Fény az alagút végén – Super Bowl XXXII Broncos vs Packers

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk következő versenyzője az a döntő, ahol az egyik csapat minden korábbi döntőjét megnyerte, a másik pedig minden korábbi döntőjét elveszítette. Fogadjátok szeretettel a Broncos és Packers összecsapását.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Broncos útja a döntőbe

1997-re a Broncos kifutott az időből. A csapat legendája, John Elway betöltötte a 37. évét is, és egyértelmű volt, ha most nem nyer gyűrűt, akkor soha. Így Mike Shanahan mindent követ megmozgatott azért, hogy olyan játékosokkal tölthesse fel a keretet, akik képesek lehetnek a csapatot elrepíteni a döntőbe. Ennek megfelelően támadóoldalon a futásblokkolást, védőoldalon pedig a pass rusht erősítették meg. Ezzel az új kerettel a Broncos 12-4-es mérleget tudott elérni, ami kisebb meglepetésre nem volt elég a csoportgyőzelemhez. A Chiefs 13-3-mal jobbnak bizonyult, így kénytelenek voltak játszani a Wild Card körben is. De nem ijedtek meg, előbb legyőzték a Jaguarst 42-17-re, majd idegenben diadalmaskodtak a Chiefs fölött is (14-10). Az utolsó akadályt a Steelers állította föl, de végül ők is kapituláltak (24-21). A döntő így összejött, de kérdéses volt, vajon Elway és a Broncos képes lesz-e túllépni a múlt kudarcain.

A Packers útja a döntőbe

A Green Bay útja ennél simább volt. A címvédő Packers mindent ott folytatott, ahol egy évvel korábban abbahagyta, és újra végigverték az egész ligát. Brett Favre begyűjtötte zsinórban harmadik MVP címét is, a csapata pedig 13-3-mal újra bejutott a rájátszásba. Ott előbb a csoportrivális Buccaneerst küldték haza 21-7-es végeredménnyel, majd a szakadó esőben San Fransiscóban is győzelmet arattak (23-10). Minden készen állt tehát arra, hogy újra bajnokok legyenek.

Super Bowl XXXII

A San Diegóban megrendezett döntő igazi furcsaságot hozott. A Packers személyében egy olyan csapat lépett pályára, aki még soha nem vesztett Super Bowlt (3/3) a Broncos személyében pedig olyan, aki még sohasem nyert (0/4). Egyik oldalon ott volt a karrierje csúcsán lévő, folyamatosan bizonyító Favre, a másik oldalon pedig az öreg és már háromszor megbukott Elway. Egyértelmű volt, ki az esélyesebb.

Elway korábban három döntőt bukott el a Broncosszal, de ezúttal olyan fegyvere volt a csapatnak, amilyennel korábban nem rendelkeztek. Futóval. Elway korai éveire az volt a jellemző, hogy az offense rajta állt vagy bukott. Ha ő jól játszik, akkor jönnek a pontok, ha viszont nem, akkor nincs senki, aki előlépjen. 1997-re azonban végre eljutott a Broncos odáig, hogy nem lehet ennyire egydimenziós a támadósor, és Terrell Davis jóvoltából sikerült is levenni egy kisebb terhet Elway válláról. Így pedig már nem volt olyan kiszámítható az offense.

A döntőt mindkét csapat nagyszerűen kezdte. Mind a Packers, mind a Broncos TD-t ért el az első drive-ból. Utána azonban Favre kétszer is eladta a labdát, amivel 10 pontot ajándékozott a Broncosnak. De nem esett kétségbe, gyorsan elfelejtette a hibáit és egy 95 yardos TD drive-val zárta le az első félidőt.

Aztán a harmadik negyed elején összejött az egyenlítés is, így a Broncos megint nehéz helyzetben találta magát. A korábbi döntőikre jellemző volt, hogy jól kezdték a meccset, előnybe kerültek, de utána teljesen eltűntek, és csúfos vereséget szenvedtek. Most is ez a veszély állt fenn, mert megint sikerült leadni egy 10 pontos előnyt. Elway pedig már átélte ezt párszor, és tudta, ha nem talál ki valamit, megint baj lesz. Így elhatározta, ha törik ha szakad, de a következő drive-ból TD-t kell szereznie. És ezúttal annyira akarta ezt, hogy a saját testi épségét sem féltette.

3&6 volt, de mivel nem látott tiszta célpontot, ezért maga iramodott meg a labdával. Csakhogy a Packers védői gyorsan észrevették, és lezárták előtte az utat. Az irányítók ebben a szituációban általában becsúsznak, és inkább feladnak 2 yardot, csak ne sérüljenek meg. Elway azonban érezte, hogy a becsúszással pont azt a 2 yardot veszítené el, ami a first downhoz kell. Így hát inkább előrevetődött, és három Packers védővel ütközve, a levegőben is megpördülve ért végül földet.

A „Helikopter play” végül meghozta a first downt, és ez a jelenet ösztönözte a csapattársait is. Sikerült is megcsinálni a TD-t, aminek köszönhetően meccsben maradtak. Ám Favre sem adta fel, azonnal jött is a válasz rá, amivel újra döntetlen lett az állás.

Az idő azonban egyre csak fogyott, de ez most Elwayt segítette. Szépen lassan fokozatosan vezette előre a Broncost, és alig másfél perccel a vége előtt el is jutott a Packers 1 yardosáig. Ezen a ponton a Broncos nyert helyzetben volt. Csak annyi dolguk volt, hogy fussanak, pörgessék az órát, és berúgják a győztes mezőnygólt. A Packers is tudta, hogy ez lesz, ezért Mike Holmgren vezetőedző váratlan döntést hozott. Azt mondta a védőinek, engedjék be a TD-t, hogy Favre vissza tudjon támadni, és hosszabbításra mentse a meccset.

Így is történt minden, a Packers védők szépen félreálltak, és hagyták Davist TD-t futni. Ám így Favre visszakapta a labdát, és bár idő nem volt sok, neki az a kevés is elég lett volna. Végül azonban nem az időből futottak ki, hanem a kísérletekből. Az egyenlítő drive félpályánál elakadt, és 4&6-ra kényszerültek.

Elway korábban számtalan meccset nyert meg az utolsó pillanatokban. A csapattársai számtalan alkalommal nézték az oldalvonal mellett állva, ahogyan az irányítójuk fokozatosan megy előre, és mikor mindenki azt hiszi, már vége van, ő akkor lendül bele. Ám most az egyszer Elway állt az oldalvonalnál, és ő nézte félve, mi fog történni. És azok után, hogy sokszor egymaga nyerte meg a meccseket a Broncosnak, most végre a csapat viszonzott neki valamit.

Favre passza negyedik kísérletre végül nem jött össze, és ezzel a kivédekezett negyedik downnal véget ért a döntő. A csapat, amely eddig csak elbukni tudta a nagydöntőket, ezúttal diadalmaskodhatott, és 15 év után John Elway végre Super Bowl győzelmet ünnepelhetett.

A Broncos egész 1997-es szezonja arról szólt, hogy gyűrűt kell nyerni Elwaynek. Elway 15 éven keresztül a hátán vitte a csapatot, ideje volt, hogy meghálálják neki az elmúlt éveket. A Broncos tulajdonosa, Pat Bowlen pedig nem is rejtette véka alá, hogy ez az év miről szólt, mikor átvette a trófeát, csupán annyit mondott:

This one’s for John!

[/ppp_patron_only]És azzal a lendülettel át is adta az irányítónak, aki boldogan ölelte magához a hőn áhított kupát.