A Playoff-Seahawks újra itt van!

A Playoff-Seahawks visszatért, és ez az Atlantának nagyon rossz hír. A Seahawks idén egyszer fent-egyszer lent sormintában játszotta a meccseket, most viszont semmiféle visszaesés nem lesz a Lions meccshez képest, sőt. Az még csak a bemelegítés volt. 5 ok, hogy miért a Seahawks játssza majd a főcsoportdöntőt:

1. Lenyomjuk a futójátékot a torkukon!

Ez a legfontosabb, és itt van igazából a Seattle esélye. Hosszú drive-ok, Ryanéket lent tartani a pályáról, égetni az órát. Az a helyzet, hogy ez teljesen reális terv. DVOA alapon ugyanis van rosszabb futás elleni védelem a playoffban a Lionsénál. Igen, a Falconsé! A Lions 27., a Falcons 29. ezen a listán. A Lions elleni meccsen pedig már egyszer tönkrevertük az ellen futás elleni védelmét. Ennek több oka volt. Az első, hogy Glowinski a visszacserélése óta a saját bevallása szerint kevesebbet gondolkodik, és többet játszik ösztönből, és ez határozottan segít. A második, hogy a Lions ellen Cable végre előhúzta a varázs-playbookot a kalapból, és az ellen számára követhetetlenül variálta a zone blocking és a power running sémákat. A harmadik, hogy Rawls teljesen egészséges, és egy teljesen egészséges Rawls össze sem hasonlítható azzal a Michaellel, aki a 6. héten futotta a legtöbbet a Falcons ellen. Valójában egy teljesen egészséges Rawls nagyon kevesekkel hasonlítható össze. Az ő irányváltási képessége, és ahogy megtalálja a lyukakat, az már-már Bell szintjén mozog. A Detroit ellen a playoff-franchise rekord annak fényében különösen szemöldökráncolásra késztető, hogy ebben a csapatban éveken keresztül egy bizonyos Marshawn Lynch gyűjtögette az első blokk utáni yardokat.

De még nem végeztünk az okokkal. Volt egy rejtett statisztika, amire a Falcons jobb, ha fel lesz készülve. A mai NFL-ben a csapatok jó részének a rosterén sincs fullback, ehhez képest a Seattle a Wild Card körben a playek 45 %-ában (!!!) FB-kel állt fel. Ez praktikusan egy plusz blokkolót jelent, de a fal szélén a Lions ellen szintén egész pofásan játszó Willson is hozzátette a magáét. És akkor még ilyen apróságról nem is beszéltünk, hogy Prosise is játékra jelentkezhet (bár csütörtökön még “doubtful” volt az állapota).

A futás központú playcallingnak volna még egy haszna, nevezetesen hogy az idei sack-király Vic Beasley-t kivenné a játékból. Beasley ugyanis amilyen kiváló pass rusher, annyira gyenge futás ellen, sőt ilyenkor nagy százalékban a pályán sincs.

2. Coach Thomas

Taktikailag az év egyik legjobb meccse volt a 6. heti Seahawks-Falcons, elsősorban akkor, amikor Ryanék támadtak. Akkor az első félidőben a Hawks zónája ellen nem találták az ellenszert, a félidőben azonban átállt az Atlanta 13-as (vagyis 3 TE-es) felállásra, ami ellen Shermanék pislogtak meglepetten, főleg Jonesra, amikor slotból indult. Majd az utolsó negyedben a Seattle váltott emberfogásra, és végül ez hozta meg a sikert az utolsó 3 perces interceptionnel, és a legutolsó sikeres védekezéssel. Azt gondolom, most is ez lesz a színesebb párharc. Nyilván nem fog előfordulni még egyszer az, mint Staffordék ellen, hogy az ellenfél Sherman felé se néz, Shead pedig 8 target/0 engedett elkapás aránnyal dolgozzon. Azt gondolom, hogy az első meccs tapasztalata mindkét oldal számára meghatározó lesz. Earl Thomas hiánya azonban döntő, így most azt gondolnám, hogy inkább emberfogást fog játszani a Seattle, Sherman árnyékként fogja követni Julio Jonest, Shead és Lane pedig majd elosztja Gabrielt és Sanut. Mivel ET nincs, így Sherman szerepe döntő lesz, ha megfogja JJ-t, akkor Terrell többet csalhat Shead és Lane felé. Thomas ugyan nem fog játszani természetesen, de ahogy a Lions ellen, úgy az oldalvonal mellől most is fontos szerepe lesz. Nem csak tanácsokkal, hanem motivációval is.

