Istencsászárok és szerencsétlen nyomorultak

Lassan véget ér egy újabb forduló és megint okosabbak lettünk. A következőkben a Packers@Broncos, a Bengals@Steelers, a Lions@Chiefs és a Buccaneers@Falcons meccseket elemezzük ki, foglaljuk össze, valamint kiosztjuk a legjobbaknak és legrosszabbaknak járó MVP és LVP díjakat.

Green Bay Packers@Denver Broncos 10-29

A hét rangadója volt a két 6-0-s csapat összecsapása, ami biztos, hogy sokak számára meglepetést okozott. A szerkesztők közül csak én és rowi tippeltünk a Broncos győzelmére, de a forduló „megmondása” MZolihoz tartozik: “Szóval Peyton Manning béna vénember, sörhasat eresztett, rozsdásak az ízületei. Lehet. Viszont te Bugsy, te bunkó vagy, kitömni való barom vagy és még finom voltam.”

Kezdjük hát Manninggel. Nem akarok Brady-Manning összehasonlításba, vagy Rodgers-Manning összevetésekbe belebonyolódni, mert értelmetlen. Mind Tom, mind pedig Aaron jobban játszik idén a szezon egészét nézve Peytonnál, ám ahogy korábban írtam: Tisztelet a Legendának! Hihetetlenül jót szórakoztam Mike McCarthy arckifejezésein a mérkőzés során. Természetesen nem látok bele a HC fejébe, bizonyára számos dolog miatt aggódott, de nekem úgy tűnt, mintha csodálkozna, és nem értené, mi folyik körülötte. Az egészen biztos, hogy nem egy ilyen magabiztos, kapásból 15 yardos passzal nyitó, a zsebből kimozogva passzoló Manningre számított. Peyton tökéletesen menedzselte le a meccset, nem vállalta túl magát, de kellően kreatív és veszélyes volt, rengeteg nagy játékot csinált, ültek a 10-20 és a 20+ yardos labdái is egész meccsen. Igaz, becsúszott egy eladott labda, de az már a mérkőzés vége felé, 3&7-re, egy szép védőmegmozdulás után. De az egészben a legjobb, hogy most mindenki bekussolt!

„Hogy mondjam, hogy ne bántsak meg senkit?” – kérdezi Manning. „Nem hozom fel Jim Morát, és mondom a híres „Azt hiszitek, tudjátok, pedig nem és nem is fogjátok soha” mondást. Ez egy szép idézet, de nem mondom ezt. Most csak arra törekszek, hogy jól érezzem magam az offense-ben”

Ahogy elnézem, ez sikerülni fog neki, hisz vele együtt mintha a támadók is megújultak volna. A futók 3 TD-t és 160 yardot szereztek, Manning nem volt sackelve, a tight end Green és Daniels együtt 100 yardot szereztek és játékokat csináltak, amire eddig nem volt példa a szezonban. Lazán, elegánsan és kíméletlenül játszottak és pontokat pakoltak fel a táblára. Jelenleg 7-0-val áll a Broncos, amikor legutóbb, 1998-ban összejött ez a bravúr, akkor megnyerték a Super Bowlt. Brock Osweilerrel is sikerült volna? Elnézve a Jetst Fitzpatrick nélkül, nagyon nem vagyok meggyőzve.

MVP: Peyton Manning

De ne menjünk el szó nélkül a védelem mellett sem, ami egyszerűen kizsigerelte a Packerst, akik egyetlen TD-jüket egy 15 yardos szabálytalanságnak köszönhették. A Broncos védelme eddig nem kapott pontot az első negyedben, az egész meccset nézve pedig 77 yardon tartották a tavalyi MVP-t, aki soha életében nem szerzett ilyen kevés yardot kezdő NFL irányítóként. Eddie Lacy egész szezonban csalódás, Randall Cobb pedig elsőszámú elkapóként épp olyan egyszezonos csodának tűnik eddig, mint amit sokan Golden Tate-re mondtak (egyelőre jogosan). 4 mérkőzés óta nem kapott el TD-t, utoljára a második héten volt 100+ yardos meccse, 4 touchdownjából pedig hármat a Chiefs ellen szerzett. Katonadani azt mondta, hogy a Broncos biztos nem fogja 14 ponton tartani a Green Bay támadóit, így:

LVP: Packers offense

Any time DeMarcus Ware goes unblocked, bad things happen to QBs. Time to put your #SAFETY arms up. #GBvsDEN https://t.co/QiJrGYVSnZ

— NFL (@NFL) 2015. november 2.

