Kitisztult a kép

Az NFC-beli meccsek összefoglalójával jövünk, közte 4 fontos meccsel és 3 tét nélkülivel. Mind a 6 rájátszás-résztvevő megvan már, csak a sorrend eldöntése maradt hátra az utolsó hétre.

Atlanta Falcons – Carolina Panthers 20-13

(Írta: Ady)

A kezdésnél minden jel arra utalt, hogy ott folytatódik a két csapat párharca, ahol abbamaradt két héttel ezelőtt. De a gyors TD-t befejeződő nyitó drive után a Carolina inkább a trash talkban jeleskedett, persze ebben a hazaiak is partnerek voltak. A Falcons támadósorának hosszú idő után volt újra egy összeszedett és szervezettnek mondható drive-ja, TD lett az eredménye.

Annak ellenére, hogy az eddig veretlen Panthersnél sem a védelemre, sem a támadósorra nem lehetett az összeszedett jelzőt használni, teljesen joggal pályáztak a sikerre a vendégek. Viszont a „beast” üzemmódban játszó és egy 70 yardos TD-t szállító Julio Jones mellé felért egy rég nem látott ismerős a piros-feketéknél. Roddy White, aki több fontos elkapást jegyzett és az első játékhét óta nem produkált olyan magas yardszámot (67), mint tegnap este. Bár a Falcons védelem benyelt egy-két nagyobb játékot – főleg futót -, nagy és megfelelő nyomást helyeztek Alfordék az ellenfélre, melyből akár a záró mérkőzésen profitálhatnak.

Bár a Carolina oldalán nem történt tragédia, 18 győztesen megvívott alapszakaszbeli mérkőzés után ki lehet kapni a csoportrivális otthonában. Aggasztónak inkább azt mondhatnánk, hogy ha újfent felmerül a szétszórtság, alacsonyabb koncentráció lehetősége. Mert bizony egy-egy hosszú playt hívhattak volna Ginnre, s Olsent is gyakrabban kereshették volna labdával, nem csak a kulcshelyzetekben, amikor égetően kellett egy elkapás, first down.

Arizona Cardinals – Green Bay Packers 38-8

57-54. Nem, ez nem eredmény, hanem a TD/punt arány a szezonban a Cardinals neve mellett. Nem túl gyakori, hogy egy csapat több TD-t szerezzen, mint ahány puntot elvégez, de azért nem is példa nélküli (pl. a veretlen 2007-es Patriotsnál ez az arány 75 TD/44 punt volt). A Packersnek egy pillanatig sem volt esélye a labda mindkét oldalán csúcsformában pörgő Cardinals ellen. A védelem 9 sacket (Freeney 3, Campbell 2,5), 3 fumble-t és egy interceptiont szerzett, két fumble-t vissza is vittek touchdownra, a Packers támadófal gyakorlatilag nem létezett.

Szerencsétlen Rodgers nem csak formában nincs, de most még másodpercei is alig voltak, több playben kötött ki a földön, mint ahányban nem, így persze a támadójáték halott volt. Palmeréknek így már nem kellett csinálni semmi különöset, az MVP-jelölt elsősorban Floyddal játszott össze (6/111). A Cardinals zsinórban 9. győzelmét aratta, és a Panthers bukásával együtt még van halvány esélyük az 1. kiemelésre is, de a bye week már biztos, a Packers pedig a Vikings ellen a csoportgyőzelemért kell játsszon.

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét

Seattle Seahawks – St. Louis Rams 17-23

A forduló egyik legnagyobb meglepetése, hogy a lassan a babot is húsnak képzelő Hawks offense-re rácsapták az ajtót. Többször, erőből. Nem mintha a Ramstől bármi másra kéne számítani, hogy a csoporttárs Seattle ellen feltámadnak, és a védelem úgy játszik majd, hogy a seattle-i támadófal egy forgóajtót idéz. Amennyit Rodgers a földön töltött, annyit Wilson is, 4 sack mellett rengeteg ütést kapott, fumble-t, INT-et vétett. A hazaiak futójátéka egyáltalán nem létezett (16 futás 21 yard…), Donaldék miatt a passzjáték is alig, így a Ramsnek offense oldalon csak arra kellett figyelni, hogy Keenum rendesen át tudja nyújtani a labdát Gurley-nek. A Seahawks összességében az elmúlt hónap után egy teljesen dekoncentrált csapat benyomást keltette, így viszont ebből szinte biztos 6. kiemelés lesz, és nem 5. A Rams pedig egy 49ers elleni idegenbeli meccsel 8-8-ra javíthatja a mérlegét, ami tekintve, hogy 4-8-ra is álltak, mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény.

Minnesota Vikings – New York Giants 49-17

Az egyik oldalon elérhető közelségbe került rájátszásba jutás és csoportgyőzelem miatti plusz motiváció, a másik oldalon elúszott playoff és Beckham eltiltása miatti kedvetlenség oda vezetett, hogy a Vikings a szezonjuk legkönnyebb győzelmét arathatta főműsoridőben. Eli Manningnek Beckham híján nem maradtak játszótársai, 3 INT mellett számos labdát túl is dobott elkapóin, a védelem nem védett semmit, így a Minnesotának csak az alapleckét kellett felmondania („Futtasd Petersont, futtasd Petersont”). AP-t (22/104, TD) a harmadik negyedben le is cserélték Zimmerék, de McKinnon még jobb hatékonysággal futhatott kedvére (7/89, 2 TD), Blair Walsh pedig egy XP-t kivéve mindent berúgott (5/5 FG, 4/5 XP). A Vikings győzelmével egyrészt a Falcons végleg kiszállt a playoff versenyfutásból, másrészt vasárnap ismét SNF-t játszhatnak, csak ezúttal a Lambaeu-n a csoportgyőzelemért.

A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

A Bears meglepetésre idegenben verte meg Winstonékat meglepően simán. Ebben nagy szerepe volt a tampai offense-nek, ugyanis 5 fumble-t is vétettek, ebből ugyan csak kettőt buktak el (mindkettőt Doug Martin köhögte fel), de ez elég volt a Maciknak, akik egyik mezőnygólt rúgták a másik után a rövid drive-okból. A Tampa egy Hail Maryvel tudott szépíteni az óra lepörgésekor (Buccaneers-Bears 21-26). A Saints győzelemmel búcsúzott idénre a Superdome-tól, miután meggyőző támadójátékkal rukkoltak elő a Jaguars ellen. A két irányító majdnem 800 yardot dobált összesen, ennek megfelelően az elkapók parádéztak, ellentétben a védelmekkel. A Saints defense-e egyelőre 42 passzolt TD-t engedett idén, ami már most NFL rekord, és van ugye még egy forduló (Saints-Jaguars 38-27). A futóvész miatt visszaigazolt Jarryd Hayne-t ezúttal sokat használta a Niners, de nem csinált semmi különöset. A Frisco egy félidőig tartotta a lépést a Lionsszal, kétszer is vezettek a félidőig, de a második játékrészben már csak a hazaiak tettek fel pontokat a táblára a hiba nélkül játszó Stafford vezetésével, így a vége sima lett (Lions-49ers 32-17).