Connect with us

Összefoglaló

Thriller Seattle-ben

seahawks_pit2

 

A forduló, de talán az év legjobb meccsén váratlan események sorozata történt, megérdemelten vezeti újra az NFC North-t a Vikings, a Cardinals megúszta a blamát, a Chargers pedig vereségsorozatot megszakítani jár Jacksonville-be.

 

Seattle Seahawks – Pittsburgh Steelers 39-30

 

Ez elég unortodox módja egy meccs megnyerésének, de ma így kellett játszanunk – mondta Pete Carroll.

 

Majdnem 1000 total yard egy Seahawks meccsen? 490 passzolt yard a Seattle ellen, ebből 456 Roehtlisbergertől (mindkettő rekord)? Baldwin 3 TD? Wilson 5?? 4 Steelers INT? Markus Wheaton 200+ yd???? 0 mezőnygóllal is 39 pont? Az, hogy ez unortodox volt, az nem kifejezés, eddig simán az év meccse, sajnálhatja aki nem látta.

 

Az első negyed még viszonylag nyugodtan csordogált (0-3), de az már itt látszott, hogy a Pittsburgh passzjátékával lesz még gondja a hazaiaknak bőven. A második játékrészben viszont elkezdődött az őrület. Első play:

 

 

Ez meg is alapozta a negyedet, 4 TD esett a negyedben igazságosan elosztva, de a második vendég hatpontos után 14-16-nál Tomlin újra váratlant húzott egy sikeres kétpontossal, félidő. Big Ben már itt 200 passzolt yarddal állt, a 18 pont pedig elég biztatóan nézett ki, tekintve, hogy a Seattle Wilsonnal még soha nem nyert korábban, ha 25 vagy annál több pontot kaptak. A fordulás után megint egy nyugodtabb 10 perc következett (14-21), és már úgy tűnt, hogy a Steelers az ellenállhatatlan passzjátékkal behúzza a wint, de akkor Roethlisberger kezéből kicsúszott a labda (Rubin INT), és egy pillanat alatt megfordult a kocka.

 

Graham csoda elkapása, Rawls TD-je után csak azért nem x-re álltak, mert az XP-t blokkolta Heyward (20-21). A Seahawks a következő percekben megúszta Kearse fumble-jét (kintről tudták csak összeszedni), Sherman idén először labdát szerzett, és a következő villámgyors hazai drive-ot követően már 26-21-re Wilsonék vezettek, viszont Jimmy Graham megsérült a térdén, azóta kiderült, hogy a szezonban már nem lép pályára (Victor Cruznak van pont ugyanilyen sérülése… nem a legjobb jel). A vendégek egy 69 yardos Wheaton TD-vel visszavették a vezetést (26-27), és itt álljunk is meg egy pillanatra. A 2-pontos kísérletek sorban kimaradtak, de nem is ez a lényeg, hanem Wheaton. Brownt viszonylag jól fogta Sherman (6/51), Bryant sem villogott sokat, ez viszont azzal járt, hogy Wheatonra és DeAngelo Williamsre nem maradt ember, így összesen majdnem 300 yardot gyűjthettek.

 

Újabb gyors hazai támadás után már 32-27 volt az állás (a 2-pontos megint kimaradt), 3 perccel a vége előtt a Seattle 3-yardos vonaláról 4&3-ra viszont Tomlin mezőnygólt rúgatott (32-30) bízva abban, hogy a védői gyorsan megállítják a hazaiakat, és ez nem is volt annyira rossz gondolat, mint amennyire utólag annak tűnik. Addig ugyanis a pittsburghi védelem háromszor is képes volt gyorsan megállítani Baldwinékat a második félidőben, és 3&10-nál a Seattle 20-asán úgy nézett ki, hogy Tomlin konzervativizmusa kifizetődik, de Russell Thirddown Wilsonnak más se hiányzik, mint egy 3rd-and-long a negyedik negyed végén:

 

 

Game over, Big Ben a maradék két percre már vissza se jött, így Jones eladhatta újra a disznóbőrt (Chancellor INT).

 

A védelmek összességében mindkét oldalon bőven nyelték a yardokat (436-538), egyik oldal sem volt képes rendesen blokkolni és szerelni, főleg a secondaryk csuklottak sokat. A Roethlisbergerék szintjéhez felnövő Seahawks passzjáték még kevés lett volna a washingtoniaknak, ami ugyanis végül eldöntötte ezt a thrillert, az védelem 4 begyűjtött labdája és a jó visszahordások, a támadók pedig a rövid drive-jaikat villámgyorsan képesek voltak TD-re váltani. A Pittsburgh megpróbálta a zsebben tartani Wilsont, ez ugyan sikerült, de az elégtelen nyomás (2 sack) és a vendég másodvédelem sorozatos hibáit egymás után váltotta TD-re a karrier napot tartó hazai QB. A Seahawks ezzel már Wild Card helyen áll, és a héten a Minnesotához látogat, a Pittsburgh viszont kicsúszott a rájátszás helyekről, és fogadják a Hasselbeckkel még veretlen Coltsot a SNF keretében.

 

Atlanta Falcons – Minnesota Vikings 10-20

 

Az előzőhöz képest sokkal simább, egyszerűbb, és rosszabb mérkőzés volt ez. A Falcons továbbra sem képes semmire támadóoldalon, a védekezés hellyel-közzel megfelelő volt, de Petersonnal (158+29 yd, 2 TD) ők se tudtak mit kezdeni.


Amikor meg mégis úgy tűnt, hogy az atlantai offense összehoz valamit, akkor vagy Ryan adta el a legrosszabbkor a labdát, vagy personal fault miatt (joggal) visszafújták a sporik a hazaiak 1-yardos TD-futását, vagy már garbage time volt, és nem számított. A lilák fala ezúttal jól védte Bridgewatert (0 sack), aki így 2 AP futás között nyugodtan osztogathatott, de egy end-zone INT neki is becsúszott. A Falcons ezzel tovább folytatja zuhanását (5-0 után 6-5), és már Wild Card helyen sincsenek, a Vikings pedig újra vezeti a csoportját, viszont jövő héten az egyre inkább életre kelő Seahawkst fogadják.

 

A Cardinals majdnem képes volt elszúrni a kötelezőt, avagy a 49ers védelme meccsben tartotta annyira a csapatot, hogy 2:20-szal a vége előtt 13-19-nél a most is egész jól játszó Gabbert még egy game-winning drive-ra vezethesse csapatát. Mindkét csapat megfogta az ellenfél futásait, passzjátékban viszont az Arizona nem tudott ellenfele fölé nőni, így a végén a már sokszor elátkozott Gabbert kezébe került a lehetőség, de a pálya közepén 4&20-nál, „csak” 18 yardos passzt adott Boldinnak, így végül a Cardinals fellélegezhetett (SF-ARI 13-19). Az AFC vasárnapi kiesési rangadóján, a Chargers 2011 után másodszor szakított meg egy 6 meccses vereségsorozatot Jacksonville-ben. Rivers ma a jobb formáját hozta (300 yd, 4 TD, 0 INT) és tulajdonképpen simán nyertek (JAX-SD 25-31).

 

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!