Paradigmaváltás előtt állunk északon. A csoportot az elmúlt bő tíz évben domináló Packersből távozott Aaron Rodgers és a csapat egyfajta rebuildbe kezdett, ez pedig remek lehetőség a többiek számára, hogy a divízió élére ugorjanak. Nézzük meg mely posztok lehetnek azok ahol elhasalhatnak.
Detroit Lions
A leggyengébb láncszem: Szélső elkapó
Nem jött jól a csapatnak Jameson Williams tippmixezése, amiért hat meccses eltiltást kapott a tavalyi első körös elkapó. Az persze igaz, hogy egyelőre nem láttunk még sokat belőle, hiszen mindössze egyetlen egy karrier elkapása van az NFL-ben. Tavaly sokat nem várhattunk tőle az ACL szakadásból lábadozva, de idén gyakorlatilag nullkilométeresen is a csapat elsőszámú szélső elkapója lett volna. Mondjuk nem feltétlen az elkapások számában tekinthető első számúnak, hiszen arra itt van a liga egyik legjobb slot elkapója Amon-Ra St. Brown személyében, de ő lett volna, aki megnyújtja a pályát, aki miatt a védelmek nem lehetnek túl közel a line of scrimmage-hez, akiben mindig ott a nagy játék veszélye. Azzal, hogy DJ Chark távozott nem igen maradt más erre a szerepkörre. Williamsen túl pedig egyébként sem túl veretes a névsor. Marvin Jones két év kitérő után tér vissza Michiganbe, de 33 évesen nem lesz belőle már 1000 yardos játékos. Rajtuk kívül pedig már csak olyan játékosokat találunk, akik remek 3-4-5. számú opciók lehetnek egy keretben, de ha ők vannak a depth chart elején, akkor azért nem örül az ember.
Miben lehet bízni?
Mivel Kalif Raymondokból és Josh Reynoldsokból nem gondolom, hogy hetedik szezonjukban tör majd elő valami, elsősorban abban lehet bízni, hogy az offense képes lesz a pálya közepét használva is dinamikusan haladni. Hiszen ott ligaszinten is kiemelkedő neveknek dobálhat Jared Goff. St. Brownról már esett szó, de a második körös LaPortatól is sokat lehet várni, akárcsak a kiemelkedő sebességgel és elkapási képességgel rendelkező első körös futó Gibbstől. Egy mondatot érdemel még Denzel Mims is, aki lehet, hogy az 53-as keretszűkítést sem éri már meg, de nyers tehetséget nézve egyébként könnyen lehetne ennek a csapatnak egy minőségi harmadik számú elkapója.
Az első hat meccs mindenképpen nehéz lesz. Sokszor fogja Goff támadni a pálya közepét és lehet, hogy teljesen súlytalan lesz a csapat szélső játéka. Williams visszatérésig mégis ki kell húzni valahogy, hogy aztán akár egy teljesen más dimenziója is megnyílhasson a támadósornak. Nagyon sok teher van így a fiatal elkapón, de a helyzet az, hogy akárcsak Leia hercegnőnek Obi-Wan Kenobi, a Lions számára is ő az utolsó remény. Ha a visszatérése után sem fog tudni fellendülni a csapat, az akár a szezonjukba is kerülhet.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Ahogy tavaly is, most is sokkal érdekesebb a Lions támadósora mint a védelme, ami idén is gúzsba kötheti a csapat idényét. Erősítettek a labda ezen oldalán az offseasonben, de még mindig elég harmatos a tehetségállomány. Aidan Hutchinsonnak jó újonc idénye volt, mégis sajnálatos, hogy rajta kívül és talán CJ Gardner-Johnsonnon kívül nem lehet igazán jó játékost találni itt. Sok a hasznos iparos, de sajnos ugyanilyen sok az inkább gyengébb minőségű kezdő is. A futás elleni védelem ráadásul kifejezetten rosszul néz ki. A belső védőfal ligaszinten is az egyik leggyengébb lehet, ami mögé hiába jött egy igazi régi vágású tackle gép a drafton Jack Campbell személyében, a sok szerelés nem túl hatékony, ha 5-8 yard mélyen történik meg. Egy ilyen futásvédelem pedig nem túl jó előjel a sorsolásra nézve, hiszen rengeteg jól futó csapattal találkoznak majd. Elég csak a csoporton belül szétnézni.
