol fagypont alatti hőmérséklet várható, bár csapadék nem) a Packers 100 yard alatt tudta tartani Henryt és simán lépett át a Titansen. A futásvédelem szempontjából párhuzam vonható a két csapat közt, hiszen a hazaiak is nélkülözni kényszerülnek a belső linebackerüket De’Vondre Campbell személyében. Hiányában Isaiah McDuffie és az újonc Quay Walker nem azok a felépítésű és minőségű játékosok, akik könnyedén meg tudnának állítani egy felgyorsult Henryt. Így itt is könnyű vizionálni egy hatékony futójátékot.
A meccs szenvedő offense-eket és sok futást ígér, azonban a kulcsembereket nélkülözni kényszerülő védelmekkel kapcsolatban kérdés, hogy valóban felül tudnak-e kerekedni az ellenfelek támadósorain. Mindkét esetben a defense-eknél van az előny papíron. A Titans elit védelme találkozik egy ligaközepes Packers támadósorral, míg a Packers átlag / az alatti védelme a liga alja Titans támadókkal. Ennél fogva kevés pontos meccsre számítok, de a hazai pálya és a Titans egyre több embert elvesztő védelme miatt Green Bay győzelmet várok. A Packers ha elveszti a meccset, az amúgy is szűkös playoff reményeik szinte szertefoszlanak. A Titans nincs ennyire kiélezett helyzetben, de egy éledező Coltsot látnak maguk mögött, ha hátranéznek, a wisconsini túra után ráadásul a Bengalsszal és az Eaglesszel mérkőznek majd meg, ami szintén nem tűnik túl könnyű feladatnak.
Érdekes beharang lett, köszi