Marshawn Lynch, a szörnyeteg

Marshawn Lynch a legtöbbek szemében egy morcos, szűkszavú, nemtörődöm focista, aki imádja a Skittlest és szeret szó szerint átfutni embereken. Ahogyan az általában lenni szokott, a rideg külső csak egy álca, egy fal a külvilág felé és Beast Mode sokkal több ennél.

Ha egy játékot kellene megmutatni Marshawn Lynch karrierjéből, akkor az kétség kívül a BeastQuake néven elhíresült futás lenne, amit a címvédő New Orleans Saints ellen művelt le élete első rájátszás-mérkőzésén 2011 januárjában és ami közben a stadion környékén valós szeizmikus tevékenységet mértek, tehát kvázi földrengést generált ezzel a futásával. Ez a játék jellemzi leginkább stílusát, a focihoz való hozzáállását. Ha átgyalogolsz valaki arcán, azt nem fogja bírni újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra… és újra. Azonban ez a play nem csak a hozzáállását mutatja, hanem saját elmondása szerint is szimbolizálja az egész életét.

A handoff és az első lépések

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Lynch megkapja a labdát Matt Hasselbecktől és egy erős védőfal áll vele szemben, amin nagyon nehéz átjutni. Lynch-nek nem volt egyszerű gyerekkora, ahogy az ikonikus futásnál sem volt könnyű átjutnia az első akadályon, a Saints védőfalán. Rendkívül rossz környéken nőtt fel és elég szegények is voltak, sokszor nem volt mit enni és az is előfordult, hogy egy hétig ugyanabban a ruhában kellett iskolába járnia. Édesapja ki-be járt a börtönből, így sosem volt egy igazi apafigura előtte. Neki is köszönhette zárkózottságát, a gimnáziumig nem igazán tudott megbízni egy férfiban sem, ahol aztán főedzőjében és futó-edzőjében is talált ilyen figurát. Mind a mai napig nagyon nehéz bekerülni Lynch belső körébe, akikben megbízik, azonban ha ez sikerül, akkor mindent megtesz érted. Ellenben ha cserben hagyod, akkor egy életre elveszíted.

Az apa szerepét is édesanyja, Delisa töltötte be, apák napján is ő kapott köszöntést Marshawntól és három testvérétől. Delisa volt az, aki távol tudta tartani Lynchet az oaklandi sötét utcáktól és neki volt köszönhető, hogy fiatalon nem keveredett semmi balhéba. Édesanyja volt az is, akitől a Skittles-imádat származik. Ő adta fiának a kis cukorkákat és “erő bogyóknak” nevezte őket, amitől gyorsabban lehet futni a pályán. Lynch elképesztő módon szereti édesanyját, nem hiába van a hátára tetoválva a “Mama’s boy” felirat.

Ha már tetoválás, szülővárosa is rengeteget jelent számára, ezt pedig többek között a mellkasára írt hatalmas Oakland felirat is mutatja. Nincs olyan holtszezon, amikor ne itt töltené idejét Lynch. Van egy alapítványa is gyerekek számára, amit azért hozott létre, mert azon a környéken a legtehetségesebb gyerekek is elkallódnak, rossz társaságba keverednek és ha neki és gyerekkori barátainak lett volna hasonló lehetősége, az rendkívül sokat segített volna mindenkinek. Ezt az alapítványt pedig nem csak névleg szponzorálja, rendkívül sok időt tölt az edzéseken a gyerekekkel. Imád velük foglalkozni, hiszen igazából ő is egy gyerek belül, csak egy hatalmas szörnyeteg bőrébe bújva.

Elkeződik a Beast Mode

Áttörve a védőfalon is, Lynch Beast Mode-ba kapcsolt azon a bizonyos seattle-i estén. A Beast Mode becenév már az Oakland Tech gimnáziumban ráragadt hősünkre, már ekkor is “büntető” stílusáról volt ismert, nem félt senkitől és bárkin átfutott, aki a szeme elé került. Talán az Oakland League Championship lehet a legemlékezetesebb mérkőzése ebből az időszakból, ahol 5 TD-t szerzett, az ötödiket a negyedik negyed végén egy tipikus “lynches” futásból, több védőt lerázva magáról, körülbelül 50 yardot nyargalva a célterületre.

A rivals.com négy csillagos tehetségként tartotta számon és a második legtehetségesebb RB volt abban az évben egy bizonyos Adrian Peterson mögött. A sorakozó ajánlatok közül a California Egyetem ösztöndíját fogadta el, ami 15 percre volt otthonuktól. Nem szeretett volna eltávolodni édesanyjától, ráadásul meg is egyezett vele, hogy a Calt választja az Oregon helyett, ha Delisa kicsit biztonságosabb környékre költözik.