Minnesota Vikings
A leggyengébb láncszem: Passzvédekezés
Nem véletlenül söpörte ki szinte a teljes secondaryjét a Vikings az offseasonben. Tavaly ugyanis csak a Titans egysége nyelt be több passzolt yardot a minnesotaiakénál. Ed Donatell védőkoordinátor nem rakott össze túlzottan ütőképes csapatot, pedig a tehetségszint nem csökkent sokat az azt megelőző évekhez képest. Nem úgy 2023-ra. Távozott Patrick Peterson, Cameron Dantzler és Chandon Sullivan, vagyis a teljes tavalyi cornersor. Ehhez hozzájön még Eric Kendricks távozása, továbbá mivel a tavalyi első körös Lewis Cine súlyos sérülés miatt szinte semmit sem játszott, a tavalyi back sevenből egyedül Harrison Smith és Jordan Hicks maradtak a csapatnál. Ekkora sorcsere pedig ritkán szokott azonnal sikerekre vezetni.
A linebacker sorban Hicks társa a klubblegendává avanzsáló Kendricks helyett Brian Asamoah, másodéves játékos lesz. A corner sorban egyedül a slotban Byron Murphy (FA igazolás) helye a biztos. A széleken viszont szinte csak fiatal, kipróbálatlan játékosokat találunk. A harmadik körös újonc Mekhi Blackmon, a tavaly sérülés miatt szintén alig játszó Andrew Booth Jr. vagy a szintén másodéves Akayleb Evans. Ezen három játékosnak, akik vélhetően megküzdenek majd a kezdőért, kombinálva nincs 300 NFL snap a lábaiban. Mindezek mellé pedig ott van Cine, aki szintén tekinthető újoncnak, még ha a szezon elején lehet, hogy inkább Camryn Bynumot látjuk majd elsősorban.
Miben lehet bízni?
Ilyen csikócsapat mindig rejt kockázatokat és várható a hullámzó teljesítmény. Brian Flores személye azonban egy nagyon jó alapot is adhat. Flores egy elismert védelmi szakember, aki tisztán a ligában védőkoorinátorként dolgozó szakembereket nézve (tehát a védő beállítottságú HC-kat nem) biztosan top3-as. Flores rendszerében ráadásul sok az emberzés, amit egyéni szinten az elején minden fiatal játékos jobban a magáénak érezhet, kevésbé kell érezni még a többiek mozgását benne. A nagy tisztogatás után továbbá jó ötlet volt Harrison Smith megtartása, aki összefoghatja maga körül a fiatalokat. Segítheti őket még, hogy a csoportban nincs túl sok jó (szélső) elkapó. Sőt, mindhárom rivális első számú fegyvere a futójáték lehet, így talán nem fogják minden héten komoly teszt elé rakni őket. Egy gyenge secondary legjobb barátja pedig a jó pass rush, amiben lehet bízni. Za’Darius Smith távozásával is a Danielle Hunter, Marcus Davenport duó egy magas minőséget képvisel.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
A Vikings visszaesése a haladó mutatók miatt. Egyszerűen ugyanis ez a gárda tavaly nem volt 13-4-es mérleget ígérően jó. A pontkülönbségük egyenesen negatív volt, hiába nyertek 13 meccset és kaptak ki mindössze 4-szer. Ez a túlzó mutató a rájátszásban is kiütközött, hiszen a szintén nem túl veretes Giants meglepően simán ejtette ki őket hazai pályán. Ennyi meccsen szerencséje pedig ritkán van egy csapatnak egymást követő években. A meccsek alakulása mellett az egyik legegészségesebb gárda is ők voltak, így itt is várható némileg pechesebb idény. A keret ráadásul egyfajta újjáépítésen esik éppen át. Kwesi Adofo-Mensah második szezonjára elkezdte a keret megfiatalítását és vélhetően a Cousins érából is az utolsót láthatjuk majd. Az ilyen generációváltások sem szoktak mindig zökkenőmentesen végbemenni. Egyszerűen a regresszió elveit nézve szinte minden aspektusból az látszódik, hogy jönnie kell a visszaesésnek.
Ami persze továbbra is érhet rájátszáshelyet, főleg ebben az NFC-ben, de tízensok győzelem idén talán nem fog ehhez párosulni.
