Az első és a negyedik kiemelés már biztos a HFL-ben, a 2-3. és az 5-6. hely sorsáról pedig az utolsó forduló dönt. Nézzük, hogyan rangsorol a héten a Hungarian Football.
1. Budapest Wolves
Őrült meccsen van túl a Wolves, ahol megverte a Cowbells-t, bebiztosította az alapszakasz-győzelmét, megvédte erősorrendünkben az első helyet. Van ezzel bármi gond? Nos, igen, ha ez alá benézünk, azért akad.
A farkasfalka a tűzzel játszik idén, és eddig valahogy megúszta mindig, hogy megégjen, de az elkövetkezendő bő egy hónapban valamit ki kell találni Kovács Istvánéknak, hogy ne az elődöntőben, vagy épp a döntőben legyen ebből probléma. A támadósor ugyanis újfent igen gyenge napot fogott ki. Az első fordulóban nem ment az offense-nek (ha most ránézünk a tabellára, a Steelers elleni 16 pont ráadásul sokkal arcpirítóbb, mint egy-másfél hónapja tűnt). A másodikban szanaszét szedték a Sharks védelmét, ott bejött minden, voltak nagy játékok, 51 pont, minden a legnagyobb rendben. Aztán Enthroners-meccs, megint felszaladt 34 pont, de egyrészt volt ebben védő TD, másrészt a második félidőben szétesett a csapat játéka, és visszatért a sok zászlóval tarkított, erősen akadozó támadójáték, amit az első fordulóban láttunk. És mindez a Cowbells ellen is így maradt, ahol 45 perc alatt 3 pontot sikerült összesen kiizzadniuk, hogy aztán jöjjön a megmentő TD.
Egy szerencséje van a farkasoknak: a védelem tartja a hátát, és eddig mindig kihúzta a pácból Bencsicséket. Hol van már a tavalyi 2. hét, amikor arról írtunk, hogy a Wolves 20 szerzett pont alatt soha nem nyert meccset, és ezt még a 4. héten meg is erősítették, mert tavaly egy meccsen nem szerzett a csapat 20 pontot, és azt újfent el is veszítette. Idén viszont már kétszer is sikerült a bravúr, előbb 16, majd 9 szerzett ponttal. És amennyire nem szabad elmenni amellett, hogy az offense mekkora javulására lenne szükség, hogy magabiztos legyen a Wolves, annyira nem szabad elmenni amellett, hogy ez a védelem mérkőzésről mérkőzésre mekkora teljesítményt nyújt. Olyat, amit Wolves védelemtől nemigen láttunk – amikor ilyen domináns volt a védősor, akkor az ellenfelek nem pont azon a szinten voltak, mint a jelenlegi Cowbells. Mert hogy mást ne mondjuk, a megszerzett TD után labdát szereztek, és a támadók nem tudták a 2 maradék percet lepörgetni, csak a 3 időkérést elvenni, úgyhogy feljöhettek még egyszer lezárni a meccset.
Defense wins championships, szól ugyebár a mondás, és ha erre alapoznak, jó úton járnak, de azért a rájátszásra a támadósorral is kellene valamit kezdeni. Addig még van egy meccs azzal a Capitals-szal, akiknek szintén betonbiztos a helyezése az alapszakasz végén, és akikkel az elődöntőben jó eséllyel össze is futhatnak, szóval ezen a meccsen lehet, hogy egyik csapat sem fog nyílt kártyákkal játszani; aztán a farkasoknak még egy pihenőhetük is lesz.
2. Budapest Cowbells
Ha kiemeltük a Wolves védelmét, nem tehetjük meg, hogy a Cowbells védelmét se említsük meg. És nem csak azért, mert 45 percig 3 ponton tartották a liga legerősebbnek tartott támadósorát, ráadásul javarészt Németh Márton nélkül. Hanem azért, mert 4 mérkőzés alatt úgy van 42 engedett pontjuk (mely a legjobb a HFL-ben), hogy ebből egy negyed alatt berámolt 21-et a Steelers. És a másik 15 játékrész alatt kaptak még 21 pontot. Még a teljes 42 pont is meccsenként 10,5, ami elképesztően jó – eddig a csúcsot tavaly a Wolves tartotta 11 meccsenkénti ponttal, azelőtt a rekord 17 meccsenkénti pont volt még, mely a Cowbells 2016-os szezonjának krónikája.
