Történelmi győzelemnek lehetett szem- és fültanúja az a 3000 kilátogató, aki ott volt a First Fielden a Lengyelország elleni válogatott mérkőzésen, hiszen hazánk fiai megszerezték fennállásuk első győzelmét, és nem is akárhogyan. A párharc már-már eldőlni látszott a két negyed után, de a félelmetes lelki erőnek és magabiztosságnak, valamint a kiváló edzői munkának köszönhetően a végén a magyar válogatott vonulhatott le a pályáról győztesként.
A szokásokhoz híven, most is minden adott volt Magyarország első szabvány méretű pályáján, hogy a nézőközönség minőségi szórakozásban vehessen részt, így jár a gratuláció a szervezőknek a zökkenőmentes beléptetésért és a magas színvonalú kiszolgáló személyzetért. A lelátó már viszonylag korán a kezdés előtt bő 45 perccel szinte teli volt, így a később érkezőknek csupán a szélső ülőhelyek maradtak, de később ők sem szomorkodhattak, mert a csapatok gondoskodtak róla, hogy ők is akcióközelben legyenek.
A mérkőzés előtti esélylatolgatáshoz tartozik, hogy a lengyel alakulat mind a cseh, mind pedig a szerb nemzeti válogatottnál papíron erősebbnek bizonyul, tehát hazánk válogatottja – mely korábban vereséget szenvedett mindkettőtől – számított a gyengébb csapatnak, de a játékosok és az edzők egyaránt tisztában voltak vele, hogy hazai közönség előtt bőven lehet keresnivalója a magyaroknak, hiszen szinte minden összeállt és a felkészülés is megfelelően sikerült. A kirúgás előtt természetesen a csapatok bevonulása és a két ország himnusza volt terítéken, és öröm volt hallgatni, hogy mindkét nemzeti induló élőben hangzott el, zenei kíséret nélkül.
A mérkőzést a lengyelek kirúgása indította út, tehát miénk lehetett az első támadó drive. Az ütemet kicsit nehezen találta meg a két csapat, de azért nem kellett sokat várni az első pontokra, hiszen a lengyelek hamar field goal kísérlethez jutottak, melyet 37 yardról három pontra is váltottak. Nem kellett azonban nekünk se sokat várni a pontszerzésre, rögtön a következő drive-ból sikerült is egyenlíteni, de nem is akárhogy. Baksa Ferenc bravúrja kellett, aki 50 yardról rúgta be a mezőnygólt, így beállítva a 3-3-as eredményt.
A fotóért köszönet a MAFSZ Facebook oldalának.
A támadógépezetünk ezután sem igazán találta a ritmust, nem úgy, mint lengyel oldalon, ahol a futójáték nagyon jól működött Jacek Wroblewski vezérletével. Ennek megfelelően, ők is találták meg először az end zone-t egy 9 yardos futás végén. Szerencsénkre a rúgójuk, Jakub Kloskowski kihagyta az extrát, így maradt a 6 pontos különbség a javukra. A félidő ezen szakaszában továbbra se tudtuk feltörni a védelmüket, nem találtuk a rést a pajzson és még a labdát is eladta Bencics Márk, mely a második negyed végén meg is bosszulta önmagát. Egy fake handoffot tartott meg Karol Zak, aki meg sem állt a végzónáig. Most jó volt az extra, így 3-16-os állással vonulhattak pihenőre a csapatok.
A félidőben sem maradt el a szórakoztatás, hiszen a Wolves Ladies cheerleader csapata szórakoztatta táncos produkcióval a nagyérdeműt, azon belül is leginkább a férfiakat. És az ajándék eső sem maradt el, száz darab mini játéklabda talált gazdára, melyet a szervező hölgyek szórtak szét a lelátó egészén, így tehát a szünetben sem volt hiány a jó hangulatból.
