A rendszer tesz naggyá

A 2016-os szezon eddig többnyire arról szól, hogy az újonc, gyakorlatilag véletlenül a kezdőbe kerülő irányítók gyakorlatilag hiba nélkül hasítanak és hozzák a győzelmeket. Ilyenkor olyan furcsának tűnik, hogy EJ Manuel vagy Geno Smith miért lett olyan homály, amilyen, vagy egyáltalán, miért vannak bust irányítók: az edzők miatt.

A sikeres franchise kulcsa

Ahhoz, hogy egy franchise hosszú távon sikeres legyen, négy dolog kell: egy jó tulajdonos, egy remek GM, egy kiváló edzői stáb és egy vállalható irányító. A jó tulajdonos azért kell, hogy időben leváltsa a nem jól dolgozó embereket, vagy éppen bizalmat szavazzon nekik, és ne játsszon Istent. Példának okáért a Kraft család hagyja Bill Belichicket dolgozni és nem kezdik el rugdosni, amikor az öreg elcseréli Logan Mankinst vagy kivágja Vince Wilforkot. Ellenben például Jerry Jonest úgy kell lefogni, hogy nehogy Johnny Manzielt húzza ki. Az ilyesmi nagyon sokat számít.

A jó General Manager azért kell, hogy egyrészt találjon egy jó edzői stábot, majd olyan csapatot rakjon össze, amivel az adott stáb győztes csapatot tud összerakni. John Elway például nemcsak, hogy remek csapatot rakott össze, de megszerezte a liga egyik legjobb védőguruját, Wade Phillipset, bizalmat szavazott Gary Kubiaknak, akik a saját rendszerüket alkalmazva gyakorlatilag irányítójáték és offense nélkül nyertek Super Bowlt. Vele ellentétben például a Colts GM Ryan Grigson a liga legjobban kereső játékosává tette Andrew Luckot, de az évek alatt sem védelmet nem tudott összerakni, sem pedig draftolni nem sikerült értelmesen.

Az edzői stáb szintén életbevágó, de nem csak a vezetőedző, hanem az egész banda. Kedvenc példám a Joe Lombardi féle Lions offense: a Saintsből igazolt támadókoordinátor alatt a Lions csontutolsó volt futójátékot tekintve, Matt Stafford pedig másfél szezon alatt 35 TD mellett 26 interceptiont dobott az edzősködése alatt. Bob Cooterrel viszont Stafford top5-ös teljesítményt hoz a PFF szerint, amit a számok is alátámasztanak: 12 meccsen 25 TD passz és mindössze 6 INT (abból a hatból kettő a múlt héten jött, egyik tisztán a padra kerülő Golden Tate, a másik pedig inkább Eric Ebron hibája volt). Cooter egyszerűen olyan playbookot csinált Staffordnak, amiben jó érzi magát, amit végre tud hajtani, ami a teljesítményén is meglátszik. Ezért tud sikeres lenni Carson Wentz, Dak Prescott, Jimmy Garoppolo vagy épp Trevor Siemian.

Hogy használjuk az újonc irányítónkat?

Sem Wentz, sem Prescott teljesítményét nem szabad túlértékelni. Wentz eddig többnyire könnyű ellenfelek ellen játszott, egyszer sem volt rajta nyomás, remek védelem áll mögötte és egy nagyon egyszerű playbookból dolgozik. Persze butaság lenne elvitatni a tehetségét, hisz remekül olvas, jól és pontosan passzolt, de azért nem láttunk nála még gyakorlatilag egyetlen rookie hibát sem, mert nem volt rákényszerítve. Nem kellett időre végigszaladni a pályán, nem kellett rizikós és nehéz labdákat megdobnia, nem kellett clutch játékokat bemutatnia. Igaz, ez a kutyát nem érdekli, hisz minek vállalja túl magát, amikor így is képes nyerni a csapat. Ez viszont az edző stábot dicséri, akik nem küldik ki a pályára Drew Brees pontosságára kitalált játékokkal, hanem igyekeznek levenni róla a terhet és szépen beletanítani, beleszoktatni az NFL-be.

Prescott helyzete egy kicsit más, mögötte nincs olyan jó védelem, cserébe viszont egy olyan támadófal és futójáték van a segítségére, amiről a legtöbb csapat csak álmodik. Igazából nem csinál mást, mint amit Cassellel vagy Weedennel próbáltak volna, csak egyszerűen ennyi a tehetségbeli különbség, illetve ennyivel atletikusabb.

Siemian nem játszik annyira jól, vagy olyan kevés hibával, mint a két fentebb említett fiatal, de neki nem is ez a feladata és nem is lesz. A Broncos és Kubiak az irányítóhelyzet miatt egy olyan csapatot rakott össze, ahol az irányító nem faktor. Egy brutális védelem és egy potens futójáték, illetve Sanders és Thomas kvalitásai, az irányító pedig lehetőleg ne szúrja el. Az már csak hab a tortán, hogy Siemian tehetségből képes egy közepesnél jobb szintet hozni, így +1, nem pedig semleges 0 a pályán (nem mintha utóbbi rossz lenne). Most Paxton Lynchen a sor, hogy lehetőleg 0 legyen az első mérkőzésein (tehát ne -1), hogy a Super Bowl győzelemre képes rendszer tehesse a dolgát.

Jimmy Garoppolo már más tészta, a véleményem szerint ő az egyetlen a négyes/ötösből, aki már van olyan szinten, hogy franchise irányítóként tekinthessünk rá és elvárjunk tőle clutch dolgokat (azaz a +1 nem bónusz, hanem elvárás). Persze az ő teljesítményéhez is rengeteget tesz hozzá a „do your job” irányelv (amihez egyébként az összes többi rendszer is próbál konvergálni), hisz a Patriots rendszere, különösen az offense szisztéma talán a legkiforrottabb és a leghibátlanabb az egész NFL-ben.

Ez a jövő sikerességének a kulcsa

A Los Angeles Rams 3-1-es úgy, hogy az 1/1-es Goff még nem lépett pályára és Case Keenum a kezdő. Ennek oka véleményem szerint egyedül az edzői stábban keresendő, hisz nem véletlenül őt tartották a class legjobbjának. Viszont, mivel a Ramsnek nem igazán van offense-e, támadófala, elkapói, tight endjei és hozzájuk értő edzői, így nem látom azt, hogy belőle jelenleg -1-nél több lehetne. Ez kisebb részt tehetségbeli, nagyobb részt edzői hiba.

Mindig is irigyeltem a Patriots sikerességét. A Patriotsét és nem például a Coltsét. Peyton Manning egy korszakos zseni volt, aki gyakorlatilag egy 1/1-esélyes csapatot juttatott folyamatosan rájátszásba (én nem hiszem a „Suck for Luck”-ban, senki sem rúgatja ki magát azért, hogy majd a csapatnak jó legyen: egyszerűen az a Colt Manning nélkül erre volt képes). A Patriots Brady nélkül se lenne 1/1-es, míg Bill Belichik ott van. 3-0-val kezdtek a második és harmadik számú irányítóval, ahogy a Broncos is veretlen egy kvázi és egy gyakorlatilag újonccal. Nem a védelmek nyerik a bajnokságot és csak nagyon ritkán az egyéni kvalitások. Az olajozottan működő rendszerek tesznek naggyá és igazi esélyessé egy csapatot.