Szóval nem csak a Wolves védelme fut történelmi teljesítményt, a Cowbells védelem is. Ha innen nézzük, nincs is semmi meglepő a 7-9-ben. De azért amellett, hogy a Wolvesé még mindig a legtöbb szerzett pont, a Cowbells támadók sem szerénykedhetnek, Váry Tamás igen szép statisztikai lapot tudhat magáénak idén, melyhez akár az elkapók, akár a futók, akár a támadófal hozzátette a magáét. Most azonban nem minden klappolt, melyet fémjeleknek a változatos módon eladott labdák is: a számos punt mellett volt egy csúnyán benézett „szabad játék”, melyből INT lett, a második negyedben volt egy kihagyott FG, és a 3. és 4. negyedben még vezetésnél volt egy-egy sikertelen 4. kísérlet is. Majd már hátrányban még egy nagyon fontos INT, ami 3 időkérésbe, a két percnyi idő felébe és még 10 yardba került.
Hogy mi van, ha mondjuk bemegy a mezőnygól, sose tudjuk meg (hogy mást ne mondjuk, akkor valószínűleg nem mennek rá a kétpontosra egy esetleges 10-9-es hátrányban a farkasok), yardokban nem termeltek rosszul, a pontokra váltás most nem ment annyira. Ugyanezt ellenük is sokan elmondták már, a Sharks is sokszor jól haladt ellenük, a Wolves meg a red zone-ban (sőt a 30 yardoson belülről) 3 pontra volt jó (egy rossz 4. kísérlet és egy rossz kétpontos a további mérleg). A kolompos védők benéztek egy 40 yardos Bartos-elkapást (amit mezőnygólra kivédekeztek a 10 yardos vonalon), és benéztek egy 30+ yardos Storcz-TD-t. Szóval a Cowbells red zone-ja továbbra is rettegett terület.
Most ezt a szintén jól muzsikáló offenzív alakulattal felálló Enthroners ostromolhatja. A Fehérvárnak úgy van 105 (plusz 3) szerzett pontja, hogy a négy meccsének négy utolsó negyedében egy pontot sem szerzett, a második félidőben is mindössze háromszor hetet, de kellően szoros meccseken lehet, hogy még termeltek volna. Azaz jön az egyik legerősebb támadógépezet után a másik. A tét nem kicsi, hisz pihenőhét jár a győztesnek, no meg az, hogy még véletlenül sem fogja a wild card körben megtréfálni a Steelers vagy a Sharks. Aztán ha utóbbi nem történik meg, játszhatnak újra egymással az elődöntőben.
3. Fehérvár Enthroners
Van valami, amit jó szívvel senkinek nem lehet ajánlani idén, és ez az Enthroners meccsek második félideje. Láttunk már ebből négyet, az első 24-0-val, a második 16-0-val, a harmadik 28-10-zel, a negyedik pedig 37-0-val indult, és mind a négyben az a közös, hogy az előnyben lévő csapat még a 3. negyedben rátett egy TD-t. A három meccsen, amikor az Enthroners nyert, slusszpoénként 1-1 TD-t engedett, hogy ne legyen nullázás, a Wolves viszont úgy volt vele, hogy a fehérváriak szereztek a meccs elején tízet, nem jár a garbage time pont.
Szóval a Fehérvár meccseinek második félideje nem jó látványosság, és az első is csak attól különb, hogy ott az egyik csapat legalább összegereblyézte a nagy előnyt, a másik meg még ideig-óráig legalább látótávolságon belül maradt. És ott még akart is mindkét csapat, még ha nem is mindig sikerült mindkettőnek.
Ellenben az Enthroners erejét nem nagyon lehet felmérni: a Wolves-nál nyilván hátrébb tartanak, a Capitals-nél, a Sharks-nál és a Steelers-nél előrébb (legalábbis ami azt a csipet-csapat Capitalst illeti), szoros meccsen nem tudni, hogy reagálnak. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e a Cowbells ellen is egy nagy különbségű mérkőzés, vagy végre jó kis kard ki kard csatát látunk 4 negyeden át.
Az is kérdés, hogy mekkora a trükktár Ward mester tarsolyában. A Steelers ellen az első három TD egyaránt nemszokványos felállásból jött, egy direkt futó snapből indult hosszú futott TD, egy direkt futó snapből indult hosszú passzolt TD és egy reverse; a meccs végén pedig a harmadik (Erős kiesése miatt második) számú QB passzolt TD-t, miközben Gombos Bence a 44 szerzett pont egyikéből sem vette ki direkt módon a részét. Magunk között szólva lehet, hogy nem a Steelers ellen volt a legjobb ötlet ezeket a játékokat behívni, hogy messzebbre ne menjünk, akár a Cowbells ellen is sikeresek lehettek volna ezek a meglepetésszerű játékok, melyek ugyan ezentúl is ülhetnek, csak már a meglepetés ereje nélkül.
4. Kijev Capitals
A legnehezebb dolgunk a Capitals kapcsán van. Nem a helyezés miatt, az ugyanúgy, ahogy a tabellán is, nálunk is stabil negyedik: a három élcsapattól le vannak maradva, a két általuk is legyőzött nyeretlen csapatnál előrébb vannak.
A problémát az jelentette, hogy nem sok új impulzust kaptunk a Győr elleni meccstől. Se támadásban, se védekezésben nem jött semmi kiugró, se pozitív, se negatív értelemben. Támadásban az első 3 meccs átlagát kaptuk, jobbat, mint a Fehérvár ellen és rosszabbat, mint a Miskolc ellen, védelemben pedig ahhoz mérten teljesített a csapat, hogy a Sharks offense azért nem a HFL krémje; egy drive alatt kétszer is hosszú passzt engedtek, azt leszámítva mattolták a győri támadásokat.
Fotó: Szücs Ilona
Önbizalom-szempontból biztos nem tett rosszat ez a két meccs a kijevieknek, de még ettől nem szabad elhinniük, hogy a nagycsapatok szintjét is el tudták érni – ha elhiszik, hogy Rice érkezésével bajnokesélyesek lettek, az jó, mert hitet ad, de rossz, mert tévúton járnak. Azt már elérték, hogy két csapatot maguk mögé utasítottak, mindkettőt le is győzték, és valamelyik ellen játszhatnak a wild card körben. A hazai pályát forintosítani nyilván nem tudják, nem játszhatnak Kijevben, de olyan csapat ellen mennek csatába, akiket maguk mögött tudhattak, és ez fontos.
Ha ezen túllesznek, papírforma alapján jöhet a Wolves elleni elődöntő. Ez azért fontos, mert az alapszakasz 5. fordulójában is a farkasokhoz látogatnak, és mivel egyik csapatnak sem lesz élet-halál az összecsapás, legyen bármi is a végeredmény, nem tudhatjuk, hogy ki mennyit adott bele, így igazi erőfelmérőnek sem lehet használni. Arra, hogy a játékon tökéletesítsenek, arra biztos jó lesz, és azért egy nem teljesen feltüzelt Wolves is lehet, hogy más élményt ad, mint a Steelers vagy a Sharks adott.
5. Győr Sharks
Bevalljuk őszintén, hogy nehéz látni a fejlődést a győri csapatban, így nem volt igazán könnyű döntés az egy helyes felmozgás. Most nem esett az eső, de a támadósor ugyanolyan vacak teljesítményt nyújtott, mint esőben. A csapat egyetlen igazán jó megmozdulás-sorozata egy Capitals-támadással kezdődött, amikor Cherepivskiy end zone-ba passzolt labdáját Andres Fernandez húzta le. A megszerzett labdát pedig Willingham edző két hosszú passzal hálálta meg, szintén Fernandez felé, melyből a második touchdownt ért.
Innen már az is látszódik, hogy hosszú szisztematikus drive végi pontja egy darab sem volt a győrieknek. És ez akkor is problémás, ha amúgy nagy játékokkal is lehet sok pontot szerezni, akár győzelmet is. De a nagy játékok sem mentek olyan nagyon ezt a drive-ot leszámítva.
Pedig nagyon sok nem kellett volna a sikerhez, vagy legalább a ki-ki meccshez. A védelem szokás szerint jó munkát végzett, Rice-t elég jól leszedték a pályáról, és két engedett TD-vel zárták a meccset. Emellé érkezett már-már menetrendszerűen a speciális egység hibája, mely ezúttal kijevi punt return touchdown-t jelentett.