Futás ellen az alapszakaszban nem volt problémája Bennettéknek, bár ebben benne volt, hogy a Falcons gyorsan hátrányba került, így valójában alig-alig kapta meg Freeman a labdát. Ez itt azonban már a playoff, futniuk nekik is kell, a Kancellár és Clark azonban most a 6. héttel ellentétben játékra kész, így könnyebb dolguk most se lesz, sőt. Az odavágón a védelem 4 sacket, 1 INT-et és egy fumble-t gyűjtött, a győzelemhez legalább ennyi kell most is.

3. A Wilson-Baldwin kapcsolat…

A várhatóan sikeres futójáték megalapozhat Wilsonnak és a passzjátéknak is. A Lions ellen a fal egész emberesen dolgozott (magához képest) pass rush-sal szemben is, bár 3 sack még így is becsúszott. Ehhez a javuláshoz nem csak a fent már taglalt okok játszottak közre, hanem Carrollék felismerték, hogyha a fal maximum 3 másodpercig képes az irányítóját megvédeni, akkor tolni kell a gyorsan elengedett passzokat. Ez magától értetődőnek tűnik, de az előző körben maximumra csavarták a Quick Release feliratú gombot Wilsonon, aki karrierje során még sosem dolgozott ilyen gyorsan: 2,23 mp alatt szabadult meg átlagban a labdától. Ez körülbelül a következőképpen nézhetett ki a meccs előtti megbeszélésen:

– Hogyne Főnök!

A passzok első számú célpontja pedig Doug Baldwin, aki annyira elit elkapó manapság, mint Julio Jones vagy Antonio Brown. Az egyetlen elkapó, aki még akkor is lehúzza a labdát, ha az nem is felé megy, ha meg neki szánja a QB, akkor csak elvétve ejti el. A Lions ellen 11/11-el dolgozott hivatalosan, de ebből 1 a Kearse-től elcsórt TD-catch volt egy drop mellett.

4. … és Grahamről és Richardsonról se feledkezzünk el!

Grahamnek a Detroit ellen aránylag csöndes meccse volt, de most a Falcons ellen megint robbanhat. A 6. héten például már egyszer 89 yarddal keserítette Nealéket. Richardson pedig most már teljes jogú 2. számú elkapó Lockett helyén, a múlt heti 3 elkapásából 2 is csodaszámba ment. Az elmúlt két évben kicsit háttérbe szorult, de igazi speedster ő, Falcons CB legyen a talpán aki utoléri.

5. A rutin meg az évek

2012-ben, amikor ugyanígy Atlantában a Divisional körben találkoztak, a meccs előtt arról szóltak a cikkek, hogy Ryannek ez egy most vagy soha meccs a rájátszásban. Azt akkor megnyerte, de az NFC-döntőt már elbukta. Most (valószínűleg) friss MVP-ként ugyanez a helyzet. De most a túloldalt nem egy újonc QB áll, egy tapasztalatlan védelemmel. Nem. Nagyon nem. Ezt a Seahawkst a rájátszásra találták ki, és az elmúlt 4 évben olyan playoff rutint szedett magára az egész csapat, ami máshol talán csak Foxborough-ban van még meg. Atlantában például egész biztosan nincs. Az ilyen top offense – gyenge defense csapatoknak nem szokott sok babér teremni januárban.

Hogyan nyerhet tehát a Seattle?

Nagyon fontos, hogy a D Ryanéket 30 pont alatt tartsa, mert igazi esély csak ekkor van. Ha a Falcons 31+ pontot szerzett idén, akkor 10-0 a mérlegük, 30 pont vagy alatta 1-5. 30 pont fölé jutó Atlantánál sem reménytelen a helyzet, de az esélyek mindenesetre drasztikusan csökkennének. Egyébként pedig a Wild Cardon látott formulát kell követni. Legalább 150 yard a földön, de inkább több, megnyerni a labdabirtoklást (33-35 perc minimum), hibátlan rugójáték, és egy vagy két labdaszerzés a védelemtől. Ezek így együtt leírva egyáltalán nem lehetetlen feltételek, sőt. Ezt a filmet nézzük már 4 éve a playoffban. Az esélyes még mindig a Falcons, de a Wild Card óta ez itt a Playoff-Seahawks. És a Playoff-Seahawks egy nagyon félelmetes, harcedzett csapat.

Katonadani Falcons beharangját ERRE találjátok, a többiek többnyire inkább a Falconsnak és a papírformának hisznek. Majd megbánják.

A ma éjjeli találkozóhoz beharangozókat ITT (Texans) és ITT (Patriots) találtok. Kibeszélő természetesen ma is lesz, ezt pedig ERRE a linkre kattintva keressétek!