Vernon Hargreaves III, a Florida Gators cornerbackje nem az a mai prototípus NFL CB, amit a csapatok keresnek. Alacsonyabb a kelleténél (5’10), azonban így is top10 pickként és blue chip playerként beszélhetünk róla.
Ugyan alacony játékosról beszélünk, Hargreaves nagyon kemény corner. Emellett remek a súlypontemelkedése is, magasra ugrik, így az 50/50 labdák nagy részénél sincs problémája, kivéve ha kissé elvesztette az egyensúlyát vagy rosszkor ugrik fel, ilyenkor megmutatkozik a magasságának hiánya, de ez elég ritka volt az egyetemen. A magas, erős elkapókkal azért lehet baja a nagyok között az ilyen helyzetekben.
Hargreavesnek elképesztő a lábmunkája és nagyon laza a csípője, ezáltal parádésan mozog a pályán, könnyedén fordul meg és probléma nélkül tudja követni az elkapóit. A rövid távú gyorsasága és agresszivitása press man cornerré is teheti, tudja jammelni elkapóját a line of scrimmage-en és utána leutánozni a mozgását és vele maradni.
Azonban nem ilyen rendszerben lehet a legjobb szerintem, hanem zónázásban és off-man coverage-ben. Elképesztően jó a backpedalja, abból visszaváltva pedig nagyon gyors reagálás után rendkívül hamar ér oda az elkapójára vagy legtöbb esetben inkább a labdára. Agresszív ebben a viszonylatban is, folyamatosan az irányító szemeit követi, remek futball intelligenciájának köszönhetően jól olvassa a zónákat és mivel nagyon sokat készül az ellenfélből, így sokszor előre tudja, mi fog következni. A labdaérzéke is kiváló, a legjobb a classban, rengeteg interception fűződik a nevéhez.
A fentebb említett tulajdonságok vissza is üthetnek azonban. Sokszor túl agresszív és túlzottan az irányító szemeit követi, ami egy pump fake-kel az irányítótól és double move-val az elkapótól nagy bajba sodorhatja VH3-öt. Szinte mindig a nagy játékokra megy, ez pedig problémát okozhat neki. Ebből a szempontból az idén hatalmas összegért a Giantsbe igazoló Janoris Jenkinshez hasonlítanám, de azért Jenkinsnél okosabb játékosnak gondolom, akiből egy jó edző kinevelheti a túlzott agressziót, nem elvéve az egyik legnagyobb erősségét.
Azonban ha meg is verik, elég jó az úgynevezett recovery speedje (mondjuk nem olyan jó, William Jackson III-nek), tehát gyorsan utoléri elkapóját, de jól vált sebességet más szituációkban is, például backpedalból vissza a labda irányába. Hargeaves egyébként szinte mindig jó helyzetben van, az elkapóját kifelé kényszeríti, az irányítót pedig sokkal nehezebb passzra, hiszen nagyon kis helyre kellene bedobni a labdát az oldalvonal mellé. Vagy éppen úgy van jó helyzetben, hogy a labdáért tudjon ugrani, elkapni vagy felütni azt csapattársának.
Futás elleni védekezésnél tudja mi a dolga, okosan azonosítja feladatát. Fizikális játékos itt is, félelem nélkül megy szerelni, lábmunkájának köszönhetően gyorsan a line of scrimmage vonalához ér és akár mögötte is megcsinálja a játékot. Screenek és pitch játékok esetén a legkiválóbb. Az őt blokkoló elkapóval képes jól felvenni a versenyt, majd leválni róla, mikor a futó megérkezik.
Agresszivitásából azonban itt is problémák adódhatnak. Ha távolról érkezik, akkor túl gyorsan akar odaérni a támadóra és sokszor hibázik, szinte megtorpedózza a játékot és ezáltal több esetben is mellényúl. A biztosabb szerelési technikákat meg kell neki tanítani. A jó lábmunkából nem erre következtetnénk, de üres területen nem szerel jól, juke-okkal többször is megszívatták.
Vernon Hargreaves III összességében egy agresszív ball-hawk cornerback, aki zónázós rendszerekben fog a legjobban teljesíteni. Sok interceptiont fog szerezni, de meg fogják égetni hosszabb játékokra is csakúgy, mint tavaly az év újonc védője címet bezsebelő Marcus Peterst vagy a Rams korábbi, Giants jelenlegi CB-jét, Janoris Jenkinst. Én egyébként nagyon kedvelem a játékát, sokkal többször jön ki pozitívan a “találgatós” játékból, mint negatívan, de azért egy kisebb biztonsági faktort be kell nála építeni a repertoárba, vagy mögé küldeni biztosítani egy safetyt.
(A gifekért köszönet a gifscouting és insidethepylon oldalaknak)
[/ppp_patron_only]