A harmadik negyedet a lengyelek támadása nyitotta meg, de úgy tűnt, hogy elég jól összekapta a társaságot fejben a magyar edzői stáb, hiszen nem nagyon találták ekkor a fogást hazánk fiain lengyel barátaik. A védelem kőkeményen fellépett, megfogta a futást és ekkor egyre többször nyúltak az egyébként “jegelt” elkapókhoz a vendégek. Pechjükre a magyar linebackerek és defensive backek végig résen voltak, így a negyedben nulla ponton tudták tartani a lengyeleket. Támadóink azonban ebben a negyedben sem érték el az end zone-t, hiába tett meg mindent az offense. Mégis látszott, hogy jobban keverik a kártyákat, a fal is jobban működött, az elkapások is jó ütemben érkeztek, de mégse sikerült faragni a 13 pontos hátrányból.
Már-már a lengyelek is elhitték, hogy sima győzelemmel vonulnak haza, mikor jött a magyarok első touchdownjának szerzője, Czirók Márton. Bencsics kimozgott a zsebből és a teljesen üresen álló elkapóhoz lőtte a labdát, aki ezzel folytatta egyéni sikerszériáját a válogatottban. Nem kockáztattunk, berúgtuk az extrát, az állás pedig 10-16-ra módosult. Ekkor viszont nem álltunk le, jól működött a futás és a passz is, melyet igen jól kihasználtunk újfent. Mire újra a red zone közelébe férkőzött az offense, újra jött a Bencsics-Czirók tandem, mely akár a touchdown szinonimája is lehetne. Újra a szerencsés tizenhármas kapta a lasztit és két védő gyűrűjében gyalogolt be a mesterhármasáért, majd örömkönnyek közepette fogadta a csapat többi részének gratulációját. Megint extra pont jött és megint jó volt, átvettük a vezetést a lengyelektől.
Kevesebb, mint 5 perccel a vége előtt minden felgyorsult a pályán, és kisebb adok-kapokba kezdett a két csapat, melyet a lengyelet kezdtek, hiszen nekik volt a több vesztenivalójuk. Egy szép passzjáték után Tomasz Zubrycki szerzett újabb hat pontot a vendég csapatnak, és ezúttal a lengyelek úgy döntöttek, nem elég az egy pont, rámennek a kétpontosra, de egy bravúros magyar védekezésnek köszönhetően kimaradt a kísérlet és 16-22 maradt az állás. És ezután jött, aminek jönnie kellett. Robogott tovább a támadógépezet és Bencsics clutch megmozdulása után Szabolcska Balázs kapta el a labdát két védő gyűrűjében az end zone-ban. Valósággal felrobbant az egész lelátó, soha nem látott ovációban tört ki a tömeg, szinte minden magyar egyként örült a válogatott első győzelmét jelentő hatpontosnak. Aki ott volt a lelátón, valószínűleg sose felejti el ezt a pillanatot, mely valószínűleg mindenkit libabőrössé tett akkor.
A 23-22-vel lezárult mérkőzés után természetesen az egyéni legjobbaknak járó díjak is gazdára találtak. A legjobb védő Harsányi Tamás lett, míg a legjobb támadó a három TD passzt szerző Bencsics Márk lett. A lefújás után lehetőségünk volt néhány szót beszélni a válogatott védőfal-edzőjével és egyben mindenki Kovács Sanyijával, akitől azt kérdeztük, hogy milyen változást eszközöltek a szünetben. Elárulta, hogy jobban ráfeküdtek a védelemben a keresztezésekre, az ellenfél irányítójának a zsebben tartására és ezáltal passzoltatására, valamint nagyobb hatékonysággal csinálták meg a szereléseket, ez volt a felfejlődés kulcsa. A játékosok közül az offensive MVP-t is megszólaltattuk, aki pedig azt mondta, hogy az első félidőben sok félreolvasása volt, a védelem kései reakcióira nem jó választ adott, ezért ment döcögősen a játék, de a szünetben sok képes elemzést csináltak a pálya fölött folyton köröző drónnal, melyből tanulva, tudta növelni a második félidőre az olvasási és passzolási hatékonyságát, ezáltal teljesítményét is egyaránt, valamint a támadófal is jobban összeállt előtte. Czirók Márton pedig arra a kérdésre, hogy nem érzi-e magát a meccs legjobb támadójának, csak annyit mondott, hogy csak Márké lehet az érdem 3 passzolt TD és egy kritikus 3&20-ra megfutott first down után.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások