Az AFC Eastben a célja egy kivétellel mindenkinek ugyanaz, a Super Bowl elnyerése, így ott jobban szemet szúrhatnak a gyengeségek, míg a Patriots az újjáépítés nulladik szakaszában egy fokkal könnyebben fogadhatja el a gyengeségeket – pedig nem kéne.
Buffalo Bills
A leggyengébb láncszem: a védelem magja
Sean McDermott 2017-ben vette át a Bills irányítását a Panthers korábbi, egyébként remek védőkoordinátoraként, ami nyilvánvalóvá tette, hogy ezen az egységen fog leginkább látszani a hozzáadott értéke, ám ehhez katonák kellettek számára. Ebben az offseasonben érkezett a csapathoz a Micah Hyde-Jordan Poyer safety duó, ami a védelmük stabilitásában kulcsszerepet játszott, de a draftról jött Tre’Davious White és Matt Milano is, még ha utóbbi előlépésére ekkor még várni kellett. Egy évvel később érkezett az újonc Tremaine Edmunds megalapozni a linebacker sort hosszú távra, illetve a később fontos szerepet betöltő Taron Johnson is. Ez a hat játékos volt McDermott rendszerének az alapja, rájuk húzta fel az utóbbi évek egyik legstabilabb védelmét, EPA alapon ugyanis az ötödik leghatékonyabb védelem a Billsé, amióta McDermott a vezetőedző.
Az idő vasfoga és a salary cap intézménye viszont nem válogat, és ezt a magot is felemésztette. Mára csak ketten maradtak hírmondónak, Milano, aki sérülésből lábadozik, és akinek hiányát sokáig nem sikerült pótolni, illetve Johnson, aki épp egy All-Pro szezonból érkezik. A nagyobb probléma viszont az, hogy a generációváltás eddig nem néz ki túl jól, a nagy reményekkel igazolt/draftolt játékosok nem váltak be, ráadásul az összeszokottság volt a Bills védelmének egyik legnagyobb erőssége, ami a tavalyi sérüléshullám miatt nem tudott kialakulni. És bár EPA alapon ez az egység hasított, a rájátszásban már jöttek gondok, és amíg csak fellángolásokat látni az újonnan beépített elemektől, addig nem vagyok nyugodt hogy a playoff teljesítményben változás lesz.
Miben lehet bízni?
