Az ostoba zseni, aki az egyik legnagyobb lehetett volna – Michael Vick

Michael Vick az NFL történetének egyik legnagyobb csalódása. Nem azért, mert 1/1-es létére bust lett volna, vagy mert nem nyert Super Bowlt, hanem mert tönkretett egy páratlan karriert. Megreformálta a futballt – Cam Newton típusú irányítóknak miatta lett keresnivalójuk a ligában –, egy ünnepelt sztár volt, a játéka alapján pedig akár Hall of Famer is lehetett volna idővel. Vick azonban elcseszte, a pályafutása legjobb éve után, a csúcsok csúcsán szúrta tökön magán. Csak és kizárólag ő a felelős azért, hogy a zseni helyett egy a Jetsben bohóckodó, volt börtöntöltelékként emlékeznek majd rá. 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Vick története mozifilmért kiáltana. Második gyerek volt egy négygyerekes családban, az anyja két műszakban dolgozott, az apja pedig egyszerű szobafestőként. Rossz környéken nőtt fel, ahol folyt a drogbiznisz, rendszeresek voltak a gyilkosságok, nem nagyon volt más kiút, mint a foci.

A sport tartott távol az utcáktól. Megóvott attól, ami ott történt.

Vick az apjától tanult focizni még három éves korában, a tudását pedig rögtön át is adta a kisöccsének. Később egyik másod-unokatestvére, Aaron Brooks vette szárnyai alá, majd a középiskolában folytatta. Három évig volt kezdő a Warwick Raidersben, sem a levegőben, sem a földön nem lehetett megállítani, a Virginia Tech pedig ösztöndíjat ajánlott neki.

Ahogy az NFL-ben, úgy az egyetemen sem lehetett megállítani. Már freshmanként (első egyetemi éve, amikor pályára léphetett) harmadik lett a Heisman-szavazáson, második szezonjában volt olyan meccse, amikor 210 yardot futott. Egyetlen meccset bukott a Virginia Tech ebben az évben, azt is csak azért, mert Vick sérült volt. Ennek ellenére a csapat részt vehetett a Toyota Gator Bowlon, ahol a irányító lett a mérkőzés MVP-je.

Az ígéret

Vick teljesítménye meggyőzte a csapatokat, a rendhagyó stílusa ellenére is potenciális 1/1-esként tekintettek rá. E téren nem is okozott csalódást, igaz a Falconsnak fel kellett érte adnia az 1/5-ös és a 3. körös pickjét érte (előbbivel a HoF futó LaDainian Tomlinsont húzta ki a Chargers). Vick kapott egy csinos 6 éves, 62 millió dolláros szerződést, majd kezdődhetett a show.

Az első szezonja felemásra sikerült, hisz sérülés miatt csak nyolc meccsen játszott, és többnyire limitált volt. Második szezonjában azonban már megmutatta, hogy mennyire parádés játékos: 15 meccsen játszott, beállította a franchise történetének legjobb TD-INT arányát (16-8). 777 yardot és nyolc TD-t futott, valamint 9-6-1-es mérleggel rájátszásba juttatta a Falconst. Ahol ráadásul rögtön diadallal kezdett, mégpedig a Green Bay Packers ellen: 27-7-re győztek idegenben, ezzel a Packers elszenvedte története első hazai rájátszásvereségét. A következő fordulóban aztán az Eagles legyőzte a Falconst, de ettől függetlenül még fényes jövő előtt állt a csapat.

A következő szezonja sérülés miatt pocsék lett, utána viszont megint 15 meccsen játszott, az Atlanta pedig 11-5-ös mérleggel megnyerte a csoportját, sőt NFC döntőig is eljutottak, bár ott megint keresztbe tett nekik az Eagles. A következő két év igazából csak Vickről szólt, mert bár hiába hozott statisztikailag félelmetes számokat, hiába dobálta a bombáit, a csapatnak csak egy 8-8-as és 7-9-es szezonra. Vick azonban közel került a halhatatlansághoz.

