Amikor kiosztottuk a csapatokat és a Vikings jutott nekem, kicsit rögtön megörültem, mert egy fiatalos, szimpatikus csapat. Aztán mikor kiderült, hogy a Seattle lesz az ellenfél, akkor legörbült a szám széle. Ellenfelem aki, ITT írja a saját kortes beszédét, bizonyára elégedetten konstatálja, hogy könnyebb feladatot nem is kaphatott volna. Még a másik NFC-s párharc két résztvevője, – akik ITT és ITT kardoskodnak saját védencük mellett – szintén könnyebb feladat elé néztek. Azonban pár óra meccsnézés és a statisztikák böngészése után oda jutottam, hogy már magam is kezdek hinni a Vikings sikerében. A legutolsó összecsapásuk kimenetelét mindenki jól teszi, ha gyorsan elfelejti, ugyanis a Vikings akkor három legmeghatározóbb védőjátékosát nélkülözni kényszerült, ez pedig alapjaiban határozta meg a mérkőzés kimenetelét. Most öt pontban, öt kulcstényezővel tárom elétek, ami elhozza a Vikinget sikerét.
Adrian Peterson All Day
Petersonról már régóta tudjuk, hogy a liga egyik, ha nem a legjobb futója. Ezt ebben az idényben is bizonyította, ugyanis 1485 yardjával ismét ő lett a kategória abszolút királya. Ráadásul mindezt 30 évesen érte el, ami előtte csak egy RB-nek sikerült. Hét darab mérkőzésén is 100 yard felé került és 4.5 yardos átlagot hozott össze. Legyinthetnének erre a Seahawks fanok, hiszen az utolsó egymás elleni mérkőzésen, a 13. fordulóban kemény 18 yardot sikerült összehoznia 8 próbálkozásból. Igen ám, de azon a meccsen a Vikings nagyon gyorsan hátrányba került és a 2. negyed végétől már McKinnon volt többet a pályán, az eredményesebb passzjátékbeli szerepe miatt. A Vikings egyik fő célja tehát az lehet, hogy a mérkőzés elejét lassítják, semmiképp ne kerüljenek nagy hátrányba, hogy Peterson sokat futhasson a labdával.
AP nem csak magának köszönheti sikerét, hanem kiváló futásblokkoló támadófalának is. Senkit ne tévesszen meg a Vikings O-line látszólagos gyengesége, ugyanis ezt főleg a gyenge passzblokkolásuknak köszönhetik. Berger a liga második legjobb centere idén (PFF grade-eket böngészve), de futáshoz a két guard és a bal oldali tackle, Kalil is átlag felett blokkol. Az egyedüli gyenge láncszem az Clemmings a jobb tackle pozícióban, de a Vikings úgy hívja a futásokat, hogy neki legyen a legelenyészőbb dolga.
A Minnesota futáshívásaik során 33,4%-ban man-blocking scheme játékokat hív (második legtöbb a ligában) és többnyire a fal közepén duplázzák az embereket, két lehetséges lyukat nyitva, mivel Peterson az egyik legjobb irányváltó futó, így könnyedén ki tudja választani azt a lyukat, ahol nem tűnik fel linebacker. Ilyen sémát futtatva a Vikings egy elképesztő 6.5 yardos futóátlagot tud produkálni.
A kulcs tehát az elején lassítani a játékot, tartani az eredményt és annyit futtatni Petersont, amennyit csak tud. Ne legyen ugyanis kétségünk azzal kapcsolatban, hogy Petersont lehet-e kétszer 20 vagy akár 70 yard alatt tartani. A válasz egyértelmű nem. Nem kell minden playben nagy játékot bemutatni, de ha AP csak kétszer-háromszor lóg meg, már bajban is lehet a Seahawks.
Hiány Sherman mögött
Triple Coverage podcastünk során már esett szó arról, hogy Sherman továbbra is a liga legszűkebb elitjéhez tartozik cornerback poszton. Na, de mi a helyzet a többi cornerbackkel? Nos, az év első felében kezdő Shead a liga legaljához tartozik, a 119 pályára lépő CB közül a 100. helyen tanyázik és boldog-boldogtalan ott veri meg, ahol akarja. Lane visszatérése óta kicsit javult a helyzet, de ő is csak egy átlagos vagy átlag alatti szintet tud hozni. A Vikings legjobb elkapója, az újonc Stefon Diggs többször indul slot pozícióból, sokszor váltogatja az oldalakat, Sherman pedig mindenhova egész biztosan nem fogja követni.
