A számok nyelvén

Giants @ Redskins (14 – 20)

Valakinek az NFC Eastből is a playoffba kell jutnia, bár azt hiszem nem meglepő, hogy egyre gyakrabban merülnek fel kételyek arról, hogy biztosan mind a 8 csoport győztese megérdemli-e a rájátszás lehetőségét. Ezen a meccsen ráadásul úgy tűnt, hogy egyik csapat sem ragaszkodik-e annyira a továbbiak szempontjából rendkívül fontos győzelemhez: az első félidőben Eli Manning, a másodikban pedig a Redskins defense tett meg mindent azért, hogy a másik fél javára dőljön el a mérkőzés.

0,364: A Redskins hátralévő öt ellenfélének erőssége, ami csaknem fele annyi, mint a Giantsé és az Eaglesé (tartalmaz például két Cassellel felvértezett Cowboys-meccset).

1: Odell Beckham Jr. csodaelkapás. Személy szerint nem vagyok annyira oda azért, hogy ettől a giftől nem fogunk tudni szabadulni a következő egy évben, de nem lehet elvitatni, hogy mennyire elképesztő (és furcsa módon vitathatatla) volt ez az elkapás.

3: Eli Manning az első félidőben 3 interceptionnel járult hozzá a Giants támadásaihoz – igaz, ebből kettő elkapón megpattanó, a védők akrobatikus képességeit dicsérő labdaeladás volt.

5: Hat hazai meccséből ennyit nyert meg Kirk Cousins, aki hazai pályán szinte teljesen más dimenzióban játszik – még úgy is, hogy most csak két TD-ig jutott. Ebből az egyik egy káprázatos 66 yardos bomba volt DeSean Jackson felé, a másik pedig egy 4&1-re futott QB sneak. FRANCHISE QB!

50: Ennyi percet kellett várnunk az első Giants pontszerzésre. Manning 40 yardról, 4&16 szituációban találta meg Randlet első TD-passzával. 0-20-ról szinte ez pillanat alatt vált szorossá a mérkőzés, de a Redskins végül csak lepörgette az órát, így a végén a saját 30-asáról indíthatta az őrült lateral játékot a Giants, de ez egy NFL-védelem ellen hamvába halt próbálkozás volt.

105: Ennyi yardot szedett össze földön a Redskins, azaz újra működött a futójáték, ezúttal Alfred Morrist húzták ki a kalapból, aki 80 yard fölé jutott. Eddig öt meccsen jutott 100 futott yard felé a csapat, ebből 4-et meg is nyert.

Bills @ Chiefs (22 – 30)

Az AFC wildcardot nem adják olcsón, és mivel egészen nagy az érdeklődés az elérhető két hely iránt, így a két közvetlenül érintett csapat meccse óriási jelentőséggel bírt a rájátszást illetően. A mérkőzésre a Bills egy vereséggel a háta mögött (bár ugye a Pats ellen nem szégyen kikapni), míg a Chiefs kiváló formával, 4 zsinórban behúzott győzelemmel érkezett.

3: Három darab 3&outtal nyitotta a mérkőzést a hazai csapat, akik eleinte nem találták a megoldás a Bills megtépázott védelme ellen. Az első sikeres drive azonban áttörést hozott, innentől kezdve nem maradt olyan drive, ahol legalább a FG-kísérletig nem jutott volna el a csapat.

5: Ennyi rossz challenge döntést hozott a meccs során Rex Ryan. A Bills edzője két véleményes Chiefs-mozdulatot sem támadott meg, háromszor pedig saját csapatánál hozott rossz döntést: ebből a legsúlyosabb egyértelműen az egyenlítésért folytatott driveban Hogannak dobott „incomplete” passz volt, amit szinte biztosan megkapott volna a Bills. Ehelyett Ryan a kivetítőt okolta, miszerint a stadionban nem játszottak le minden véleményes playt – majd pont ezzel fog segíteni az Arrowhead személyzete.

158: Eleinte úgy tűnt, hogy a meccs legeredményesebb elkapója Watkins lesz ennyi yarddal, aki Tyrod Taylor két hosszabb passzát (28, 21 yard) is könnyedén húzta magához. A félidei védelmi átrendeződés kegyetlenül felemésztette a játékost, és végül a második félidőben nem is tudott passzt elkapni.

160: Maclin természetesen szezoncsúcsot hozott ezzel a yardmennyiséggel, és feledtetve korábbi gyengélkedését, ezúttal igazi vezére volt a Chiefs támadójátéknak.

283: Alex Smith ennyi passzkísérlet óta nem adta el a labdát. Lehet itt dobálózni azzal, hogy hát igen, ez azért van, mert Smith nem vállal hosszú passzokat, de az irányító újfent rácáfolt a kétkedőkre, és ha kellett, remek vertikális átadásokkal találta meg elkapóit.

Raiders @ Titans (24 – 21)

A Raiders must-win üzemmódban érkezett Nashville-be, és bár a pálya mindkét oldalán voltak megingása a csapatnak, a vendégek sikerült érvényesítenie a két alakulat közötti különbséget, és egy nem különösebben színvonalas, de legalább izgalmasabb meccsen tartották életben playoff reményeiket.

4: Ezen a downon dőlt el mérkőzés, amikor is a meccs megnyeréséért indított drive-on a félpályáról 4&2-nél double coverage-be az endzone-ba passzolt Carr. A passz maga katasztrofálisan sikerült, de a Raiderst kimentette a bírói kar, és egy jószívű holdinggal továbbengedték a játékot, hogy aztán két játékkal később megszerezze TD-jét a Raiders.

6: Ennyi passzt ütött el a szeptemberben a Redskinstől kivágott corner, David Amerson, aki szép lassan kezdővé nőtte ki magát a Raidersben, és folyamatos eredményes mezőnymunkáján egy kulcsfontosságú interceptionnel járult hozzá a mérkőzéshez.

10: Ez Seth Roberts mezszáma, aki ezúttal a Raiders legjobb offense játékosa volt azok közül, akit nem Derek Carrnak hívnak. A Titans secondaryje nem volt különösebben a helyzet magaslatán, hiszen Roberts mellett Amari Coopert is 100 yard fölött tartották, ám Roberts kiváló endzone helyezkedésével és a döntő TD behúzásával a meccs igazi hősévé vált.

330: Ez a yardmennyiség, valamint a 3 TD-t tartalmazó statline arról árulkodhat, hogy Carr dominált a meccsen, de ennyire azért nem tiszta a kép. A másodéves irányító valós vezére tudott lenni a csapatának, de teljesítménye még nem elég konzisztens, hogy playoffba tudja vezetni a csapatát: ezúttal a fumble-jéből indított TD-drive miatt bánkódhatna (ha nem nyert volna a csapata).

414: Ennyi nap telt el a Titans legutóbbi hazai sikere óta (a Jagset mosták le 16-14-re tavaly októberben). Bármennyi is elkeserítő ez az adat, a nashville-i csapat igazából most sem volt reménytelen, Mariota hibái mellett vezére tudott lenni az offense-nek, és úgy gondolom, hogy a szezon során megtörik ezt a sorozatot (érkezik még a Jags és a Texans).

Bucs @ Colts (12 – 25)

A Bucs talán maga sem gondolta volna, hogy a 12. hét környékén a rájátszás pozíciókért lesznek harcban, így nagy megilletődöttségükben inkább fel is adták a második félidőt a Colts javára. Bármennyire is igyekszem nem hinni a Luck nélküli Coltsban, Hasselback minden elvárást felülmúl, így lassan az lesz a kérdés, hogy érdemes lesz-e egyáltalán visszaengedni a pályára a még mindig bizonytalan státuszú Luckot a pályára?

4: Az első félidőben Winston rendkívül magabiztosan mozgott a zsebben, és volt ideje arra, hogy megcsinálja a kulcsjátékokat, viszont a második félidőben 4-szer vitte földre a Colts defense az irányítót. Nagy dicséret jár a Colts védelmének, akik eleinte a „break-but-not-bend” üzemmódba field goalokra kényszerítették Winstont, hogy aztán a második félidőben a sackekkel és interceptionnel vegyék el a kedvét a további játéktól.

20: Ennyi volt a korkülönbség a pályán lévő két irányító között, azonban ez a pályán fel sem tűnt, Hasselback rendkívül stabilan, jelentősebb hibák nélkül gyűjtötte össze a győzelemhez szükséges pontokat (315 yard, 2 TD, 26/42 kísérlet), ezúttal leginkább Hilton és Moncrief támogatásával (összesen egyébként 8 elkapó húzott le sikeresen labdát a Colts oldalán).

30: Futójéték nélkül lehet meccset nyerni (ez a yardmennyisége a két futó összteljesítménye), de hosszú távon bajos lehet a Colts számára, hogy a védelmeknek nem kell a boxra koncentrálnia (Hasselback futásaitól nem fognak tartani), és Bradshaw lesérülése sem sokat javít a futójáték kilátásain.

42: És akkor még egy életkorra vonatkozó szám: Vinatieri ezúttal is megállíthatatlan volt, négyből négy field goalt értékesített, ami sokat segített a legvégéig szorosnak tekinthető meccs kontrollálásában.

1038: Doug Martinnak 11 mérkőzés kellett az 1000 futott yardos határ átlépéséhez, így AP-t követően 2.-ként sikerült ezt elérnie a futónak. Martin megbízható robbanékonysága óriási segítséget jelent Winston számára, így a Bucs számára egyre érdekesebbé válik a kérdés, hogy érdemes lehet-e megtartaniuk a játékost.