Egy félisten

Vick 2004 decemberében kapott a Falconstól egy kilenc éves, 130 millió dolláros szerződést. Elképesztő pénz volt ez akkoriba, ő pedig mindezt remek játékkal hálálta meg. 2006-ban például ő lett az első irányító, aki képes volt egy szezon alatt 1000 yardot szerezni a földön. Elképzelni sem lehetett azt a hype-ot, ami a ligába kerülése óta övezte.

Vick értelemszerűen élvezte a helyzetet, hogy az egész város meg van őrülve érte, hogy példaképe lehet a fekete gyerekeknek. Ahogy büszke volt arra, hogy 2004-ben ő lett a Madden arca, a játékban pedig az ultimate fegyver.

95-ös sebesség, 95-ös agilitás, 97-es karerősség. Olyan domináns voltam, hogy a gyerekek létrehozták a Vick-szabályt. Bárkit választhatták, kivéve a Falconst. Mert, ha a Falcons a tiéd, akkor megkapod Vicket… akkor pedig a meccsnek vége

– írta Vikc a The Players’ Tribune-ön. Igaz, ő ezt az egészet soha nem értette, mert ő pocsékul játszott saját magával:

Az egyetlen ember az egész világon, aki nem volt megállíthatatlan Michael Vickkel, az én voltam. Michael Vick.

A hülyeség határtalan

Vick egy 130 millió dolláros szerződéssel a zsebében, a Falcons és az ország ünnepelt sztárjaként, karrierje csúcsán olyan gyomrost adott magának, amit nehéz épp ésszel felfogni. Az ember még megértené valahol a fájdalomcsillapításra használt füvet vagy teljesítményfokozó szereket, mert ez valahol benne van. A gyorshajtás is benne van a pakliban, és még rengeteg butaság, amit valahol még lehet tolerálni. A kutyaviadalok tartása, ami Roger Goodell szerint

nemcsak, hogy illegális, de kegyetlen és elítélendő

már nem fér bele. Nem olyan súlyos, mint a családon belüli erőszak, de közel annyira elítélendő és kiábrándító.

Vick már akkor rendezett és vett részt kutyaviadalokon, amikor a Falcons megkínálta az új szerződésével, sőt, abból a pénzből több műtétet is állt. Azt is elismerte, hogy tisztában volt azzal, hogy a kollégái megölik a nem jól teljesítő kutyákat, illetve ő maga is megfojtott 6-8 pitbullt. Ez utóbbi komoly szerepet játszott abban, hogy a bíróság 23 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélje.

Itt azonban nem ért véget a kálváriája: a Falcons hatalmasat bukott a baromságai miatt, így követelte, hogy 20 millió dollárnyi bónuszt fizessen vissza a csapatnak. Az ügyből bírósági per lett, Vicknek pedig 19,97 millió dollárt kellett visszaszolgáltatnia. Ráadásul Roger Goodell lehetővé tette, hogy a Falcons megszabaduljon Vicktől a nehéz pénzügyi helyzet ellenére is, bár ez nem történt meg azonnal.

Mindent elveszített

A börtönben Vick három dolgot írt fel a képzeletbeli listájára:

• épen és biztonságban hazajutni
• látni a nagyanyját, mielőtt meghal
• visszatérni a Falconshoz

Hiába volt börtönben, töretlenül hitt abban, hogy jóra fordulnak dolgok. Csak később jött rá, hogy milyen mélyre is zuhant.

Ki voltam én? Én voltam Mike Vick, irányító, Atlanta Falcons. Ez az öt szó. Jobban megbántam azt, amit tettem, mintsem hogy eltudnád képzelne. Felkészültem arra, hogy letöltsem a büntetésemet, tisztában voltam az elveszített milliókkal, a megtépázott hírnevemmel, minden nappal, amit a szabadságomból elveszítettem. De még mindig én voltam az Atlanta Falcons irányítója.

A Falcons nem vágta ki Vicket, nélküle pedig egy 4-12-es szezont hoztak, tehát valahol érthető az a hit, ami benne maradt. Azonban jött a 2008-as draft, ami dupla fájdalmat hozott a számára.