Még ha ez elő is fordulna, akkor se jutna ember Wrightra vagy Wallace-ra, akik ugyan nem villognak, de elég nekik egy nagy játék is a sikerhez. A Seattle sokszor Cover 1-ben vagy Cover 3-ban áll fel, mert egy safetyt feltol a boxba a futás ellen. Erre egyébként Peterson ellen szükségük is lesz. Így pedig egyel kevesebb ember marad hátul biztosítani. Bridgewateréknek okos playhívásokkal ezt kell támadnia.
Harrison Smith és Cooperation
A Vikings támadóoldala után térjünk át kicsit a nagyobb erősségükre, a védelemre. Harrison Smith kisebb meglepetésre, nemhogy a liga legjobb safetyjei közé verekedte magát, de talán a legjobb is volt idén. 0,20 yardot enged coverage-enként, egészen félelmetes futás ellen és nagyon jól olvassa a játékot. A legtöbbször nickel corner helyen felbukkanó Captain Munnerlyn pedig igaz, hogy az egyik legtöbbször célba vett játékos a maga 73 targetjével, de ez többnyire hibás döntésnek bizonyult az irányítók részéről. Munnerlyn ugyanis 1,1 yardot enged coverage-ben és tökéletes látja el a feladatát. Ez a duó könnyen semlegesítheti a Seahawks feltámadásának egyik kulcsát, Doug Baldwint. Baldwin ugyanis a snapek nagy részében slotból indul, ahol Munnerlynnel és a besegítő Harrisonnal nézhet farkasszemet.
A külső cornerback posztokat pedig Newman és Rhodes fogja biztosítani, akik ugyan gyengébben kezdték a szezont, mint említett társaik, de az idény utolsó felében egészen jól teljesítettek. Egy Kearse szintű elkapót és egy újoncot ki fognak tudni venni a játékból.
Minden a front7-nel kezdődik
És akkor el is érkeztünk a Minnesota legnagyobb erősségéhez. Az Anthony Barr, Linval Joseph, Everson Griffen, Sharrif Floyd fémjelezte egység az NFL egyik legkeményebb front7-jét alkotja. Összesen 48 sacket, 65 QB hitet és 227 siettetést erőszakoltak ki. Ebből Griffen egymaga 11 sacket, 16 hitet és 44 siettetést jegyzett. A Seattle támadófala pedig ugyan csodával határos fejlődést mutatott az év vége fele, de ez még mindig csak ahhoz volt elég, hogy passzblokkolásban például az ötödik legrosszabbak legyenek a ligában. A pass rush tehát nem kérdés, hogy odaér-e Wilsonhoz, a kérdés az, hogy mennyire ügyesen tud Wilson futni ezúttal és hogy mindig feltud-e kelni a kapott ütések után. Griffen és Barr az egyik legjobb egyoldali DE-OLB páros, velük szemben pedig a liga egyik leggyengébb fala. A kiváló passzsiettetés mellett Griffen vissza tud lépni coverage-be is.
Közel sem a Seattle-nek kedvező feltételek. A passzblokkolási képességéről esett már szó a Seahawks falának, na de futásblokkolásban is éppen hogy elérik a ligaátlagot. A Minnesota pedig a futás ellen is az egyik legeredményesebb csapat. Ez már nem csak a front7-nek, hanem a már említett Harrison Smithnek köszönhető. Ha valaki valami csoda folytán átjut a Vikes védőfalán, rögtön készülhet is egy orbitális ütésre. Ráadásul a Seahakws nélkülözni kényszerül Lynchet, ami azt jelenti, hogy sokkal szerényebb képességű, fumble-veszélyes futókkal kell próbálkozniuk. A nagy hidegben nem egy kikényszerített labdaszerzés várható a Vikings védelmétől és sok negatív yardos szerelés is.
