Super Bowl LVII – Secondaryk

Az idény elei várakozásainkhoz képest mindkét csapat egységei alaposan felülteljesítettek, az Eagles szinte a liga legjobb secondaryje volt, de a Chiefs is messze jobbat hozott, mint a legtöbben gondolták volna. Ráadásul mindkét csapat úgy hozott elég magas szintet, hogy több új játékost kellett a kezdőbe tenni, de mégis áthidalták a problémákat. Ez pedig a két védőkoordinátort dicséri.

Cornerbackek

Kansas City Chiefs: L’Jarius Sneed, Trent McDuffie, Jaylen Watson, Joshua Williams

Ha valaki ránéz a Chiefs cornerback sorára, akkor meg nem mondaná, hogy ez egy Super Bowl csapat egysége. Azt megszoktuk, hogy akik a nagydöntőn részt vesznek, azok rendelkeznek legalább egy, de inkább több tapasztalt, dörzsölt veteránnal vagy egy elit játékossal. A Kansas Citynél ilyenről szó sincs, a legtapasztaltabb játékos L’Jarius Sneed, aki még csak harmadéves, a többiek pedig mind újoncok, legalábbis azok a játékosok, akik értékelhető meccsszámot kaptak. De nem kell megijedni, ugyanis a Bengals félelmetes elkapótrióját is megfelelően le tudták lassítani két héttel ezelőtt.

Ha egyenként vizsgáljuk a játékosokat, akkor azért sok hasonlóságot észreveszünk, de vannak kisebb különbségek is. Kezdjük Sneeddel, aki tehát a legidősebb és ezáltal nem meglepő, hogy a legtöbb snapet töltötte idén a pályán. Ő már az első éve óta stabil kezdő a csapatnál, Steve Spagnuolo védőkoordinátor az első napjától kezdve számol vele és a fiatal játékos meg is hálálja.

Amit érdemes tudni róla, hogy magasságához képest egy robbanékony és okos játékos, aki gyorsan ismeri fel a támadók útvonalait és a felzárkózási sebessége nagyon jó. Ellenben egész életében kicsit inkonzisztens volt, néha elkésik a játékokról vagy éppenséggel túl korán indul el. Az idei évben a slotban kezdte a ténykedését, mert ő az aki a leginkább képes a pálya közepén felvenni az embereket, ráadásul egy kifejezetten jól blitzelő játékosról van szó, aki nagyon hasznos tudott lenni, ha az irányítók rémisztgetéséről volt szó. Idén 19 nyomásgyakorlása van, ami a hatodik legtöbb a csapaton belül és messze-messze a legtöbb a cornerek között a ligában.

A két fiatal hátsókörös Chiefs cornert talán érdemes nagyjából együtt kezelni. Jaylen Watson és Joshua Williams is az idei drafton érkezett, előbbi a hetedik, utóbbi a negyedik körben. Mind a ketten magas, 190 centi feletti védők, akik elsősorban testi erejükre és magasságbeli fölényükre támaszkodnak. Spagnuolo éppen ezért kicsit eltolta az emberezés-zónázás egyensúlyát az előbbi felé, mert a két fiataljának ez sokkal jobban fekszik (ez természetesen még mindig nem azt jelenti, hogy többet emberezne a csapat, csak a ligaátlagnál kicsit többet). A Chiefs szereti variálni meccsen belül is hogy mit csinál, de különösen a szezon második felére: amikor egyre többet játszottak Watsonék, akkor már inkább az egy egy elleni játék volt jellemző, a cornerek pedig gyakran álltak be a ellenfelek arcába már a line of scrimmage-en.

A mestert dicséri, hogy már korán a szezon elején bizalmat szavazott az újoncoknak, akik szép lassan egyre nagyobb teret kaptak és nem féltek a nagyobb nevű elkapók ellen is bevetni őket, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló volt, hogy ezeket a párharcokat nem mindig fogják megnyerni. De mind a ketten sokat fejlődtek már év eleje óta. Ez továbbra is azzal jár, hogy vannak nagy játékaik (5 interception), de van hogy jobb elkapók csúnyán megverik őket (lásd Higgins TD).

Az utolsó cornerback, aki még várhatóan nagy szerepet kap, Trent McDuffie, aki szintén az idei drafton érkezett, de ő már az első körben. Sőt a kör végén, ahol már jókora steal volt, sokan egyértelműen a draft harmadik legjobb cornerének tartották és akár top15-ös tehetségnek is. Az idény nagyon nem így indult, egyből egy csúnya sérülés is hátráltatta, de az év végére ő is abszolút csúcsformába lendült. Visszatérése óta átvette a slot cornerback teljes körű szerepét és nagyon jól áll neki. Azt tudtuk róla már a draft process alatt, hogy egy nagyon intelligens játékos, aki több sémát is gyorsan tanul, felismeri a passzsávokat és nagyon gyorsak a lábai, így a pálya közepén ideális választás. Az egyetlen hátulütő a termete volt, így olyan slot WR-ek ellen bajban lehet, akik nagyobb termettel rendelkeznek, de idáig szépen állta a sarat.

