Mindketten korszakos tehetségként indultak, 2015-ben a draft első két helyén keltek el, és sokan a Peyton Manning – Tom Brady korszak rivalizálásának reinkarnációját látták bennük. Ehhez képest azonban lehet, hogy a hatodik NFL szezonjukat már backup QB szerepben kezdik meg.
Cselőtei Márk újabb vendégcikkét olvashatjátok.
Ma sporttörténelem születik. Gondoltam magamban 2015. április harmincadikán. Gyors spoiler: tévedtem. Négy és fél évet ugorva az időben könnyedén megállapíthatjuk ezt, ha viszont aznap azt mondja nekem valaki, hogy 2019. október huszadikán úgy állunk majd, hogy Jameis Winston 5 Londonban dobott interception után vonul bye weekre, Marcus Mariota pedig Ryan Tannehill mögött, csereirányítóként készülhet a Chargers elleni mérkőzésre, akkor igencsak széles kacajjal vágtam volna rá: ennél nagyobbat nem is tévedhetnél barátom.
Nos, én tévedtem, de még mindig, ennyi idő után, ilyen körülmények mellett is nehezen visz rá a lélek, hogy azt mondjam, mindkét irányító BUST-nak bizonyult. Pedig a valóság inkább ehhez közelít, újonc szerződésük utolsó, opciós évébe léptek 2019-ben, és az eddig tapasztaltak alapján nem sok esély maradt arra a forgatókönyvre, hogy bármelyiküket is új szerződéssel marasztalnák a szezon végén, legalábbis kezdőként. Hogy miért vagyok elfogult velük szemben? Ez mindenki számára kideríthető nagyjából 3-4 megtekintett 2014-es NCAA highlight videó után. Persze jóval több is van emögött.
Ugyanis 2015-ben a draft első napján egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ők ketten, kéz a kézben kelnek majd el az első helyen. Jameis Winston a Florida State, Marcus Mariota pedig az Oregon Ducks játékosa volt az egyetemen, és bizony nem ok nélkül tartották őket a jövő nagy NFL sztárjainak. Winston első floridai szezonjában még nem lépett a pályára, másodikban azonban rögtön kimagasló teljesítménnyel rukkolt elő, és a NCAA történetének legfiatalabb játékosa lett, aki megkapta a Heisman trófeát, még 2013-ban. A következő idényre sem lassított, csapatával 13–0-s mérleggel zárta az alapszakaszt, majd éppen a Marcus Mariotával felálló oregoniak következtek. A hawaii irányító három évet töltött kezdőként a Ducksnál, 2014-ben nyújtott teljesítménye elismeréseként pedig ő is megnyerte a Heisman trófeát. Abban az idényben 12–1-es mérleggel zárták az alapszakaszt, majd jött Winston és a Florida State. Azon a meccsen nem derült ki, hogy melyikük a jobb QB, a Ducks kontrollálta a meccset és 59–20-ra nyert. Mariotaék a többek között Ezekiel Elliottot is a soraiban tudó Ohio State ellen döntőztek, ám alulmaradtak.
Jöhetett a combine, az interjúzás, csapatlátogatás, de senkiben sem merült fel, hogy ők ketten nem az első két hely valamelyikén kelnek majd el. A Tampa Bay Buccaneers választhatott elsőként, és szemmel láthatóan jobban tetszett nekik Winston játéka, aki az egyetemi felvételeken egy igazi vezérnek, hype mannek, harcosnak hatott, aki képes a lábán is megoldani a bajokat, de egy rossz védelmi nap esetén képes az outscoringra is, és annyi hatpontost passzol, amennyit csak lehet. Mariota ezzel szemben nem tartott nagy motiváló beszédeket, csendesebb volt a pályán, és azon kívül is, a játéka azonban mindig nagyot szólt. Mindig gondosan figyelt a labdára, alig-alig dobott önhibájából interceptiont, és valami egészen földöntúli dolgokra volt képes futójáték terén. Igen tudom, az NFL-ben nehezebb futni, jó párszor tapasztaljuk, de Mariota megoldásai az egyetemen talán még Lamar Jackson megiramodásain is túltettek, ő pedig egészen sokszor nyúl ehhez a profi futballpályán is.
