Megjósolni a jövőt – fantasy biblia I.

Az amerikai tömegsportok precizitása és információrengetege (egyénekre lebontott, akár szituációs adatok) tökéletesen kielégítik a statisztikusok adatéhségét. A fanatikus focirajongók által játszott fantasy football most éli újabb reneszánszát, jelenleg épp a kvantitatív adatelemzés világában. Új sorozatunkban szeretnénk bemutatni a sportstatisztikai kutatások világát és segítséget nyújtani a fantasy football mélyebb megértéséhez és használatához. Első, bevezető cikkünkben néhány cégről és a csereérték-alapú draftolásról fog szó esni.

A fantasy football (fantasy foci, vagy csak simán fantasy) játék a játékban: a megrögzött szurkolók valós játékosokból saját csapatot válogatnak maguknak, majd a játékosaik valós teljesítménye alapján (pl. futott yardokért, TD-ért stb.) szerzett pontokat  összesítik, és ezekkel a végső értékekkel feszülnek egymás csapatai ellen. Mai modern világunkban kifejezetten izgalmas tevékenység, mivel több nagy szervezet (pl. NFL, ESPN) is biztosít ingyenes felületet a barátainkkal, vagy akár idegenekkel való játékhoz. Ha valakit beszippant, sosem lesz ugyanolyan a meccsnézés. Ha sportbárokban meccs közben azt látjátok, hogy egy-egy szebb megmozdulás után valaki vadul a telefonját nézi, aztán elkezdi rángatni a barátjának a ruháját és a képébe üvölt: ő fantasy focizik.

Amellett, hogy egy egész tévésorozatot is ihletett ez a virtuális sportág, természetesen itt is, vagy főleg itt, rendelkezésünkre áll szinte végtelen mennyiségű adat a játékosainkról. Ellenben – a mezei szurkolással szemben – itt akár pénzben vagy baráti megbecsülésben kifejezett értéke is van ezeknek a számoknak. Bevezető szinten legtöbben az NFL által adott jósolt pontokat (projection) veszik figyelembe, középhaladók aktívan figyelik a csapatokban végbemenő harcokat a pozíciókért, és meccs után már egyből friss snap countra vadásznak (hány snapet töltött a pályán a játékos), az igazán elvetemült fanatikusok pedig szabályos videóelemzést folytatnak azokról a csapatokról, akik ellen a játékosai is küzdeni fognak.

Ebben a közegben öröm statisztikusként létezni. Az elmúlt években több komoly cég is megkezdte működését, mely profitorientáltan, vagy hobbiból, de foglalkozik a fantasy mélyebb lehetőségeivel. Kézenfekvő példa erre a FanDuel és a Draft Kings, melyek főként pénzbe kerülő, de pénznyereménnyel járó, csupán egy meccs erejéig tartó ligákat indítanak. Ezek a cégek nyilvánvalóan nem a sokszor megbízhatatlan NFL-adatokra építik az üzleti modelljüket, hanem saját számításokat végeznek.

Szakmaibb oldalról működik a ProFootballFocus, mely az elmúlt 2-3 évben került a figyelem középpontjába. Magyar alkalmazottakat is dolgoztató cégről van szó, mely játékosértékeléseiben szituációs hozzáállást alkalmaz: más dolog Newton részéről egy 15 yardos TD-passzt dobni hűvös, száraz időben, egy ligaelit fal mögött (PFF 2. hely), mint Geno Smithnek viharos esőben egy folyton beomló fal mögött (PFF 26. hely) a vakoldalára. A statisztikákban ez ugyanúgy egy-egy 15 yardos TD-ként mutatkozik meg, a PFF részéről azonban többet akarnak nyújtani, mint a számok. Sikerüket jelzi, hogy mára tucatnyi NFL és NCAA-csapat számára is ők szállítják a hivatalos értékeléseket, és fantasy részen is lehengerlő mennyiségű információt zúdítanak arra, aki hajlandó fizetni ezért.

A fenti cégek (és az NFL, ESPN stb.) statisztikai modellezéséről keveset tudni, talán a PFF magyarázza még el a legérthetőbben úgy, hogy ne okozzon magának versenyhátrányt. Ezzel pedig el is érkeztünk a nyílt módszerekkel, elérhető forráskóddal dolgozó honlapokhoz, mint például az FFA. A Fantasy Football Analytics honlap két szerkesztőjének célja nem más, mint az elérhető adatok alapján egy minél egyszerűbb modell felállítása a jósolt pontok pontosabb meghatározására, hogy ebből hatékonyabban draftolhassunk. Kifejezetten az információdús adatokat tartják szem előtt: a ranking például információvesztéssel jár, hiszen a pontszámokat nem lehet visszafejteni belőle, és elsődleges céljuk a VOR (value over replacement, más használatban PAR – points above replacement) meghatározása. (Természetesen más fantasy-honlapok is léteznek, és mások is használják a VOR-t, ezek egy részét idővel bemutatjuk.)

A VOR lényege, hogy egy fantasy draft pick (és akár későbbi waiver igazolások) értékét nem a játékos jósolt pontja vagy korábbi eredményei határozzák csupán meg, hanem az a pontnyereség is, melyet akkor szerzünk, ha az adott játékost húzzuk be a cserelehetőség helyett. Például tízcsapatos ligában, ahol 1+1 QB van csapatonként, a VOR-t a 10. vagy a 19. irányítóhoz fogják mérni – hiszen ha lekések a többi csapattól az első pickkel, vagy teljesen a végéig halasztom mindkettőt, akkor a VOR lesz az a pontmennyiség, amelytől el fogok esni a szezon során. Ezzel a sztenderdizált mérőszámmal könnyen össze lehet hasonlítani különböző posztokon játszó játékosok értékét, ha feltételezzük, hogy a csapat tulajdonosa nyerni akar különösebb megkötések nélkül.