Cincinnati Bengals@Pittsburgh Steelers 16-10

Végig izgalmas meccset játszott egymással a két csoportrivális, ám a Bengals egy fokkal kevesebb hibával játszott, így története során elsőször 7-0-val áll. A szezon előtt ebben nem sokan hittek, a szerkesztőségen belül is egyöntetűen edzőbuktató szezont vártunk a csapattól, de ránk cáfoltak, ezt pedig el kell ismerni:

MVP: Andy Dalton

Nem a teljesítménye miatt, nem azért, mert nem lett volna nála jobb (bár a Bengals defense akár még…), hanem azért, mert ránk cáfolt. Személy szerint én azt vártam tőle, hogy rálép a Colin Kaepernick féle ösvényre és szépen lassan elközépszerűsödik, majd leépül. Ezzel szemben konzisztensen jól játszik, hisz nyer a csapata, valahogy a végén mindig összehozza a W-t. És ez a 7-0 nem olyan, mint a tavalyi 3-0, amikor a csapat a zavarosban halászva összekapargatta a győzelmeket. Ez a Bengals most tudatos, megfontolt és összerakott csapat benyomását kelti és nem értek egyet azokkal, akik szerint könnyű ellenfelek ellen arattak sikereket. Mérleg ide vagy oda, megverni idegenben a Ravenst és a többnyire teljes arzenáljával felálló Steelerst, vagy otthon a Seahawkst azért nem rossz mutatvány. Persze tudom, a rájátszás más tészta, de ez a Bengals és ez az Andy Dalton nem egy leeresztő, kipukkadni látszó csapat benyomását kelti. Nagyon nem.

LVP: Pittsburghi balszerencse

Először Big Bent akartam mondani, mert rosszul játszott és többnyire az ő rossz passzain (3 INT) ment el a meccs. De egy sérülésből éppen hogy visszatérő játékos egy erős csapat ellen nem lehet rögtön top formában. A problémát inkább Le’Veon Bell kiesése okozza, hisz így megint foghíjas lett a 3B, és a sorsolás erősségét elnézve nem annyira megnyugtató a 4-4 a rájátszás szempontjából. Persze erősebb a Steelers, mint a Raiders vagy a Jets, de a Super Bowl szempontjából ez egy jelentős hátrány.

Tampa Bay Buccaneers@Atlanta Falcons 23-20

Az Atlanta Falcons jobb, mint a New Orleans Saints, a Tennessee Titans vagy a Tampa Buy Buccaneers. Mégis, a Saintstől és a Bucstól kikapott, a Titanstől pedig csak azért nem, mert Mettenberger az Mettenberger. Jelenleg ők az utóbbi 3 hét legnagyobb balfékjei, hisz 8-0-s liga -, és 2-0-s csoporton belüli mérleg helyett 6-2-vel és 0-2-vel állnak, ami a kiemelés miatt nagyon nem mindegy. A Saints ellen öt fumble, amiből hármat elveszítettek, a Titans ellen két interception, egyik az end zone-ban, a Bucs ellen peddig három lost fumble és egy INT. Ez három meccs alatt 11 turnover. Ráadásul a vasárnapi produkcióból bármelyik év végi fail videót fel lehetne tölteni

LVP: A labda megtartásához való kritikus hozzáállás

A másik oldalon a mérkőzés Kwon Alexanderről szólt, akiről itt írtunk. Az öccsét elveszítő, az év védő újonca címre is esélyes linebacker hatalmas napot fogott ki, nagyrészt az ő közreműködésével győzött a Bucs.

MVP: Kwon Alexander

Detroit Lions@Kansas City Chiefs 10-45

Csupán azért nem a Lions az utóbbi idő legnyomorúságosabb csapata díjának győztese, mert nekik már mindegy. Úgy is nézhetjük, azért ilyen mérhetetlenül rosszak, mert vagy a jó draftpozícióért, vagy Caldwell kivágásáért hajtanak. Nem akarok erről most többet írni, a héten érkezik egy playelemzős poszt, amiben megvédem a támadófalat (bizonyos mértékig), és megpróbálom bebizonyítani, hogy ez a borzadály rossz edzői hibákból fakad. Azt azonban mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ettől a Lionstől sokat már nem kell várni, olyan mentális gödörben vannak, amit aligha hevernek ki egy bye week alatt. Ráadásul a pihenőhét után Green Baybe kell utazni, utána jön a bombaformában lévő Raiders, majd az Eagles és a Packers ismét. Tehát el lehet kezdeni fantáziálni arról, hogy kit húz a Lions majd a top2-ben.

LVP: Az egész szezon

Júj, de megb**nak engem hazafelé….

Igazság szerint a Chiefs oldalán sincs különösebb ok az örömre, ezt a Lionst megverni se nem kihívás, se nem dicsőség, ahogy packer nation mondta, csak annyit értek el vele, hogy hátrébbról húzhatnak majd a drafton. Bár, azért megjegyzem, nyerni még mindig jobb, mint intenzíven a fallosz rossz oldalán lenni, ha másért nem, legalább jobban alszik tőle az ember. A Chiefs védelem felkoncolta a detroiti támadófalat, Staffordot hatszor sackelték és szereztek két INT-t. Alex Smith jól játszott, volt egy futott és két passzolt hatpontosa, rajta kívül pedig gyakorlatilag minden rosteren lévő futó meggyalázta a romokban heverő Lions védelmet.

MVP: Örülhetnek, hogy nem ők a Lions