A második választó a Tennessee Titans volt, egyértelmű volt, irányítót kell draftolniuk, és ha Winstont elviszi a Tampa, akkor ott van Mariota, lejátszott meccs. A két irányító körüli felhajtást és zsongást jól érzékelteti az a tény is, miszerint a Titans egy olyan trade-ről mondott el, amelyet nagyon fájó szívvel utasítana el mindenki, főleg ha látná a dolgok végkimenetelét. Abban az időben ugyanis még Chip Kelly volt a Philadelphia Eagles vezetőedzője és új kezdőirányítót kívánt beszerezni a holtszezonban. Marcus Mariotat pedig jól ismerte, 2012-ben az ő edzője volt Oregonban, a fiatal QB fejlődése pedig csak tovább képezte benne a vágyat, hogy az NFL-ben is megszerezze. Kelly a hírek szerint két első kört, egy második kört, Fletcher Cox játékjogát és bármelyik irányítóját ajánlotta fel a Titansnek, azért, hogy a 20. helyről a másodikra cseréljen Mariotaért. Az Eagles fanok szerint ebbe belerokkant volna a franchise, utólag úgy tűnik igazuk lett, főleg a Super Bowl siker után, Kelly pedig már annak a szezonnak a végén távozott.
Hiába az egyetemi csillogás, a profik között nehezebb érvényesülni, Winstonnak és Mariotának pedig még 2019-re sem sikerült igazán. Térjünk rá a számokra: az NFL-ben eddig mindketten 62 meccset játszottak. Winston ez idő alatt pontosan 100 TD passznál jár, 68 interception mellett, ami borzasztóan sok a mai játék alakulása mellett. Aaron Rodgers 171 meccsen csupán tizennéggyel dobott több INT-et nála. Győzelmi mutatója kezdőként 23-37, egyszer sem tudta rájátszásba vezetni a Buccaneerst, a legkevesebb interceptionje egy idényben 11, de már idén is 10-nél jár. Ezen kívül (bár ki ne imádta volna a FiztMagicet) beszédes, hogy tavaly kis híján teljesen kiszorította őt kezdőpozíciójából Ryan Fitzpatrick.
Mariota ugyanennyi meccsen csupán 44-szer adta el a labdát, ellenben csak 76 hatpontos átadásnál jár, míg például Patrick Mahomes 24 meccsen hozott össze 65-t. Kezdőként neki is 50% alatti a mérlege, 29-32, a rájátszásba azonban egyszer bejutott a Titansszel, ráadásul egy győzelmet is összehozott a Chiefs ellen. Az volt az az ominózus meccs, amikor Mariota a saját passzát elkapva ért el touchdownt. Eddigi karrierje során Mariota sosem passzolt többet 3500 yardnál egy szezonban, ráadásul a 20 passzolt TD-t is csupán egyszer lépte át. A labdára láthatóan az NFL-ben is vigyáz, idén is 0 INT-nél járt 5 meccs után, a Broncos ellen azonban 2x is az ellenfél védőinél landolt a labdája, így jött Tannehill, és ezen a héten már ő a kezdő Tennesseeben.
Marcus Mariota just caught his own pass for a @Titans TD!!
Not a typo.#TitanUp #NFLPlayoffs pic.twitter.com/bDBVukfZuY
— NFL (@NFL) January 6, 2018
Persze nem lehet mindenért őket hibáztatni, ezekben a srácokban volt valami plusz, amit egyértelműen nem sikerült belőlük kihozni a profik között, és ebben bizony a Bucs és a Titans is hibázott. Előbbi franchise esetében nem mehetünk el amellett, hogy ahogyan a Winston éra óta egyszer sem, úgy ezúttal sem sikerült életképes védelmet összerakni, így az irányító és a támadósor gyakorlatilag minden meccsen arra van kényszerülve, hogy a drive-ok jelentős részét TD-vel zárja le. A túloldalon, Tennesseeben pedig a sémát lehet igencsak nehézkesen megtanulni, ötödik évében a negyedik különböző offenzív koordinátorát kapta meg Mariota, gyakorlatilag minden évben változik a playbook jelentős része, ezen kívül az elkapószekció sosem ütötte meg a rájátszásban szereplő csapatok szintjét, ilyen téren talán még idén állnak a legjobban. Ettől függetlenül Winston és Mariota is túlságosan inkonzisztens, és a szintlépés határán rendre mindketten elhasalnak, ez pedig már nem varrható a két franchise nyakába.