Április 26-án az édesanyja kereste telefonon: a nagymamája stroke-ot kapott. Vickben egy világ omlott össze, alig tudta visszatartani a könnyeit. Azonban a börtönben nincs hová elvonulni, így visszament a tévészobába, ahol a draftot mutatták. Elkésett, így a többi rabtól kellett megtudnia, hogy

az Atlanta Falcons Matt Ryant húzta az első körben.

Eddig a percig nem realizálta, hogy nem csak a pénze, a hírneve, a szabadsága lett oda, hanem az, ami eddig meghatározta. Elveszítette azt az öt szót, ami ő volt: Mike Vick, irányító, Atlanta Falcons.

Visszatért

Matt Ryannel 11-5-ös szezont ért el a Falcons, és bár a rájátszásban kikaptak a Cardinalstól, egyértelmű volt, hogy Vick csillaga leáldozott Atlantában. Ki is vágták a szezon után, így miután kijött a börtönből, szabadügynökként kereshetett magának új csapatot. Nem volt egyszerű dolga, ugyanis a legtöbb csapat nem akart magának médiafelhajtást, ráadásul a kanadai ligába sem mehetett, ott ugyanis megtiltották, hogy elítéltek játszanak.

Az Eagles és Andy Reid azonban látott benne némi potenciált, így kapott egy 1+1 egyéves szerződést a csapattól 2009-ben. Első évében mindössze 1,6 millió dollárt keresett, az opciós éve pedig 5 milliót jelentett, tehát két év alatt alig kereste meg az újonc szerződésének fél éves átlagát. Állítólag Donovan McNabb adta a tippet Reidnek, hogy hozzák el Vicket.

Vick nem sok vizet zavart első szezonjában, többnyire McNabb cseréje volt. Mindössze 13 passzkísérlete volt, bár ebből az egyik TD-t ért a Falcons ellen, ráadásul még volt egy futott TD-je is a meccsen. Pár snapig a Dallas elleni PO meccsen is beszállt, meg is dobta karrierje leghosszabb TD-jét (76 yard) az újonc Jeremy Maclinnek, bár az Eagles így is kikapott 34-14-re.

Egyértelmű volt, hogy nem lesz kezdő az Eaglesben. Reid McNabb-ben látta a potenciált a győzelemhez, azonban ott volt egy bizonyos Kevin Kolb, aki elkezdett hisztizni, ha nem lesz kezdő. Bár ordas nagy bukta lett, azért Kolb számlájára kell írni, hogy elképesztő potenciál volt benne, csak hát a legkisebb szellőtől is eltört valamije. Ezt Reid nem láthatta előre, így McNabbet elcserélte az Eagles a Redskinshez, Vick pedig maradt második számú.

Egy szinten Tom Bradyvel

Kolb nem bírta sokáig egészségesen, így jött Vick, akivel 2-1-gyel kezdett a csapat. A negyedik héten ő is megsérült, de három meccs kihagyása után visszatért a kezdőbe, és a következő nyolc meccséből hatot meg is nyert vele a csapat. A Redskins elleni 10. heti MNF meccsen 333 yardot és négy TD-t passzolt, illetve volt még 80 futott yardja és két futott TD-je is, a 16. héten pedig visszahozta 21 pontos hátrányból a Giants elleni meccset. A szezont 3018 passzolt yarddal, 21/6-os TD/INT aránnyal, 100,2-es passer ratinggel hozta le mindössze 12 meccsen, valamint 100 futásból további 676 yardot és kilenc TD-t pakolt fel a táblára, az Eaglest pedig csoportelsőként rájátszásba juttatta.