A Golden Bears színeiben is brillírozott, 3 év alatt 3 230 yardot és 35 TD-t kapirgált össze, 2006-ban a Pac10 év támadójának választották. A 2007-es NFL Drafton aztán az első kör tizenkettedik választási jogával a Buffalo Bills választotta ki Marshawnt, akinek ezzel teljesült gyerekkori álma és bekerült az NFL-be.

Szerelési kísérletek

Lynch már a Saints másodvonalába érkezik, két defensive back, Jabari Greer és Tracy Porter is megpróbálják földre vinni. Marshawn 3 000 mérföldre került otthonától és ahogy leszállt New York államban, hó és latyak fogadta, miközben a napsütötte Kaliforniában ilyesmiről még csak nem is beszéltek. 3 000 mérföldre került édesanyjától is, aki távol tartotta a bajtól.

A pályán minden remekül ment Beast Mode számára, továbbra sem lehetett megállítani és első két szezonjában is 1 000+ yardot hozott össze. A pályán kívül azonban nem volt ugyanekkora sikere. 2008-ban, első holtszezonjában elütött egy járókelőt (aki szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett) és be is vonták a jogsiját. Egy évre rá töltött fegyver volt nála és ezért már le is tartóztatták, közmunkára és 3 év próbaidőre ítélték, ráadásul a ligától is kapott egy 3 mérkőzésre szóló eltiltást.

2010 októberében a Bills elcserélte a kiváló futót Seattle-be egy negyedik és egy ötödik körös draftcetliért cserébe. Közös megegyezéssel távozott Lynch, hiszen ő is menni akart és a csapat is el akarta küldeni a pályán kívüli dolgai miatt. Ezzel pedig új élet kezdődött főhősünk számára, Pete Carroll főedző szemében pedig egy újabb apafigurára lelt.

Az áttörés

Lynch lerázza magáról a védőket – hatalmas stiff armot kiosztva Porternek -, majd a csapattársak remek blokkjainak is köszönhetően tiszta az út a célterület felé. Csupán három hónap telt el a csere után és a Seahawks ugyan negatív mérleggel, minden idők talán leggyengébb csoportgyőzteseként, de bejutott a playoffba, Lynch pedig élete első rájátszás-mérkőzésére készül a címvédő New Orleans Saints ellen hazai pályán. A negyedik negyedben, 34-30-as állásnál pedig megtörtént az a bizonyos futás, amiről annyi szó volt már. A “Szörnyrengés”, ha magyarra szeretnénk fordítani. A szurkolók elképesztően hangosak voltak és a futás olyan eufórikus hangulatba hozta őket, hogy ugrálni kezdtek, ettől pedig szó szerint megmozdult a föld.

Az ezt követő négy évben Lynch több, mint 5300 yardot futott és emellé elképesztő 52 touchdownt is szerzett. Négyszer választották Pro Bowlba, kétszer az All Pro csapat tagja is lett, illetve 2014. február 2-a óta Super Bowl-győztesnek is vallhatja magát.

Ebben az időben vált hírhedté nyilatkozási szokásairól. Mivel egyébként is elég introvertált figura, nem szívesen beszél rengeteg ember előtt. Ezért sokáig nem is adott interjúkat, nem állt ki a média elé, pedig sok esetben kötelező volt ez számára és pénzbüntetéseket is kapott miatta. Amikor már eltiltással fenyegette őt Roger Goodell, akkor inkább kiállt és sajátos stílusban válaszolt a kérdésekre. Így híresült el a “Yeah”, az “I’m just about that action, boss” és az “I’m just here so I won’t get fined” mondat is.

A bevetődés és a touchdown

Lynch stílusosan fejezi be minden idők egyik legnagyobb futását és a célterületre hátrafordulva, ugorva érkezik be, miközben megmarkolja azt a bizonyost. Lynch nem az az ember, aki egy nagy sajtótájékoztatón, hatalmas csinnadratta kíséretében vonul vissza. Neki nem ez a stílusa. Ő inkább csendben kirak twitterre egy képet a cipőjéről, amit fellógatott egy villanypóznák közötti drótra. No persze ezt nem egy véletlenszerű napra időzítette, hanem 2016. február 7-ére, a jubileumi 50. Super Bowl kellős közepére. A Richter-skála ugyan nem mérte, de a twitter valósággal felrobbant tőle. Ahogy az hozzá méltó.

[/ppp_patron_only]