Kéz a kézben. Sok dologban összeforr a két irányító eddigi pályafutása, ami meglehetősen érdekes. Mindketten Heisman győztesként érkeztek a ligába, utolsó egyetemi idényük végén is összecsaptak, mindketten 62 meccsen léptek pályára eddig az NFL-ben, ráadásul életük első mérkőzését is egymás ellen játszották a profi ligában. Ennek az újrajátszására idén kerülhetne sor, csakhogy lehet, hogy addigra már mindketten a csere QB pozíciójából figyelik az események, mert mindkettejüknek nagyon betett a 2019-e szezon hatodik hete.
Összességében a csalódáskeltő az a szó, ami négy és fél év távlatából a legjobban tükrözi a két egykori kiváló propesct eddigi karrierjét. Hogy mit hoz a jövő? Egyelőre kérdéses, új szerződésre aligha számíthat Winston és Mariota, az év végén pedig mindketten szabadügynökök lehetnek. Lesz-e franchise amely rájuk bízza a kezdőposztot, egy új esély reményében, vagy örökre ígéretek maradnak, és eltűnnek a csereirányítók süllyesztőjében?
Én személy szerint Mariota-ban még látok perspektívát egy jó systemben kezdő szinten is, Winstonban már kevésbé.
Nyilván ők is kicsit a media hype áldozatai, mindenki az új Manning VS Brady párharcot akarta látni mindenben és hát lássuk be ennek (2 first ballott HOF irányító, jól menedzselt frenchise-okban) azért nehéz megfelelnie bárkinek is.
Jövőre elviszi BB papa Bostonba Mariotát és kineveli belőle a következő TB-t. :D :D
Mint alapanyag, Mariota nem lehet rossz. Nem elképzelhetetlen, hogy a közeg hatott rá nyomasztóan. Lehet, hogy egy szar csapatban és szar edzőkkel egy Peyton Manning sem tudott volna annyira villogni. A legjobbnak tartott irányítók ugyebár tipikusan a leggyengébb csapatokhoz kerülnek. És sok tehetség számára az elképesztően nagy teher, hogy kikerülve a profik közé, szinte azonnal azt várják tőlük, hogy velük, az ő irányításukkal induljon el felfelé a csapat. Ez még akkor is nehéz, ha hatalmas tehetség az illető, sok pénzt kap, tudatosan készül a profi életre, és éjjel-nappal a focival foglalkozik. És ez alapján lehet, hogy egy Mariotát, ha mondjuk a Patriotshoz kerül, most a jövő nagy irányítójaként emlegetnénk. Lehet, hogy a Patriotsnál, ha látja, hogy nem csak belőle áll a csapat, hanem sok más kulcsember is van, és az edzők sem szarok, ő is jobb lenne.
Azért ne vicceljünk már! Manninget a 3-13-as Colts draftolta 1/1-es csapatként. Favre az évek óta pofozógép szerepét játszó Packersbe robbant bent, és rángatta ki a mocsár legaljáról a csapatát. Ki ne találjuk már, hogy mindketten a készbe ültek bele…
Az igazán nagy klasszisok igen is a szar csapatot is feljavítják egymaguk, a jelenlétükkel és a játékukkal….