Chicago Bears
A leggyengébb láncszem: Védelem (Védőfal)
Akárcsak az előbb taglalt csoportrivális, a Bears hátsó alakzata is rejt magában veszélyeket. De összességében sem mondható el a védelemről, hogy sokat lehetne tőlük várni. Hiába a védelmi felfogású vezetőedző, a Bears védelme tavaly gyakorlatilag minden mutatóban a 32. volt. Futás elleni EPA-ben “csak” a 28.-ak, de passz ellen, red zone-ban, védelmi hatékonyságban stb stb a liga legrosszabb egysége voltak. Érkezett is némi erősítés a csapatba, de főleg annak közepébe. A két drága linebacker, Edwards és Edmunds emelhet egyet a csapat padlóján, de tudjuk, hogy 2023-ban nem ők határozzák már meg egy egység teljesítményét.
A védelem minden szinten katasztrófa volt tavaly, de a secondaryben talán lehet várni némi természetes fejlődést, hiszen sok top50-ben draftolt játékost találunk ott (érkezett idén is egy második körös CB Tyrique Stevenson személyében). A defense első vonala ellenben lehet, hogy idén is a liga legsúlytalanabb egysége lesz. A belső védőfal ugyan kicserélődött, de sem a Justin Jones, Andrew Billings veterán duó, sem a 2.-3. körös Gervon Dexter, Zacch Pickens nem valószínű, hogy még/már elegek lesznek. A helyzet azonban még borzalmasabb, ha a szélekre tekintünk, ahol a liga talán legrosszabb pass rusher egységét találjuk. DeMarcus Walker a csapat legjobbja, aki jó esetben egy harmadik számú játékos lenne, de maximum is egy tűrhető második ember, itt azonban ő számít most a “nagy” névnek, akinek a túloldalán a már negyedik évét kezdő Trevis Gipson lesz, akinek 2021-ben még a nagy nevek mögött összejött 10 sack, tavaly a távozók után többet kellett pályán lennie és vissza is esett a teljesítménye, csupán 3-szor kapta el az ellenfél irányítóját.
Miben lehet bízni?
Matt Eberflus egy elismert szakember, akinek nem szoktak olyan rettenetesen kinézni az egységei mint a tavalyi. A Coltsban igazából sosem volt a szélekre minőségi játékosa, és így hozzá lehet szokva, hogy futottak még kategóriájú embereket alkalmaz a széleken. A nyomást ennek ellenére 4 embertől várja, nem számít túl aggresszív szakembernek. Ami nincs meg itt számára az indianapolisi csapatához képest, az egy Buckner szintű elit belső siettető. Amihez viszont a legjobban ért a másodéves vezetőedző, az a linebacker poszt. Közel 10 éven át volt több csapatnál is pozíciós edző és akár Dallasban, akár a Coltsban remek játékosok és teljesítmények kerültek ki a kezei alól. Nem a linebacker az a poszt, ahol eldőlnek a meccsek, de egy alapot adhat a csapatnak, láthattuk Leonard is milyen playmaker volt a kezei alatt. A pass rushra persze ki kell találnia valamit, akár picit az elveivel szembe menve többet blitzelni. Ha azonban még egy szezont lehoz az általa vezényelt csapat ilyen kiábrándítóan, könnyen meginoghat az állása is, offense fejlődés/Fields fejlődés ide vagy oda.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Ryan Poles kifejezetten szép munkát végzett a támadósor megerősítése kapcsán, az 1/1-ről való csere keretein belül az, hogy megszerezte DJ Moore-t csillagos ötös osztályzatot érdemel. A támadófalon is erősített az első körben, de Darnell Wright kizárólag a fal jobb oldalára rakható. Láttuk az egyetemen, hogy nagyon nem működött a bal oldalon. Így azonban nagy kérdés, hogy a tavalyi 5. körös Braxton Jones tényleg elég-e a feladatra. Jones egyáltalán nem játszott rosszul tavaly, gyakorlatilag Ekwonu után azt is lehet mondani, hogy a második legjobb tackle volt a classból, de mindig rejt kockázatot az ilyen kis nevű falember. Kevés hátsó körös LT-ből lett meghatározó játékosa a ligának, ez tipikusan az a poszt, amit a draft első körében szoktak találni a csapatok, ellenben épp a Bears az, ahol korábban évekig elégedettek lehettek a 7. körös Charles Lenóval. Kérdés, hogy rövid időn belül tényleg kétszer egymás után sikerül-e rátalálniuk a sűrűjében a gyémántra.