Ő lett az év visszatérő játékosa és sokan méh az MVP címre is esélyesnek tartották. Tom Bradyvel összehasonlítva

• 251,5 passzolt yard/meccs (Vick) vs 243,75 (Brady)
• 1,75 TD/meccs vs 2,25
• 0,5 INT/meccs vs 0,25
• 676 futott yard vs 30
• 9 futott TD vs 1
• 307 total yard/meccs vs 245,65
• 100,2-es passer rating vs 111

Nyilván nem érdemtelenül nyerte meg Brady az MVP címet, de Vick ilyen játékkal, egy teljes szezon alatt – úgy, hogy nem játszott a 6-10-zel végző Cowboys, Titans, 49ers hármas ellen–,

40 total TD-t, mindössze 8 INT-t, valamint 4925 total yardot szerzett volna, 

szemben Brady 37/4, 3930 yardos mérlegével. Természetes ez egy jó nagy ha, de a játéka alapján az egyik legjobb volt a ligában, a kutyaviadalok miatt három hasonló szezontól fosztotta meg magát. És ki tudja, mire vitte volna még, ha nincs az a kihagyás.

Dicstelen vég

A csodás szezonja után kapott egy 6 éves, 100 millió dolláros szerződést, amiből 40 millió garantált volt, és bár önmagához képest nem játszott jól, az Eagles mindössze egy 8-8-cal végzett.  2012-re aztán teljesen összeomlott a csapat, Andy Reidnek távoznia kellett, Chip Kelly pedig a gyengén játszó Vick helyett bedobta Nick Folest a kezdőbe.

Vicket kivágták a szezon után: 2014-ben a Jets, 2015-ben pedig a Steelers cseréje/beugrója volt, de ezek az évek dicstelenül értek véget, 2016-ra pedig már csapata sem volt. Így hát volt ideje gondolkozni, próbálta újraéleszteni a Falconsszal való kapcsolatát, szeretett volna a csapattól visszavonulni. Végtére is a csapatnak köszönhetően lett az, aki, tiszta szívéből szurkolt a Falconsnak, még ha sokan nem is értették mindezt azok után, amin keresztülmentek.

Ha az emberek még mindig nem hisznek nekem, ha nem értik, hogy lehetek egy diehard Falcons fan a közös történetünk után, hát, akkor nem tudom, mit kellene mondanom.

Csak a Falcons

Vick szerint egy csomó tévhit van vele kapcsolatban, aminek a 99 százalékát kapásból ignorál. Azonban nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy állítólag rossz a kapcsolata Matt Ryannel.

Matt és köztem éppenséggel remek a viszony. Az utóbbi pár nyáron mindketten rendre elmentünk Roddy White táborába, és elég jól megismertük egymást. Mindig szakítottunk időt arra, hogy elmenjünk közösen – én, Matt és Roddy – kajálni, és igazán jól éreztük magunkat egymással. Ez egy nagyon jó barátság, Matt pedig egy extrém jó cimborám.

Vick örül Ryan és a Falcons sikereinek, hisz ezáltal megbékélhetett. Saját magát juttatta börtönbe, saját maga kényszerítette a Falconst, hogy új irányítót szerezzenek maguknak. Nem várhatott el mást, nem hibáztathatta a csapatot érte. Az, hogy a Falcons sikeres lett Ryannel, egy igazi megkönnyebbülést jelentett számára. Az pedig még ennél is nagyobb örömet és boldogságot okozott neki, hogy Arthur Blank belement abba, hogy Vick – együtt Roddy White-tal – Atlanta Falconként vonulhasson vissza.

Pedig az elején nem úgy tűnt, hogy a Falcons kér belőle, sőt. Ezzel Vick is tisztában volt, és rettegett attól, hogy nem vehet részt a a Georgia Dome búcsúztató ceremóniáján. Ahogy attól is tartott, mit szólnak majd hozzá a szurkolók, hisz közel 10 év telt el azóta, hogy ő Falcons játékosként pályára lépett a stadionban.

Ember, nem tudom, mit mondhatnék. Csodálatos volt, tökéletes. És ekkor jöttem rá, hogy ez az utolsó játékom. Nem a pályán, ahogy egyszer álmodtam, nem a Super Bowl trófeát szorongatva, amit egykor a sorsomnak éreztem. De itt leszek, szurkolni fogok a csapatomnak úgy, ahogy bárki más is. Itt fogok ülni és nézni őket, reménykedni és imádkozni.  Itt leszek, ahogy itt voltam akkor is, amikor a center mögött álltam – mintha magam is egy Atlanta Falcon lennék. A szívemben mindig itt leszek.

[/ppp_patron_only]