Fantasy haladóknak – az IDP ligák trükkjei

Korábban már írtam arról, hogy hogyan draftoljunk, illetve hogy milyen jellemzők alapján változik meg egy-egy játékos értéke fantasy szempontból. Most egy másik különleges aspektusát veszem górcső alá a játéknak: nézzük meg az egyéni védőjátékosokat alkalmazó ligák, azaz az IDP (individual defensive player) ligák tulajdonságait.

[quote]Petipajti vendégcikkét olvashatjátok. [/quote]

Miben különbözik a hagyományos ligától?

Nevéből adódóan nemcsak támadókat, hanem védőjátékosokat is kell választanunk a csapatunkba. Ez a tapasztalatlanabb játékosokat elriaszthatja, mert általában a védelmeket kevésbé ismerik az emberek, de némi utánajárással pótolni lehet ezt a hiányosságot. Két fontos dologra kell odafigyelni: hány védőjátékost kell a kezdőbe tenni (és azokat milyen posztokra), illetve hogyan pontozza a liga a védelmi megmozdulásokat. Előbbi azért fontos, mert minél több játékost kell kiválasztani (összesen, tehát a ligában szereplő csapatok száma is hangsúlyos), annál előbb elfogynak a sok pontot termelő játékosok, így érdemes korábban elkezdeni védőoldalra is válogatni. A pontozásnak is ebben van szerepe: ha egy interception vagy fumble többet ér, mint egy TD, újfent előbb kell védők után nézni. Ez kiegészül még azzal, hogy a pontozás függvényében nem mindegy, milyen posztról válogatjuk a védőket. Ha a szerelés 1 pont a sack meg 2, akkor nem érdemes „tiszta” passzsiettetőket választani, inkább a középső linebackerek között szemezgessünk, míg ha a szerelés 1 pont, ugyanakkor a sack 6, akkor el lehet gondolkodni a „sackmestereken”.

Hogyan válasszunk védőket?

Az első és legfontosabb dolog: tanuljuk meg a védelmek fontosságát meghatározni, ne becsüljük őket le, de ne is értékeljük túl őket! A fantasy egyik alapszabálya, hogy a fantasy véletlenszerű és ez kiemelten igaz a védőmegmozdulásokra. Aki végignézett már néhány meccset, az pontosan tudja, hogy egy futó levitelénél, ha 4-5 védő lóg rajta, bárkinek beírhatják a szerelést, nem lehet egyértelműen eldönteni, ki vitte földre, egy irányító ledöntésénél percekig videózhatnak arról, hogy elindult-e a játékos könyöke és incomplete pass volt-e vagy nem és akkor fumble. Ez a valós mérkőzés szempontjából lehet teljesen irreleváns (pl. ha támadósor gyűjti be a fumble-t), viszont fantasy szempontból nem az. Ezek az események azonban tőlünk teljesen függetlenek, nem lehet ezzel mit kezdeni, ezt el kell fogadnunk.

A másik fontos dolog, hogy a védelemnél alapvetően nincs labda, tehát elméletileg nem ők irányítják a játékot, a támadók döntik el, milyen taktikát szeretnének alkalmazni: ha az ellenfélnél top secondary van, esélyesebb a futójáték, ebben az esetben hiába van nálunk a védőcsapat free safety-je, nem fog eljutni hozzá a labda, így nem tud játékba avatkozni. Ugyanez igaz, ha az ellenfélnél a Bosa-Ingram duó jön az irányítóra, arra a megoldás a támadók részéről a sok gyors, rövid passz középre, aztán hiába van a csapatunkban valamelyik pass rusher, kevés eséllyel fog az irányítóhoz férni, tehát megint nem nagyon nyílik lehetőségünk pontszerzésre. Ugyanez igaz a top védőjátékosokra: ha nálunk van az egyik top védőnek számító JJ Watt, akit a valóságban dupláznak vagy tripláznak, akkor hiába csinálja meg a csapattársa a játékot, mi nem fogunk pontot kapni. A corberbackeknél sincs ez másként, ha elit a védőnk, nem fognak az irányába se dobni, tehát megint nem lesz esélye pontot szerezni nekünk, ha viszont nagyon gyenge, akkor szintén nem fog tudni szerelni és még le is cserélik a végén. Látható tehát, hogy a védők összeválogatása nem egyszerű feladat. Mégis mit lehet akkor tenni, hogy minél eredményesebbek legyünk?

A választ én személy szerint egyetlen szóval foglalnám össze: lehetőség.

A védőinknek minél több lehetőségük legyen a labdához férni. Ez több mindent jelent, nézzük, mik ezek:

• játékidő: véleményem szerint ez a legfontosabb, minél többet van valaki a pályán, annál többször nyílik lehetősége pontot szerezni. Számos honlapon találhatók erre vonatkozó statisztikák, akár snap számra lebontva, ki mennyit volt pályán adott mérkőzésen. Ez legyen a kiindulási alap.
• védő- és támadósor erőssége: Ha nagyon erős egy csapat védelme és minden alkalommal 3&out-ra kényszerítik az ellenfelet, abból nem lesz sok szerelés/labdaszerzés (fantasy pont), abból lesz pont, ha valamennyire azért tudnak haladni ellenük. Számít az adott csapat támadósora is, mert ha előszeretettel vezetnek 6-8 perces drive-okat, a védők kevesebbet lesznek a pályán, így megint kevesebb pontot tudnak szerezni, viszont ha 2 hosszú passzal végigmennek a pályán vagy kilátástalan futfutfutpunt négyesekkel operálnak, akkor a védelemnek bőven lesz ideje szerepelni.
• pozíció: egyes pozícióknak többször nyílik alkalma a labdás játékossal találkozni, azaz megcsinálni a playt és ezáltal pontot szerezni nekünk. Az ILB és a SS a legponterősebb poszt, míg egy DT vagy CB értelemszerűen kevesebbet kerül tűzközelbe. Fontos az is, hogy milyen felállásban játszik egy csapat védelme, ha DL játékosokat is kell a csapatunkba tenni, akkor érdemes a 4-3-as DE-kből válogatni, mert ők a legpontérzékenyebbek ebben a kategóriában, illetve a 4-3-as MLB-k működnek legjobban futás ellen, ezáltal halmozva a szereléseket.
• módosítók: korábban említettem a posztok mélységét és a pontozást, ezt figyelembe kell venni a draftnál, mert ezek változásával a védők értéke is változik (pl. a felhúzott sack vagy interception pontszám növeli a pass rusherek és cornerback-ek értékét).
• ellenfél: támadóoldalon ha 2 futó közül kell választanom, ahol az egyik top futás elleni védelemmel játszik, míg a másik egy kevésbé erős ellen, utóbbit fogom választani jó eséllyel. Ugyanígy van a védőjátékosok esetében is: ha az ellenfél O-line-ja köztudottan gyenge vagy az ellenfélnél mobilis irányító van, akkor az ő ellenfelük D-line-jából válogatok védőt, mert nagyobb eséllyel fog sacket csinálni. Ha van egy csapat, amelyik passzol minden meccsen 50+-t, vagy az irányítójuk köztudottan inkonzisztens és hajlamos a kockázatos játékokra, akkor az ő ellenfeléből keresem a secondary tagjait, mert nagyobb eséllyel csinálnak szerelést vagy esetleg interceptiont. Egy futásorientált csapat ellenfeléből ILB-t választok, mert sok szerelésre lehet tőle számítani. És így tovább, érdemes a posztokon végighaladni és mindenhova olyan játékost keresni, akinek jó a matchupja. (Emiatt haladóknak érdemesebb kevesebb védőt rosteren tartani és hétről hétre változtatni őket a szabadügynökök közül, kizárólag a top védőket játszatva minden héten.)

A fentieket követve egy alapcsapatot már össze lehet állítani, amelyik mellett, ha jó a támadósor is, akkor érkezhetnek a győzelmek sorban. Van azonban néhány trükk, amelyek segítségével további előnyre tehetünk szert ellenfeleinkkel szemben:

• special team: amikor a játékidőnél végignézzük a snapszámokat, érdemes a special teamben betöltött szerepre is rápillantani. Egyes védők az esetek nagy százalékában ekkor is pályán vannak, ami plusz szerelésre, fumble-re ad esélyt, illetve akár visszahordóként is működhetnek (pl. Adoree Jackson), amit ha pontoz a ligánk, újabb értékes egységeket jelenthet nekünk.
• hibrid szerepkörök: egyes csapatoknál nem a klasszikus 4-3-as vagy 3-4-es felállásokat alkalmazzák, hanem váltogatják őket, vagy egészen különleges felállásokkal rukkolnak elő. A fantasy ligákban viszont nem változnak a posztok hétről hétre, így előfordulhat olyan is, hogy a valóságban egy játékos LB-ként szerepel, míg a játékban DL a posztja. Őket érdemes megcélozni, mert a valós szerepükből adódóan több lehetőségük nyílik a labdához férkőzni és pontot szerezni. Ez fordítva nem működik (tehát DL a valóságban és LB a játékban, tavaly Vic Beasley ilyen volt), csak aki LB a valóságban és DL a játékban.
• védelmi sémaváltás: kicsit hasonló az előzőhöz, szemfüles rutinos játékosok tudják kihasználni, akik dynastyban vagy korán draftoló ligában játszanak. Amikor egy csapat átáll 3-4-es védelemről 4-3-asra (elsősorban védőkoordinátor váltáskor), akkor előfordulhat, hogy a korábban OLB-t játszó és abban a kategóriában kevesebb pontot hozó, emiatt diszkont áron megszerezhető játékosokból DL lesz idővel, ami az eggyel fentebbi esthez hasonló helyzetet eredményez.
• szezon közben pozícióváltás: ez viszonylag ritka, de pont tavaly volt rá példa, hogy a Lionsnél eredetileg CB szerepkörű Diggs kénytelen volt a sok sérülés miatt safetyt játszani, ami értelemszerűen sokkal több pontot termelt – mindezt CB poszton fantasyben.

Természetesen kalkulálni kell a sérülésekkel akár az ellenfél támadóoldalán (pl. LT kiesik, akkor a RDE-t lehet, hogy érdemes betenni az ellenfélből – lásd Clayborn tavalyi 6 sackes meccsét a Dallas ellen), akár a védőknél (megnövekedett snap szám – pl. Vince Williams Ryan Shazier sérülése után). Vegyük figyelembe a bye weekeket (több idő van felkészülni, pihentebb/egészségesebb játékosok), és a hazai pálya előnyét (idegenben nehezebb játszani csapatoknak a hazai szurkolók miatt).

Valószínűleg még hosszan lehetne folytatni a sort, hogy milyen eshetőségeket vizsgáljunk meg a kezdőcsapatunk összeállításakor, de ettől lesz szép az egész, emiatt a mélység miatt érdemes az IDP ligákba belefogni. Arról nem beszélve, hogy a meccsnézéseknek is egy egészen új ízt ad, hiszen sokszor nagyobb figyelemmel fogjuk kísérni a védőoldalakat, ahol egy játékosunk szereplését követjük. Próbáljátok ki Ti is! Az észrevételeket pedig írjátok meg kommentben bátran!