Beharangozó
Monday Night Football – Bills@Seahawks
Az egyszeri NFL rajongó élete nem egyszerű. Csütörtökön már megkezdi a virrasztást, hogy általában egy olyan mérkőzésnek hódoljon, ami annyira nem is érdekli, valamint az idei TNF-okat tekintve még unalmas is. De hát nincs más választás, hosszú a kedd és csütörtök között eltöltött három nap foci nélkül így fennmarad, majd kialvatlanul megy pénteken munkába és szidja magát hogy milyen fáradt. Majd jön a vasárnap, amikor már délben elkezdi az izgulást, hogy vajon jó embert raktam a fantasy kezdőmbe? Nyerünk ma a csoportrívális ellen? Érdemes fennmaradnom hat óra foci után a SNF-re is? Miután pedig ezeket letudtuk ismét kialvatlanul találjuk magunkat a melóban és rádöbbenünk, hogy ha nem nézzük a hétfő esti rangadót akkor négy nap lesz foci nélkül, ráadásul az ellenfelemnél van még egy futó és csak nyolc ponttal vezetek fantasyban, talán sikerülhet. Ha ez mind nem lenne elég, hogy fent maradjunk akkor ajánlom a következő sorokat.
Következzen hát öt ok, amiért érdemes lehet nézni a Monday Night Footballt:
Mert napjaink passzorientált ligájában minden futásorientált mérkőzést meg kell becsülni
Ez a hétfő esti rangadó márpedig a futásról fog szólni. A Bills 154 yardos átlaga második a ligában, így nem különösebben meglepő, hogy tőlük a futójáték dominanciáját várjuk. Még úgy sem, hogy LeSean McCoy továbbra sem 100%-os, ezért fenntartásokkal kell kezelni pályára lépését, de még egy 80%-os Shady is képes varázslatos dolgokra. A Bills híveknek egyébként akkor sem kell kétségbe esni, ha mégse ő uralja majd a backfieldet, mert Mike Gillislee nagyon jól helyettesíti. 6,5 yardos futásonkénti átlaga az egyik legjobb a ligában és passzjátékoknál is van olyan hasznos, mint McCoy.
A Seattle helyzete már érdekesebb. Náluk idén nem a futójáték uralkodik, de két ok miatt most mégis úgy érzem, hogy este ezen lesz a hangsúly. Az egyik, hogy Russell Wilson már több mérkőzés óta sérüléssel bajlódik, így kicsit le kellene venni a válláról a terhet és hagyni hogy nyalogassa sebeit, mert a későbbiekben még szükség lesz egy egészséges Wilsonra. A másik tényező az lehet, hogy bár Michael nem fut rosszul, de egyedül nem domináns annyira, mint Lynch volt mondjuk két-három éve. Múlt héten C.J. Prosise-ból kaptunk egy kis ízelítőt és úgy érzem snapszámai növekedni fognak.
Mert kevés passzból is lehet meglepetést okozni
Tyrod Taylor gyengén kezdte az évet, de aztán szinte varázsütésre feljavult. Természetesen tőle továbbra sem kell 300+ yardos mérkőzéseket várni, de ismeretlenebb elkapói bevonásával sikerült egy kicsit színt varázsolni a Bills offense-be. A Seahawks secondary ugyan nem lesz sétagalopp, de a tight endek ellen nem védekeznek olyan jól, így a pálya közepét kell majd támadniuk ezúttal.
A túloldalon ha a támadófal hagy legalább arra időt Wilsonnak, hogy felemelje a fejét, akkor egészen potens passzjáték alakulhat ki. Doug Baldwin ugyan az elmúlt négy mérkőzésen összesen hússzor volt célba véve, de ilyenkor nagy százalékban meg is van az elkapás. 121.3-as passer ratingel dobál Wilson, mikor Baldwin irányába néz, ez pedig a harmadik legjobb a ligában.
Ne csak a labdát nézd
Ugyan látványra már a Seahawks defense nem olyan domináns mint 3 éve, de nem mindent tükröznek a számok. Idén például a futás és a passz elleni védekezés hasonlóan eredményes és míg yardokban egyik mutatóban sincsenek a top5-ben, addig a számok mögött verejtéket köhög minden támadósor ellenük. Bennett kiesése ugyan fájó lehet, de az újoncok kezdenek beépülni a Seahawks D-line-ba, a linebacker sorban Bobby Wagner továbbra is All-Pro szinten játszik a secondaryt pedig ismerjük, így élmény nézni őket.
Nem sokkal rosszabb a Bills sem. Náluk sokkal kevésbé ismert játékosok viszik a prímet, de hasonlóan eredményesen. Lorenzo Alexander például nem csak hogy vezeti a sack listát, de nyomásgyakorlásban is top5-ben van a ligában. Zach Brown pedig a linebacker sorban alkot maradandót. Coverage-ben top10 védő, aki futás ellen is ligaelitnek számít idei teljesítményével.
Mert megnézhetjük milyen egy jó és milyen egy rossz támadófal
A Seahawks támadófala már-már történelmi mélységekben van. Wilson passzkísérleteinek több mint 30%-ában nyomás alatt van, már most annyi ütést szenvedett el, mint a tavalyi szezon háromnegyedénél és ha nem szabadul a labdától gyorsan, akkor folyamatosan menekülnie kell. Bal oldalát például mostanában az a George Fant védi, aki minden hetedik passzkísérletnél hitet, siettetést vagy épp sacket enged.
A Bills támadófala már egy másik szint. Igaz passzblokkolásban nekik is van hova fejlődni, de futáshoz ligaelit szinten blokkolnak. Átlagosan több, mint 2,5 yardot tesznek meg a Bills futók az első kontakt előtt, ez pedig nagyban hozzájárul Shady és Gillislee több mint 4 yardos átlagához.
Mert mindkét csapatnak szinte úgy kell a győzelem mint egy falat kenyér
A Seahawks ugyan vezeti a csoportját, de egy esetleges vereséggel csak egy mérkőzés lenne az előny a Cardinalsszal szemben és még három csoportmérkőzése lesz vissza az év folyamán a csapatnak. Ha ez nem lenne elég, akkor jövő héten a bye weekről visszatérő Patriots otthonába látogatnak, ahol nem igazán nekik fog állni a zászló. Három vereség zsinórban pedig nem túl jó ómen a továbbiakra nézve.
A Bills pedig ahelyett, hogy mondjuk 5-3-mal állna és lépéselőnyben lenne a Dolphinsszal szemben, vereségével, majd hazai megszégyenülésével a Patriots ellen már a csoport harmadik helyén áll és ha ez a mérkőzés elúszik, akkor el is kezdhetnek lemondani a playoff álmokról.
Nem tűnik egy egyszerű mérkőzésnek egyik csapat számára sem, de a hazai pálya, valamint a szilárdabb védelem és a Bills folyamatos leolvadása inkább egy Seahawks győzelmet enged jósolni nekem egy végtelenül fizikális, kevés pontos mérkőzésen.