Minden, ami speciális, az a Vikings specialitása
Minden tiszteletem Tyler Locketté és nagyon imádom azt a palit, de ha van nála is jobb returner idén, az Cordarrelle Patterson. Kickoff returnök után átlagosan 31,8 yardot hord vissza, amivel vezeti a ligát. A jó mezőnypozíció tehát garantált a Vikings számára, arról már nem is beszélve, hogy a két csapat előző mérkőzésén Patterson be is köszönt egy hatpontossal.
Nem elég, hogy nem messziről kell indulnia a Vikingsnak, de nem is kell sokat haladnia. Blair Walsh a legtöbb field goalt értékesítette a szezonban (34) és ezek többsége távolról született. Nem szabad megkerülnünk azt a tényt sem, hogy míg a Seahawks a 10 legbüntetettebb csapat között van, addig a Vikings a legfegyelmezettebb. Ingyen yardokat tehát inkább kapni szoktak, mintsem adni. És végül még egy speciális tényező, ami ugyan nem a kerethez köthető, hanem a hazai pálya előnyéhez. Ezúttal nem csak a publikum lesz a Minnesota mellett, hanem az időjárás is. A meccs kezdésére ugyanis rettentő hideget, bőven fagypont alatti hőmérsékletet mondanak és ugyan a Seattle-ben is tudják milyen az, ha kesztyűt kell húzni, de ez mindenképpen a hazai csapatnak fog segíteni.
Összefoglalva tehát a Vikings helyzete nem hogy reménytelen, de egyenesen biztató. A saját játékukat játszva az elején lassítva a mérkőzést, Petersont halálra tömve labdákkal, a speciális egységüknek és főleg a védelmüknek köszönhetően hozhatják a mérkőzést.
Legfrissebb cikkeink
- A Lionsnál bíznak abban, hogy még visszatérhetnek a sérült sztárok
- Chase Young marad a Panthers kezdője a szezon végéig
- Újabb 49ers sztár tartja a markát egy zsíros szerződésért
- A Saintsnél megint sok a sérült, jó híreket kapott a Seahawks
- A Chiefs az egy labdabirtoklásos győzelmek királya
- Súlyos sérülést szedett össze Tank Dell
- Kik okozhatnak meglepetést a rájátszásban?
- A Chiefs legyőzhetetlen, a Ravens pedig megtörte az átkot
- A Ravens kivágja Diontae Johnsont
- A Falcons a szezon végén kivágja Kirk Cousinst
- FK! Coin Toss – A legjobb fogadások a 16. fordulóra
- Myles Garrett szeretne valami tervet látni Clevelandben
- FK! Preview #16
- Jalen Hurts TD-rekordot dönthet idén (és akár Josh Allen is)
- A Bills lehet az első csapat, amely zsinórban 9 meccsen szerez 30+ pontot
Legutóbbi hozzászólások
- FaragoT on Chase Young marad a Panthers kezdője a szezon végéig
- Cseh Tibor on A Chiefs legyőzhetetlen, a Ravens pedig megtörte az átkot
- Cseh Tibor on A Ravens kivágja Diontae Johnsont
- Kaqxar on A Ravens kivágja Diontae Johnsont
- Cheetah008 on FK! Preview #16
- fakesz on FK! Preview #16
- TheGUARDiAN on Jalen Hurts TD-rekordot dönthet idén (és akár Josh Allen is)
- bjeela on Jim Harbaugh: A fair catch kick a “kedvenc szabályom”
Ez egész meggyőző lett, grat! :D
És mégis csak én tippeltem a Vikingsra :D
Jah, ráadásul egy csoport ellenfélre :)
Egy Cards rádiós műsorban beszéltek arról, hogy ilyen hidegben minden egyes földet érés, ütés hatása sokszorozódik, így az irányítókra sokkal nagyobb teher hárul, mert amíg a d-line-t lehet rotálni, addig a qb nem változik és egyre fosabbul fogja érezni magát. Ez pedig minek is kedvez? Aaaaaaaaaa futójátéknak! Ja ettől még sima Hawks.
Nah, jah emlékezz csak fociban is milyen szar mikor a novemberi hidegben a labda eltalálja a kezed pl, na az ezerszeresen fáj.