Mindebből ha csak annyit olvasunk ki, hogy blablabla jó a védelem blablabla, meg is van a sikerrecept a Steelers ellen: ha valamikor, hát most reális célkitűzés a Steelers támadók megfogása, sőt akár 0 ponton tartása is: a Steelers offense mélyponton van, ráadásul komoly sérülések is sújtják, a győri védelem ezt a szintet le kell, hogy tudja kapcsolni. Oké, a győri offense is sok sebből vérzik, de a miskolci védők ellen van keresnivalójuk. Érdekes meccsre számíthatunk az 5. helyért.
6. Miskolc Steelers
Emésztgessük egy kicsit a miskolci kapott pontokat: szám szerint százharminckilenc. A tabellán csak százharminchat, mert a mercy rule miatt vágni is kellett. És hogy miért is kell emészteni? Nos, az elmúlt időszakban kétszer volt ötmérkőzéses az alapszakasz. 2017-ben a legtöbb engedett pont a tabellán 148 volt (a Wolves és a Sharks is ennyit engedett), 2016-ban a Sharks 145-ig jutott el, és ezeket látszik most veszélyeztetni a Miskolc. Persze az is igaz, hogy 2016-ban a Steelers is 139 engedett pontig jutott, és a fenti példákkal ellentétben sikeres lett az alapszakaszban, na meg aztán a rájátszásban, hisz a bajnoki címig meg sem álltak. Csak akkor volt legalább 148 szerzett pontjuk. Most épp 55-nél járnak. A mínusz 81-es pontkülönbség már most több, mint az ötmeccses szezonokban a legrosszabb bárki által – természetesen a Győr ellen lehet javítani ezen még.
Persze ezek csak többé-kevésbé értelmetlen számok, de a csapat idei szezonjáról árulkodnak. És árulkodnának akkor is, ha hárommal több szerzett pontjuk lenne, és ezzel lenne egy Wolves elleni W a tarsolyban. Azon a meccsen versenyben volt a csapat, meg még a Cowbells ellen is egy teljes negyedig. És onnantól 11 negyed alatt 20 szerzett és 123 engedett pontig jutottak. Egészen döbbenetes, ehhez már nem is érdemes párhuzamba állítani a csapat elmúlt 3 évben elért sikereit, mert mintha az egy távoli emlék lenne csupán, ami szép volt, és most lehet, hogy felmerül, hogy tán igaz se volt. Vagy a mostani csak egy rémálom.
De igaz volt, és igaz ez is. Úgy, hogy a csapat jórészt változatlan. Tény, hogy mindig annak a határán mozogtak, hogy a roster elegendően mély-e vagy nem, és eddig mindig jól egyensúlyoztak. Idén viszont nem. Elvesztettek két irányítót, és ez akkor is hatalmas csapás, ha amúgy egyikük sem volt valami jó. Most aztán a szűk keretből kellene előrántani valakit. A támadófal csapnivaló volt (beleértve a sok lapos, néhol pattanó vagy guruló snapet), se a passz- se a futásblokkolás nem ment kb. addig, amíg az Enthroners komolyan vette a meccset, az elkapók nem tudtak érdemben segíteni szerencsétlen Carsonon, totál csőd volt a Fehérvár elleni meccs.
És most jöhet a sakkozás, van a rosteren négy import, és támadásban mind a négy futó képzettséggel rendelkezik White, Ellebie, Richardson és Eaton személyében, szóval varázslatos duplafutós felállásokra lehet számítani, de a passzjáték tekintetében se küldő, se fogadó oldalon nincs se mennyiségi, se minőségi merítés. Mert az még akár rendben is van, ha vészirányító van, de akkor lenne egy Rice-Benson páros, aki korrigálja a hibákat, vagy legyen egy gyengébb elkapósor, de akkor a QB tűpontos passzokkal segítse. És ettől most elég messzire kerültünk, amit 2 hét alatt nem nagyon lehet befoltozni, de 4 hét alatt sem, márpedig akár nyernek a Sharks ellen, akár nem, a wild card és a rájátszás lenne azért a fontos.
