Fantasy 2015 – Cserecsapat

A cserepad a legtöbb csapatsportban szezonokat eldöntő tényező lehet. Ez a fantasy foci világában sincs másképp. Mivel idén rengeteg sérülés tarkította a szezont, illetve voltak balul elsült teljesítmények, gondoltam felelevenítem, kik voltak idén a szezonban meghatározó cserejátékosok, illetve kikre érdemes jövőre is odafigyelni. Ez lehetne akár egy sleeper poszt is, de nem az.

(Pontszámok kivételesen nincsenek, az NFL be van gombázva, és valamiért bekerültek a 17. fordulóban elért pontszámok is a rendszerbe – ha emiatt újra kell írnom az eddigi rankingokat, égni fognak a kukák.)

Irányítók

Ahogy azt már korábban megírták a srácok, rengeteg irányítócsere történt a szezon közben, nem egyszer előfordult, hogy a csere cseréjének a cseréjének a cseréje irányított egy találkozón. Szerintem egyikük sem fogja kiszorítani az adott csapat kezdőirányítóját, de egy kis megemlékezést mindenképp érdemelnek. A legtöbb pontot Blaine Gabbert érte el – nem vicc – a csereirányítók közül, és ha nem Kelly lesz a 49ers új vezetőedzője, akkor ő lehet az egyetlen kivétel, aki meg tudta ragadni az esélyt és a kezdőben ragad. Bár amilyen ramaty ez a 49ers jelenleg, nem fognak utána kapkodni a drafton…

A másik, viszonylag sok pontot hozó játékos pedig Brock Osweiler, aki egy ideig nagyon jó game manager QB-nak bizonyult, ám a Chargers ellen, amikor égett a ház, akkor Manning jött be tüzet oltani. Ez valószínűleg azt jelentheti, hogy Brock ‘n’ Roll kalandjai véget értek mind Broncos kezdő (és könnyen lehet, hogy az FA piacon fogja magát találni márciusra). Honorable mentionként meg idézzünk fel néhány nevet az utókor számára: Johnny “#SaturdayNights” Manziel, Matt Hasselback, Ryan Mallett, Matt Cassel, Brandon Weeden, AJ McCarron.

Futók

Ennek a posztnak az alakulásait bármelyik Kórház a város szélén epizód forgatókönyve megirigyelhette volna, kész tragikomédia volt. Háromféle kategóriát képzeltem el a futók között. Az első, ahol a játékosnak sikerült kiharcolnia magának a kezdő pozíciót, így jövőre már RB1-ként húzzuk őket a drafton. Ilyen például Thomas Rawls, aki elől valószínűleg Lynch távozni fog, és ehhez nagyban hozzájárult az, hogy megbízható utódot találtak a személyében. Devonta Freeman is ebbe a kategóriába esik, aki Coleman sérülése miatt került a kezdőbe a 3. fordulóban, és ott is ragadt, partvonalon kívülre helyezve ezzel a Falcons újonc futóját. Honorable mentions: Matt Jones, Jeremy Langford.

A következő kategóriát azok a játékosok alkotják, akik ugyan nem lesznek kezdők, de valószínűleg sok snapre – és ezáltal sok pontra – számíthatunk tőlük jövőre. Talán ebben a kategóriában van a legtöbb játékos, így szűkszavúan csak egy felsorolással kezdeném és zárnám is ezt a blokkot: David Johnson, Danny Woodhead, Ronnie Hillman, Gio Bernard, Karlos Williams, Ryan Mathews, Duke Johnson, Bilal Powell, Dion Lewis.

A harmadik kategória pedig azon játékosoké, akiknél ha nem sérül le a kezdőfutó, a büdös életben nem jutnak labdához, azonban amint megnyílik előttük a lehetőség egy sajnálatos sérülés után, szállítják a pontokat. Főleg akkor érdemes őket bezsákolni, ha a kezdőjük a te csapatodban van, így nem fog érni veszteség, hiszen közel hasonló minőségű embered lesz helyette. Ennek a királya idén DeAngelo Williams volt, aki valami félelmetes teljesítménnyel fejezte be a szezont, szinte fel sem tűnt egy Le’Veon Bell szintű játékos hiánya Pittsburghben. A másik, hasonló okok miatt berobbanó, ám a szezon végeztével egyre inkább süllyedő játékos Charcandrick West volt, később felváltotta őt Spencer Ware. Mindketten Charles ACL-szakadása miatt kerülhettek rivaldafényben, kérdés, hogy melyikük lesz jövőre az RB2. Honorable mention: Tim Hightower.

Elkapók

Ezen a poszton a legnehezebb ilyen játékost találni, hiszen alapjáraton ketten legalább a pályán vannak, így ez a kategória papíron a 3., de inkább 4. számú WR-eket jelentené, hiszen utóbbi van talán a legkevesebbszer a pályán. Aki keresés nélkül is eszembe jut, az Stefon Diggs neve, aki újoncként berobbant a totális bust Charles Johnson – Cordarelle Patterson – Mike Wallace hármas elé, és Bridgewater első számú célpontjává vált, jövőre tehát ő biztos WR1-nek néz ki.

Rishard Matthews neve is felkerülhet a listára, bár a Dolphinsnál nehéz volt eldönteni szezon előtt, hogy Landry után mi a sorrend, jelenleg inkább az újonc Parker tűnik WR2-nek az elmúlt fordulók alapján. Dorial Green-Beckham is megérdemel pár mondatot, hisz a szezon végére elkezdték használni, holott ő is csak 4. számú elkapóként kezdte a szezon papíron. Illetve még egy újonc, Devin Funchess, aki szintén a szezon vége felé kezdte észrevetetni magát, így a WR rangsorban biztos feljebb lépett a szezon folyamán, kérdés, hogy Benjamin visszatértével vajon változni fog-e a pozíciója. Utóbbi három játékost inkább cserepadra ajánlom, sose lehet tudni, hogy mikor robbantanak majd megint egy nagyot és valószínűleg egyre jobbak lesznek majd.

Ők voltak tehát az általam legjobb cserének vélt játékosok idén, illetve őket ajánlanám a jövő évi draftokra is. Kommentben írjátok meg, hogy kit hiányoltok, kivel értetek egyet a listáról, és kit érhet meg jövőre draftolni, egyelőre a jövő évi újoncok ismeretének hiányában. Tight endeket nem írtam, hiszen ott is változó a prioritás, de ha van nagy név a tarsolyotokban, ne habozzátok megosztani velünk! Holnap pedig jön az egyik királykategória toplistája, a wide receivereké.