Hall of Fame Class 2017

7 új taggal bővült a Pro Football Hall of Fame idén. Ahogy egy baseball szakíró megjegyezte a Honors gála után, hatalmas pazarlás az NFL részéről, hogy egy hétvégére sűrítette be a Super Bowlt, a díjátadó gálát és a Hall of Fame tagok kiválasztását is. Mi viszont most, hogy kicsit talán már leülepedett a Super Bowl sokkja, vigyázó szemeinket erre a 7 emberre vetjük. A 2016-os class-szal ellentétben mind a heten élnek még, és a különböző posztok is vegyesen képviseltetik magukat. Élő példakép, futólegenda, a HoF második kickere és maga az Enforcer is Hírességgé vált.

De először a szavazás menetéről. Tavaly erről már részletesen írtam, így most az ott leírtakat már nem ismételném meg. A szavazás immár évek óta közel 9 órán át tart, tehát egy elég hosszadalmas folyamatot kell elképzelni. És bonyolultat is, több körös szavazás előbb a senior jelöltekről, majd több körben szűkítik le a kezdeti 15 fős névsort 5 főre, majd erről az 5-ről újra szavaznak. A Senior Commitee idén is 3 jelöltet állított; Kenny Easley-t, Jerry Rice-t és Paul Tagliabue-t, a korábbi komisszárt. Róluk egyszerű igen-nem szavazás útján dönt a 46 tagú bizottság, 80 %-nyi igen kell, hogy tagokká váljanak. Idén ez Tagliabue-nek nem sikerült, a hírek szerint egy szavazat hiányzott. Peter King szerint ennek leginkább az volt az oka, hogy Tagliabue 1989 és 2006 közötti regnálása alatt egyáltalán nem foglalkozott az agyrázkódások problémájával, sőt egyenesen a szőnyeg alá söpörte a kérdést. Mivel azért köthetőek hozzá pozitív dolgok is (pl. nincsenek játékossztrájkok, új üzleti modell, soha nem látott nézettség), így azt gondolnám, hogy előbb vagy utóbb csak bekerül, NFL komisszárból elég kevés van ahhoz, hogy ne lehessen kihagyni.

Ennél puritánabb termet találni se lehetne a szavazáshoz

A hétvégi szavazás előtt még 15 aspiráns volt. Első körben Isaac Bruce-t, Don Coryellt, Alan Fanecat, Joe Jacobyt és Terrell Owenst szórták ki. Az utolsó 5-ről pedig Tony Boselli, Brian Dawkins, Kevin Mawae, Ty Law és John Lynch (a Niners új GM-e) csúszott le. Aki idén lemaradt, az természetesen nem végleg maradt le, a következő években még lesz esélyük bekerülni, de innentől kezdve egyre kevesebb eséllyel bízhatnak ebben, ugyanis a következő 4 évben, az alábbi játékosok vállnak választhatóvá:

2018 — Ray Lewis, Randy Moss, Steve Hutchinson, Brian Urlacher, Ronde Barber

2019 — Tony Gonzalez, Ed Reed, Champ Bailey

2020 — Troy Polamalu, Reggie Wayne, Patrick Willis

2021 — Peyton Manning, Charles Woodson, Calvin Johnson, Marshawn Lynch, Jared Allen

Az a 2021-es class különösen zorallnak tűnik, Terrell Owens és Brian Dawkins dolga innentől nagyon megnehezedik. Na de vissza az idei évhez. A végső lista tehát 7 nevet számlál, Tomlinsont, Warnert és Jerry Jones-t senkinek sem kell bemutatni, de a többiek is megérdemelték.

Morten Andersen, K

(Saints 1982-1994, Falcons 1995-2000, Giants 2001, Chiefs 2002-2003, Vikings 2004, Falcons 2006-2007)

Jan Stenerud után újabb placekicker a Hall of Fame-ben!

A legtöbb meccset játszotta az NFL-ben a Great Dane becenévre hallgató Andersen, szám szerint 382-t, és ő szerezte a legtöbb pontot is, egész pontosan 2544-et. A Saints és a Falcons klubcsúcsát egyszerre tartja, ami hatalmas bravúr. A 382 meccses rekordja valószínűleg megdönthetetlen marad, a pontrekordját (és még sok másikat) viszont Adam Vinatieri két év alatt utolérhetné, ha hajlandó még két szezont vállalni.