Tökéletesen egyetértünk, elég csak megnézni Trub csodatételét. De a hülyeséget félretéve azért nem elég önmagában egy elit QB, hogy a mocsárból kivezessen egy csapatot. Ahhoz kell edző, csapattársak, miegymás. Más kérdés, hogy egy elit QB – aki mentalitásával is elit – képes olyan pluszt hozni egy csapatba, amivel az elkezd szárnyalni. Lásd Mahomes esetét, mert bár az öreg rozmár Smithből is franchise QB-t csinált, de ég és föld a két teljesítmény.
Amikor Favre odakerült akkor jött új edzőként Holmgren is a Packhez és a 4-12-es szezon után egyből hoztak egy 9-7-est. A többi történelem. Manninggel egy időben jött Mora edzőnek és bár az első évben szénné égették magukat megismételve az előző szezon 3-13-as pocsék eredményét, de utána javultak, viszont Manningnek is kellett Dungy, hogy kiteljesedhessen a karrierje.
Ceterum censeo egy QB nem Fetyke, hogy egyből nyarat csináljon.
Quasi megerősítetted, amit írtam, Fetyke kritikáját meg pozitívan értékeled?! Most akkor mivel értesz egyet?
Az apukám diplomata volt… ;) De azért az olvasás és a szöveg értelmezése sosem ártalmas dolog.
:DDD
Először is, azt írtam, hogy lehet… Manning egy szar csapatba került, de utána mindent annak rendelt alá, hogy egy igen jó falat rakjon PM elé. Később szépen összeálltak, és ebből SB lett. Mariota és Winston egy olyan csapatot nem tud feljavítani, amely évek óta botrányos. Manning mellett azért volt egy Tony Dungy. Manningnek, aki jó volt, meg is teremtették a lehetőséget, hogy még jobb legyen. Ez sokat segített. De Mariotát meg Winstont nem árasztották el tehetséges edzők. Manninget példálózásként hoztam fel, te viszont – ha már azt írod, hogy ne vicceljünk – Manninghez hasonlítasz egy Mariotát vagy Winstont… Ki viccel itt? Szerintem nem nagyon sikerült értelmezned, amit írtam.
Valóban kicsit elbeszélünk egymás mellett szerintem is! Jó, túlzók voltak a példáim ez tény. Akkor megpróbálom máshogy körülírni. :)
Én sem Mariotában, de Winstonban pedig végképp nem látom azt, hogy ők franchise irányítók lennének valaha is az életben (a kezdetektől nem láttam ezt bennük). Azért az, hogy szar volt körülöttük mindig a csapat nem teljesen fedi a valóságot szerintem. De a lényeg, hogy nem látom azt, hogy bármelyikük is hozzá tudna tenni a csapat játékához bármit is, nem látom azt, hogy nélkülük rosszabb lenne a csapat, vagy hogy lenne bennük bármi is, ami köré lehet(ne) építkezni. És akkor mondok egy könnyebben emészthető példát: a sokak által (részben egyébként jogosan) leírt és lesajnált Cousins 1,5 éve jött el a Redskinstől, és nézzük meg, hogy hol tart most az a csapat (igaz, ehhez kellett Smith sérülése is). A Vikings rájátszás álmait pedig Kirk gyakorlatilag egymaga tartotta életben tavaly az utolsó hétig, idén pedig egy jó coachinggal úgy néz ki, hogy tud szintet lépni a támadósor. Na ez az, amit nem látok a két említett irányítóban.
Van ilyen. Manziel történetét mindannyian ismerjük. Van az úgy, hogy ami működik egyetemi szinten, valami miatt nem megy az NFL-ben, és a fordítottjára is van példa bőven. Persze, ha azt mondom, hogy egy Patsben vagy Saintsben game managernek elmennének e, akkor a válaszom az, hogy valószínűleg igen. Azokban a csapatokban jobb statisztikáik és győzelem-vereség mutatóik lennének. De hozzátenni ott sem tudnának semmit a csapathoz, csak legfeljebb ott nem annyira lenne erre szükség…
Milyen diplomatikusan kifelejtette a cikkből, hogy Winston emberileg egy darab szar,és ez bőven oka lehet annak hogy nem frencsájz QB…..