A VOR nagyszerűsége abban is rejlik, hogy figyelembe veszi, hogy adott posztoknál mekkora az elit, és mennyire szakad el a középmezőnytől. A legtöbb pontozási séma esetén az irányítókat ritkán szokták első körben kihúzni. A tavalyi első helyezett Cam Newton a szerző ligájában 458 pontot szerzett, míg a 19. Andy Dalton 317 pontot. Ez a 16 meccsre leosztva kevesebb, mint 9 pont különbség hetente. Futók esetében, akikből inkább 2+1 vagy 2+2-t szoktak használni, az első helyezett Devonta Freeman 290 ponttal zárt. Ha nagyon halogatjuk a futók kihúzását, és mások már a cseréket választják, mikor mi belekezdünk, könnyen a 30. helyezett Isaiah Crowell lehet a mi első emberünk a maga 131 pontjával. A különbség leosztva meccsenként majdnem 10 pont, tehát csupán ezzel az egy szemponttal magunk felé billenthetjük a mérleget a szoros mérkőzéseken.

Azt a játékost, akitől számoljuk a VOR-t, baseline-nak hívjuk. A baseline sorszáma függ attól, hogy mennyire vagyunk optimisták az esélyeinkről a drafton. Ha optimisták vagyunk, és úgy érezzük, hogy jól fogunk húzni és nem maradunk le a többiekről, nyilván magasabban levő játékoshoz fogunk viszonyítani, mint ha azt várnánk, hogy pár dörzsölt alak hülyét csinál belőlünk.

A fenti képen egy példát láthattok 4 poszttal, ahol látványosan használhatónak tűnik a VOR. Ha minden körben a pickünk előtt egymás mellé állítjuk a még választható játékosok VOR-ját, egyértelmű a döntés (hacsak nem vagyunk csapatcentrikusak, vagy nincsenek kedvenc játékosaink). A 2015-ös eredményeket tekintsük a példa kedvéért jósolt pontoknak a szerző ligájából. Ha miénk az első pick az első játékosokból, akkor a legjobban JJ Wattot húzva járunk. Watt és Mack annyira elszakadnak a mezőnytől, hogy ha őket kihagyjuk, komoly hátrányt szenvedünk el, akármennyire is tutujgatjuk a kis virtuális Cam Newtonunkat. Zöld színnel van kiemelve azon játékosok VOR-ja, akik előnyösek lennének abban az esetben, ha a velük egy sorban levőkből kéne választani. Ilyen a gyakorlatban az első néhány kör után nem fog előfordulni, azonban jól érzékelteti egyes posztok értékét.

A baseline meghatározása egyszerűbb olyan ligákban, melyek azonos játékosokkal több szezonon keresztül is működnek. Ebben az esetben a pozíciókra úgy határozzák meg a cserejátékos számát minden poszton, hogy az igazodjon a korábbi draftokon látott trendekhez. Tízcsapatos, 10 kezdő hellyel rendelkező ligában körülbelül a 100. picktől kezdik el a játékosok feltölteni a kispadjukat. Ennek megfelelően a korábbi évek draftjainak első 100 választásából kimutatható pozíciós arányokat ajánlott alkalmazni a baseline meghatározásához. Ha korábbi években az első 100 pickből 12 irányítót hoztak el, akkor a baseline a 13. irányító lesz. Ha a tíz ember csak hat rúgót hozott el, akkor a hetedik lesz idén a kijelölt csereérték.

A VOR-értékek ordító különbsége jellemzően IDP (independent defensive player), vagyis egyéni védőjátékosokkal operáló ligákban jön ki (ilyenek a FK! ligái is). A szerző 3 DL-lel kezdő ligájában 10 csapattal számolva az első JJ Watt és a 28. Jaye Howard meccsenkénti különbsége 11 pont felett van. Ha csak a VOR-t tekintjük mérőszámnak, látható, hogy első körben DL-t választva járunk a legjobban. Ez teljesen logikus, hiszen sok vállalható DL mellett kevés ligaelit van, ezért érdemes lecsapni rájuk – ezt az információt azonban a sima rankingből vagy a jósolt pontokból nem érjük el, mivel ezekből a mutatókból hiányzik a rosterre vonatkozó információ.

A VOR nem tökéletes, hiszen a szezon közben felmerülő sérüléseket (vagyis azok veszélyét) még ez a mutató sem tudja kezelni, ez már a kockázatelemzés témakörébe tartozik. Ellent mond továbbá a vén rókák megérzéseinek is sokszor, illetve abból az alapvető feltételből dolgozik, hogy bizonyos módokon meg lehet jósolni adott játékosok teljesítményét akár hónapokra előre. (Erről az alapfeltételről később lesz szó, amikor bemutatjuk az értékalapú draftolási stratégiák családját.)

A VOR csupán a legalsó szintje a fantasy-adatelemzésnek, de minden bizonnyal az első lépcsőfok, hogy tudatosan játssza azt valaki, és elmozduljon a gép által dobott jósolt pontok világából. További cikkeinkben új módszereket ismerhettek meg, mint például különböző draftstratégiák, vagy például a játékosok teljesítményének megjósolhatósága.