Koppenhágában született, és cserediákként került az Államokba. Az egyetlen kint töltött gimnáziumi éve elég volt, hogy felfigyeljenek rá, és végül a Saints draftolta a 4. körben. Ezzel újabb európai születésű rúgó került a ligába, és ott is maradt majdnem 25 éven át.

Hétszeres Pro Bowler abból az időből, amikor ez még számított, hatszor került be az All Pro First Teambe, ő tartja nem csak a pontrekordot, hanem ő értékesítette a legtöbb FG-t, és persze ő végezte el a legtöbb FG kísérletet is. 60 yardos gólja is volt egyszer a Chicago ellen, ennél hosszabbat azóta is csak heten voltak képesek rúgni. A Hatalmas Dán becenevet hamar Mr. Automaticra cserélte, karrierje végén majdnem kerek 80 %-os FG mutatóval, és 98,8 %-os XP aránnyal zárt. Ott volt a Falconsszal a franchise első Super Bowljában is.

Terrell Davis, RB

(Denver Broncos 1995-2001)

Eredményei alapján (2x Super Bowl győztes, SB MVP, 3x Pro Bowl, 3x All-Pro, alapszakasz MVP, 2x OPOY, 1990 All-Decade Team) már bőven-bőven kijárt ez az elismerés neki, de mindössze 7 évet töltött az NFL-ben, és ez eddig komolyan hátráltatta a Hall of Fame tagságát. Az idei, talán egyébként kicsit kevésbé erős évben végre jutott neki is hely.

7607 futott yardja természetesen Broncos franchise rekord, de ezzel csak az 55. helyre jó az örökranglistán. Hatodik körös újoncként került az NFL-be a Georgia Bulldogstól, és a csapatnál is csak a 6. helyen kezdett a depth charton, de mire elkezdődött az alapszakasz, addigra Mike Shanahan már kezdőként számított rá. 1117 yardot termelt a földön az első évében, amivel a legalacsonyabban (6/196) draftolt futóként jutott újonc évében 1000 futott yard fölé. 1996-ban 5 éves szerződést kötött a Denverrel, és ez az 5 év a Broncos egyik legsikeresebb ötéves periódusa volt. 1998-ban 2008 yarddal csatlakozott a még manapság is exkluzív 2000 yardos futók klubjához. 1999 után azonban már utolérték a sérülések, soha többet nem került még csak 1000 yard közelébe se, így végül a 2002-es szezon előtt vonult vissza.

Kenny Easley, SS

(Seattle Seahawks 1981-1987)

The Enforcer. Nem Kam Chancellor, hanem Easley viselte először ezt a becenevet, a Kancellár a tiszteletére kölcsönözte ki magának. A keményen ütköző safety archeotípusa. Mindössze 7 évet töltött az NFL-ben a Seahawks legendája, ami HoF-tagként elég kevés idő, Terrell Davis például szintén a rövid karrierje miatt várt éveket a tagságra. Ugyanakkor a 80-as évek All-Decade teamjéből ő volt az utolsó védő, aki nem volt még HoF tag.

7 éve alatt ötször választották be a Pro Bowlba, 4x-es All-Pro és 1984-ben az Év Védőjátékosa címet is megkapta. Safetyként abban az időben ez hatalmas szó volt, előtte csak Dick Anderson (1973), és az utóbbi években is csak Reed, Sanders és Polamalu lett safetyként DPOY. Abban az évben 10 interceptiont szerzett, amivel nem csak vezette az NFL-t, hanem klubcsúcs is volt. Safetyként az egyik valaha volt legjobb, és nem csak coverage-ben volt zseniális, hanem futás ellen is. 32 interceptiont gyűjtött 89 meccs alatt, ami nem tűnik egy hihetetlen jó aránynak, pedig de. A szintén HoF várományos Ed Reednek péládul csak egy hajszállal van jobb aránya, a 2020-ban várhatóan rögtön HoF taggá váló Polamalunak pedig ugyancsak 32 INT-hez például több, mint 150 meccsre volt szüksége.

Karrierje kurtán-furcsán ért véget. 1986-ban majdnem a teljes szezonra megsérült, 1987-ben viszont kitört a sztrájk az NFL-ben az új kollektív szerződés miatt. Easley hangadó volt végig a tárgyalásokon, ami miatt Seattle-ben nem nagyon volt maradása. A csapatnak akkor égető szüksége volt egy QB-ra, így Easley-t kínálgatták cserealapnak, végül 1988 áprilisában a Phoenix Cardinalshoz cserélték el Kelly Stoufferért. Stouffer a megelőző év 1/6-os pickje volt, de a sztrájk miatt az egész évet kihagyta. Az orvosin viszont Easley megbukott mert súlyos veseelégtelenséget diagnosztizáltak nála. Az orvos konkrétan közölte vele, hogy nemhogy az orvosin megbukott, de valójában éppen a kórházban volna a helye. A veseelégtelenség oka, hogy Easley-t az előző évi bokasérülése után Advillal kezdték el tömni, a napi (!!) adagja 15-20 tabletta közé esett végül, mire egy orvos rászólt, hogy hagyja abba. Pereskedések sora következett, ő azt állította, hogy az orvosok mondták neki, hogy szedjen ennyit Advilt, ők persze ezt tagadták, a lényeg, hogy 2 évvel később új vesét kapott. A viszonya ezek után villámgyorsan, és szinte végérvényesen megromlott a Seahawksszal, nem is beszélt senkivel sem a franchise-zal, egészen 2002-ig. Akkor az új tulaj Paul Allen elérte, hogy a klublegendát kitüntessék a Seahawks Ring of Honorral.

Jerry Jones, tulajdonos

(Dallas Cowboys 1989- )

Az ellentmondásos Jerry Jones-nak, mint tulajdonosnak helye van a Hírességek Csarnokában. General Managerként inkább az NFL Arany Málnáit kellene gyűjtögetnie, bár a 2016-os drafton úgy tűnik, újra megütötte a főnyereményt. De most nem a manager, hanem a tulajdonos Jerry Jones-ról van szó.

Regnálása alatt a Cowboys 3 Super Bowlt nyert (XXVII, XXVIII, XXX), amit elég kevés tulaj mondhat el magáról – a mostaniak közül vele együtt például csak 3 – , de emellett az NFL pénztermelő gyárrá alakításában is fontos szerepe van. Az aktuális TV-s szerződések nélküle nem jöttek volna létre, ami nélkül az NFL sem vált volna egy évente 13 milliárd dolláros üzletté. Regnálása alatt a Cowboys a világ legértékesebb sportcsapatává vált.

Jason Taylor, DE

(Miami Dolphins 1997-2007, Redskins 2008, Dolphins 2009, Jets 2010, Dolphins 2011)

Legenda. Cameron Wake csak ennyit tudott mondani Taylorról, amikor a Pro Bowlon csak szóba került a korábbi 99-es neve. Kétszer is visszatért a Delfinekhez, a szíve mindig visszahúzta.

Az Akronról került az NFL-be az 1997-es draft harmadik köréből, ami elég nagy szó, tekintve, hogy az Akronról össze-vissza 10 ember draftoltak eddig. Összesen. A Super Bowl nem jött neki össze, ezen kívül viszont minden. 2006-ban az Év védője, 6x Pro Bowl, 3x All-Pro, Walter Payton Év Embere díjas 2007-ből, 2000 All-Decade Team tag, 2002-ben sack király. 139,5 karrier sackje a hetedik legtöbb evör, de még több kategóriában NFL rekorder vagy második helyezett. 48 forced fumble fűződik a nevéhez (All time 2. – Mathis 52), 6 fumble rec TD (NFL 1.), védőfalemberként összesen 9 touchdownja van, ami szintén rekord, és még 8 interceptionje is, ami a védőfalemberek között a 2. legtöbb, amit valaha lehúztak.

2012-es visszavonulását követően az ESPN szakértőjeként dolgozott.

LaDainian Tomlinson, RB

(San Diego Chargers 2001-2009, New York Jets 2010-2011)

Egy futó abból a korból, amikor még a running backek uralták az NFL-t, és sorra dőltek a TD-rekordok. Egy futó, akire már itthon is nagyon sokan emlékeznek. Egy futó, aki sosem a méreteivel (5’10), hanem a gyorsaságával és az olvasási képességével tűnt ki. Az utolsó 15 jelöltben Taylor és Tomlinson voltak azok, akik első évükben Hall of Fameré válhattak, mindkettőjüknek sikerült.