Összességében elmondható erről a sorról, hogy nagyon jól érzik a jelenlegi védősémát, fokozatosan egyre jobb formában vannak, de tapasztalatlanságukat alaposan ki lehet használni.

Philadelphia Eagles: James Bradberry, Darius Slay, Avonte Maddox, Josiah Scott, (Chauncey Gardner-Johnson)

Az offseason közepén még abszolút úgy tűnt, hogy az Eagles legnagyobb gyenge pontja a secondary lehet, ugyanis mind a cornerback sor, mind pedig a safety egység lyukasnak tűnt. Howie Roseman a csapat general managere ezt hasonlóan látta, így hát húzott két merészét és most így a Super Bowlhoz közeledve már kijelenthetjük, hogy megoldotta a problémát. Érkezett ugyanis James Bradberry és Chauncey Gardner-Johnson is, akikkel már szinte teljes a csapat.

Azt lehetett sejteni korábban is, hogy Darius Slay-jel kapcsolatban lehet a legkevesebb probléma a corner sorban, ugyanis a veterán az első beilleszkedő idényét leszámítva kiválóan teljesít eaglesös karrierje során, sőt leginkább őt igyekeznek elkerülni az ellenfelek irányítói. Nagyon fontos volt azonban, hogy találjanak mellé egy igazán jó külső corner társat, aki végül a már említett Bradberry lett.

A két cornerback nagyon hasonló statisztikákat produkál egész szezonban, a feléjük dobott labdák körülbelül 50%-át engedik csak konvertálni, 500 yardot alig engedtek és ketten együtt hat touchdown passz benyelése mellé szereztek hét interceptiont és húsz leütött labdát is. Lényegében nincs nagy gyenge pontja a játékuknak, ragadnak az ellenfelekre, jó ütemben lépnek a passzsávokba és ami a legfontosabb, hogy nem hagyják magukat kizökkenteni. A két Eagles corner szenvedte el ugyanis a legkevesebb legalább 20 yardos passzjátékot a szezon során a kezdő duókat tekintve, tehát az kijelenthető, hogy arra figyelnek, hogy ne égjenek nagyon meg.

Ami meglepő a korábbi időszakokhoz képest, hogy az elsősorban zónázásban jó Bradberry nincs elveszve akkor sem, ha elszigetelve marad, noha az Eagles azért igyekszik nem kiszolgáltatni a külső cornerbackjeit és ha kell akkor kapnak safety segítséget is.

A nickel corner poszt volt az, ahol talán még az idénykezdéskor is a legtöbb kétely volt, ugyanis Avonte Maddox korábban elég inkonzisztens játékosnak tűnt, gyakran maradt le és okozott ezért kárt csapatának. Idén azonban abszolút szintet lépett és egyetlen darab touchdownt sem engedett az egész szezonban. A gondok ott kezdődtek, amikor a belső cornerback megsérült, mert a helyére beálló Josiah Scott már nem teljesített ilyen jól. Különösen a Dallas elleni második meccsen mutatkozott meg, hogy támadható ez az egység, ha találnak benne egy gyenge pontot, Scott pedig abszolút ilyen volt. A felé szálló labdák több mint 85%-a elkapás lett és engedett négy touchdownt is.

Az Eagles szerencséje, hogy Maddox visszatért és már a főcsoportdöntőben is újra a csapata legjobbja volt, konkrétan egyetlen elkapást sem engedett. Figyelemre méltó, ahogy megérkezik a rövid játékokra, füleli le a screeneket és csinálja meg biztos kézzel a szereléseket. Tehát ha az Eagles kezdő hármasa van fenn, akkor nincs kimondott gyenge pont.

Safetyk

Kansas City Chiefs: Justin Reid, Juan Thornhill, Bryan Cook

A leghátsó vonalnál aztán még egyszerűbb a képlet a Chiefs esetében. Lényegében három játékos látott pályát egész évben és közülük is Justin Reid és Juan Thornhill az, aki teljes munkaidős megbízott, bár az utóbbi időben használtak három safetys felállásokat is.

Justin Reidet talán senkinek nem kell bemutatni. Az ötödéves játékos az idény előtt érkezett a szabadügynökpiacról a Chiefs egyik legnagyobb igazolásaként a Houston Texans gárdájától és az első pillanattól kezdve alapember lett. Sőt, nem csak alapember, de a védelem egyik vezére. Reid egy nagyon intelligens játékos, akit kiválóan lehet használni a boxban, de akár hátul is. Feltehetőleg ez volt az egyik mozgatórugó abban, hogy őt szerezték meg, ugyanis Spagnuolo mester szereti cserélgetni a safetyjeit és olyan játékosokat keres akik sokoldalúak. Reid pedig ennek megfelelően 300 snapet töltött a boxban, 500-at free safetyként, 250-et a slotban és még külső cornerként is bevetették néha.

