Hiába LaFleur, a védelem nyeri a meccseket a Packersnek

Az offseason alatt minden Matt LaFleur érkezéséről és az új offense rendszerről szólt, de az első két forduló alapján a védelem ellopta a show-t Rodgers és a támadósor elől. Mike Pettine nem csak okosan építette fel a védelmét, de annak erősségeire alapoz az adott mérkőzésen is.

Jelenleg ez a védelem a második legkevesebb pontot engedte az ellenfeleknek, és engedett yardokban is a liga első harmadában van. Ben Fennell statisztikája pedig még félelmetesebb. Ezen adatok szerint a harmadik downoknál a Packers védelem csak az egynegyedét engedi a játékoknak (6. legjobb), az engedett QB rating 44.5 (5.) és két interception mellett két sacket is jegyeztek már. Arról már nem is beszélve, hogy mindkét meccsüket is egy szinte mindent eldöntő interceptionnel zárták le. Mégis hogyan jöhetett ez létre?

A védelem építése a szabadügynök-piacon kezdődött, ahol a csapat jó érzékkel szerezte meg a két alul értékelt pass rushert, Preston és Za’Darius Smith-t, akik ugyan nem tartoznak a poszton a prémium játékosok közé, de mindenképpen a szűk elitet követik. Ezt az építkezést folytatták azzal, hogy a csoportrivális Bearstől távozó Adrian Amost megszerezték, akit a tavalyi ütős Bears defense után sokan túlértékeltnek tartottak, de eddig jócskán rácáfol a kétkedőkre. Végül pedig a drafton kisebb meglepetésre Darnell Savage-t választották ki az első körben, aki a secondary kirakós utolsó eleme lett.

A védelem vezérei azonban mégsem a jól teljesítő új játékos közül kerültek ki, hanem három már a csapatnál lévő játékosból. Ők a védőfal közepén, Kenny Clark, a linebacker sor közepén, Blake Martinez és a másodéves corner, Jaire Alexander. Nem meglepetés, hogy közülük kettő, Alexander és Martinez eddig az összes defensive playnél a pályán volt, a harmadik ilyen ember pedig Savage, ők adják az egységnek a stabilitást.

Legyen nyomás az irányítón, de nem ez a legfontosabb

Mike Pettine alapvetően szeret blitzelni (a footballoutsiders oldal szerint a 2018-as szezonban a defensive playek 29.1 százalékban blitzelt) és nagyon sok exotikus csomagot is bevet az irányítók ellen, de az első két meccsen nem ezen volt a hangsúly az ellenfelek játéka miatt. A Bearstől és a Vikingstól is az volt az általános várakozás, hogy majd a futójátékot erőltetik és így akarják megalapozni a későbbi passzjátékot. A Bearsnek ez sehogy nem jött össze, a Vikingsnak pedig a jó futójáték összejött, de akkor már olyan hátrányban voltak, hogy a passzjátékot nem adhatták fel.

Pettine épp ezért nem erőltette ezúttal az extra passzsiettetőket, hanem rábízta a nyomásgyakorlást a védőfalra. A két Smith híresen jól oldja meg egy az egy ellen a feladatait, de Clarkot sem kell félteni a fal közepén. A ProFootballFocus adatai szerint ez a három ember az első két fordulóban 34 nyomást gyakorolt az ellenfelek irányítóira, ami az összes nyomás 58 százaléka. Za’Darius Smith elsősorban kívülről speed rush-sal operál, amivel teret nyit belül Clarknak, ellenben Preston pont befele támadja az emberét, majd spin move-val vagy bull rush-sal próbálja rányomni őrzőjét az irányítóra.

Ebben a playben kivételesen base felállásban maradt a Packers, de olyan gyorsan nyomták össze a falat, hogy a DB-nek nem kellett sokáig védekezni. A Vikings fal belsejét fél másodperc alatt beomlasztja Lowry és Clark, miközben Za’Darius Smith úgy tolja el őrzőjét, hogy közben már mellé is került.

Cousins kénytelen előre lépni egyet, mert Smith már ott liheg a nyakában – egyenesen Clark kezei közé.

Megtévesztés

A Vikings irányítójának első interceptionje egy megtévesztő védőfelállásból született. A snap előtt úgy tűnik, hogy legalább öt ember fogja rohamozni Cousinst, de aztán Martinez visszalép középen és meglepetésre Preston Smith is egy középső zónába hátrál, így a pálya közepe elérhetetlenné válik.

Kirk bajba kerül, mert a játékot valószínűleg ide hívták, és rossz döntést hoz amikor mégis úgy dönt, hogy az öt Packers védő közé bepréseli a labdát. Az jól látszik, hogy a Packers sejtette, hogy a first down vonalát kell megvédeni, mert a passz pillanatában négyen is ott helyezkednek (több ilyen szituáció is volt a mérkőzésen).

Kinek kellenek linebackerek?

Ahogy már fentebb említettem Blake Martinez egyike azon három játékosnak, akik az összes defense snapen a pályán voltak. Ennek ellenére a Packers előszeretettel játszik linebackerek nélkül, és annyi defensive backet tesz fel a pályára, amennyit csak tud. Ez különösen szembetűnő volt a Bears ellen, de a Vikings ellen – amiről sejtettük, hogy sokat fogják futtatni a labdát – is erőltették a linebacker nélküli felállásokat. Ben Fennell statisztikája szerint az eddigi 136 védősnapből 67-szer (a játékok majdnem fele) hat darab defensive back volt fenn a pályán, négy alkalommal pedig azt is megkockáztatták, hogy hét darab DB maradjon az ellenféllel szemben.

Ebben segítette a Packerst egyrészt az is, hogy a mérkőzések elején előnybe kerültek és tudták, hogy az ellenfélnek passzolnia kell, de az is, hogy a defensive line önmagában is képes volt nyomást generálni. Ezekkel a felállásokkal elérték, hogy az ellenfélnek fikarcnyi területe se legyen a rövid játékokra, ami a Bears ellen tökéletesen bevált, mert Robinsonon kívül nincs megbízható célpont és Trubisky sem pontos hosszú labdáknál, a Vikings ellen pedig a Diggs-Thielen párost kellett kivenni a képletből.

[quote]Ebben elsősorban Jaire Alexander és Darnell Savage remeklése segítette őket, de Kevin King és Adrain Amos is közel hibátlanul játszott.[/quote]

Harmadik és 10 az első negyed végén, nyilvánvaló passz szituáció. A Packers azt mutatja, hogy három emberrel is blitzel, miközben a defensive backek szorosan emberfogásban maradnak az elkapókkal. A snap után viszont Martinez visszalép zónába, így a pálya közepét kiveszi Cousins elől, akinek tökéletesen kell megdobnia az egyik szélső elkapót.

Ez nagyjából sikerül is, de Jaire Alexander végig tapad Diggsre, és a vége egy leütött labda. Itt érdemes megemlíteni, hogy Kirk nagyszerű ütemben engedte el a labdát, de Alexander a másodperc törtrésze alatt reagálta le Diggs megtorpanását.

Harmadik és négy, elég valószínű passzjáték. A snap után Martinez megint csak hátralép zónázni, így Cousins elől elveszik a levegőt, aki pont arra nézett volna. Így viszont kénytelen beleállni egy hosszabb játékba, amit egyrészt nem dob meg igazán jól, másrészt Alexander hihetetlen gyorsan ér oda a kisebb lemaradás ellenére is, és akadályozza meg a játékot.

Összességében ez a Packers defense egyszerre profitál az egyes játékosok képességeiből, a csapategységből és Mike Pettine zseniális hívásaiból is. Ennek az eredménye, hogy mindkét csoportriválisukat felülmúlták és ezt elsősorban a védelemnek köszönhetik.