Green Bay Packers
A leggyengébb láncszem: Jordan Love
Lehet más az elsőszámú kérdés 2023-ban? Green Bayben egymást váltotta Brett Favre és Aaron Rodgers, ez pedig szinte példátlan helyzetet okozott. A lehető legritkább esemény, hogy egy csapatban egy Hall of Fame irányítót egy másik váltson közvetlenül. Teljesen új tehát az a szituáció, amiben most benne van a wisconsini csapat. Love sztorija persze nagyon összecseng Rodgersével. Első kör második felében húzták mindkettejüket, 3 évig tanultak a nagy előd mögött, hogy aztán egy elég zilált offseasonben végül az öreg távozzon (vicces, hogy ahogy Favre is, Rodgers is a Jetsbe ment át) és a fiatal kapja meg a stafétát. Love egy totális fekete lyuk, senki se láthat bele abba, hogy mit kaphatunk tőle. 2021-ben 62, tavaly pedig 21 passzkísérlete volt, de igazából most kapja először magához egy teljes felkészülésen át a támadósort, most van először rá szabva a playbook és nem csak belecsöppen abba, amit alapvetően Rodgersnek talált ki a csapat.
Miben lehet bízni?
Matt LaFleur ugyanúgy teszt év elé lesz állítva mint Love, mégis utóbbinak jó mankót jelenthet a vezetőedző. LaFleur ugyanis jól nyúlt a Packers playbookjához érkezése után. Modernizálta a támadójátékot, behozta az outside zone futásokat, a RPO játékokat és sok jól felrajzolt opciót, ami segíteni fogja a zöldfülű irányítót. Persze LaFleur sem bizonyított még Rodgers nélkül, de látható volt, hogy a McCarthy időszak apátiájából az új támadósor élén Rodgers kétszeres MVP lett. Benne van a lehetőség, hogy a vezetőedzőt is inkább Rodgers húzta fel, mindenesetre az eddigiek alapján Matt nem tűnik kóklernek és képes összerakni egy modern támadósort. Ebben ráadásul nagy hangsúlyt fektet a futójátékra, azonban ezt is okosan teszi. Nem volt kiugróan magas az első downos futási kísérlete a Packersnek, mégis egy hatékonyan futó gárdáról beszélhettünk. Aaron Jones és AJ Dillon személyében pedig a liga egyik legjobb futótandemje áll rendelkezésre, hogy az eddigiekhez képest akár még több terhet vegyen le az irányítója válláról. Lehet, hogy idén látjuk a leginkább a földön előretölő Packerst.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Kevés koordinátor elküldése lett volna kevésbé meglepő a tavalyi szezon után Joe Barrynél, a Packers védelmi vezére mégis maradhatott az állásában. A Packersé a liga talán legtehetségesebb védelme. Jelenleg nem kevesebb mint 8 első körös játékos van a rosteren, mindet a Packers draftolta. A csapatban olyan sztárok játszanak mint Jaire Alexander, aki top3-as cornerback, Rashan Gary, aki berobban az elmúlt 2 évben és egy top pass rusher lett, Kenny Clark egy elit nose tackle és még megannyi korai választott, tehetséges játékos. Ezek ellenére tavaly a Packers védelme a liga egyik legrosszabbja volt. Passz ellen még meg-megütött egy közepes szintet, de EPA alapján csak a Browns egysége volt rosszabb futás ellen. A ligában talán csak az Eaglesnek van hasonlóan jó emberállománya a védelmében, mégis ég és föld a két csapat teljesítménye közötti különbség. Barrynek a tavalyi éve után nem szabadott volna maradnia, így kérdés 2023-ban ha nem javul a csapatrész (drasztikusat, mert a minimális elvárás a top10 de inkább a top5 kéne legyen), akkor mikor állítják fel a székéből, és esetleg egy másik koordinátor ki tudja-e hozni az itteni emberanyagban rejlő óriási potenciált.
[/ppp_patron_only]