Juan Thornhill már egy kevésbé ismert játékos, pedig legalább ugyanilyen sokoldalú és tehetséges. Őt négy éve draftolta a Chiefs, de sajnálatos módon két idényt is a sérültlistán fejezett be. Őt elsősorban a kiváló reakcióidő és a nagy területek bejátszása jellemzi, oldalvonaltól oldalvonalig képes odaérni a játékokra. Ha a Chiefs single high védelmet játszik, akkor nagy valószínűséggel ő marad hátul középen.

Bryan Cook pedig egy idei újonc, aki egyelőre még csak rotációs szerepkörben van, illetve Spagnuolo mester szereti a három safetys felállásokat és ilyen esetekben jön fel a fiatal játékos. Idei teljesítménye igen hektikus, több nagy játékot is engedett már, de vannak biztató jelek is a játékában. A Chiefs rendszerhez mérten ő sem egy statikus játékos, hanem több helyen bevethető, általában a boxban tűnik fel, mert mélyen hátul még nem elég magabiztos.

Philadelphia Eagles: Marcus Epps, Chauncey Gardner-Johnson, Reed Blankenship, K’Von Wallace

Az abszolút meghatározó játékos ebből az egységből Chauncey Gardner-Johnson, aki csere útján került a Sasokhoz és ő volt a végső kirakós elem, aki beépült a védelembe. Johnson nem feltétlenül egy hagyományos safety hanem inkább egy slot corner, defensive playmaker, akit ide-oda tud tologatni a csapat. Egy gyors észjárású, gyors lábú játékos, aki nagyon jó labdaérzékkel is van megáldva. Képes hibázni ő is, voltak rosszabb meccsei a szezonban, de a safety sornak abszolút ő ad stabilitást.

Marcus Epps talán az egész védelem legsebezhetőbb pontja, öt touchdownt engedett idén és még nem szerzett labdát. Mivel a legtöbbször a védelem leghátsó pillérét testesíti meg, így ha eljut odáig az ellenfél, akkor bajba kerülhet a csapat. Az egyik legtöbb elrontott szerelés és szinte a legtöbb engedett yard is a nevéhez fűződik csapaton belül, ellenben egy igazi vasember, aki csaknem 1200 snapet töltött idén a pályán.

A draftolatlan újonc Reed Blankenship pedig nagyszerűen szállt be amikor szükség volt rá, a legtöbbet free safetyként számítottak a személyére, de szépen lép fel a pálya közepére is és ami nagyon fontos, hogy magabiztosan szerel. Az látszik, hogy elsődlegesen azt verték a safetyk fejébe a csapatnál, hogy a tackle-ökre figyeljenek, nem baj ha elkapást engednek, de nagy játékot semmiképpen, és ennek megfelelően is járnak el a játékosok.

Elsődleges sémák

Szombaton majd jövünk egy részletesebb írással, hogy a labda két oldalán milyen matchupok várhatók és hogy alakulhat a sakkjátszma a rendszerek és edzők közt, de érintőlegesen kicsit nézzük át, milyen tendenciák szerint játszanak a csapatok. Ahogy arról már korábban írtunk, a Chiefs elsősorban olyan sémákat használ, ahol a pálya közepe nyitva, nagyon sok Cover 2 és Cover 4 játék van, de szeretik akár vegyíteni is a kettőt, ahol a pálya egyik oldalán Cover 2 van, de a másikon negyedeket védenek. Annak ellenére hogy ilyen játékból láthatunk náluk a legtöbbet, nem az jelenti, hogy ez is megy nekik a legjobban. Az alapszakaszban például sokkal eredményesebbek voltak azoknál a játékoknál, amikor a pálya közepét zárva tartották.

A sérüléseknek hála egy nagyon picit ezen változtattak és az idény végére egyre több lett a Cover 1, valamint a sok zónázásból tolódtunk az emberezés felé is. Ezen kívül az végig jellemző Spagnuolo védelmére, hogy a snap előtt igyekeznek elrejteni mit is akarnak, gyakran rotál le az egyik safety a boxba főleg a korai downok alkalmával.

Az Eagles a csapatok nagy részéhez hasonlóan többet zónázik mint emberezik, de viszonylag sokat használnak man coverage-et, konkrétan a hetedik legtöbbet a ligában. Ami még jellemző a csapatra, hogy szeretik a light boxokat, de ez inkább annak köszönhető, hogy soha nincs fenn kettőnél több linebacker náluk a pályán, a Cover 1 és Cover 2 felállások szinte teljesen kiegészítik egymást. A kevesebb linebacker miatt keletkező űrt ilyenkor az egyik safety látja el.