Egyetemistaként ő volt az első, aki egy meccsen átlépte a 400 yardos határt, és minden rekordot megdöntött a TCU-ban. Teljesen egyértelmű első körös prospect volt, és a Chargers ki is vitte 1/5-ön. A Chargersé volt egyébként az 1/1, de azt elcserélték a Falconsszal, akik azzal a pickkel kihúzták Michael Vicket. A Chargers a 2. körben még egy bizonyos Drew Breest is hozzáadott a rosteréhez, best draft ever?

Azonnal kezdő lett, és azonnal neki is állt a yardok termelésének. 2008-ig minden egyes évben legalább 1100, 3x legalább 1600 yardot termelt a földön, ehhez még hozzátett minden évben 3-700 yardot a levegőben is, de nem is ezek voltak a nagy számok, hanem a touchdown érzékenysége. Konkrétan egyszemélyes TD-gyár volt. Legjobb évében 31 db (28 futott, 3 elkapott) hatpontosig jutott, ami azóta is szezonrekord. A trükkös játékokat is sokszor játszották rá, mert dobni is jól tudott, 7 TD-passza is van! Karrierje végén 2008-ban már Chargerként szeretett volna visszavonulni, de a Chargers mindig is és azóta is híres arról, hogy a legendáival milyen zordan képesek bánni, így végül Tomlinson is kénytelen-kelletlen a Jetshez írt alá két évre. 2010-ben még jó éve volt a keleti parton, majdnem meglett az 1000 yard a zöld-fehérek színeiben is, de a 2011-es szezon már szenvedős volt, és lehetett sejteni, hogy ennyi volt. A nyáron még egy napra aláírt a Chargershez, hogy onnan jelenthesse be a visszavonulását. Végül 13.684 futott yarddal fejezte be a pályafutását, ami az 5. legtöbb az NFL-ben, Emmitt Smith mögött második az örökranglistán 145 futott TD-vel, és még számtalan csúcs neve mellett áll a neve. NFL MVP 2006-ban, 6x Pro Bowler, 3x All-Pro, Walter Payton – díjas 2006-ban, 2006-ban és 2007-ben is az NFL legjobb running backje volt. A Chargers visszavonultatta a 21-es számú mezét.

Végül ideszúrom még a kedvenc reklámomat Tomlinsonnal a főszerepben:

Kurt Warner, QB

(Green Bay Packers 1994, Iowa Barnstormers 1995-1997, Amsterdam Admirals 1998, St. Louis Rams 1998-2003, New York Giants 2004, Arizona Cardinals 2005-2009)

Igazi legenda, maga az élő példakép. Személyes kedvencem.

Draftolatlanként került a ligába 1994-ben a Packershöz. Ott azonban a szezon első meccsét már nem érte meg, így a következő 3 évben aréna focizott. 1998-ban az akkor még életben lévő NFL Europe-ot is megjárta az Amsterdam Admirals színeiben, mire végül az 1998-as szezont a Rams 3. számú QB-jaként tölthette. 1999-ben a St. Louis mindkét előtte lévő irányítót elküldte, viszont leszerződtették Trent Greent kezdőnek. Green viszont az előszezonban elszakította a térdszalagját, a többi pedig történelem és az NFL egyik leggyönyörűbb meséje. A QB aki addig senkinek sem kellett, év végén az NFL abszolút csúcsáról emelhette magasba a Lombardi Trophyt! Alapszakasz MVP, Super Bowl MVP címek, minden az övé volt. 2000-ben kikaptak a Wild Cardon, 2001-ben viszont újra Super Bowlig vitte a Greatest Show on Turf becenévre hallgató Rams-t. Egészen hihetetlen számokat produkált az offense ebben a három évben, de a Super Bowlban visszanyalt a két évvel korábbi fagyi (a Titans csak a St. Louis egy yardos vonaláig jutott a meccs végén egyenlítés helyett) egy bizonyos Tom Brady és Adam Vinatieri képében.

Néhány gyengébb évet követően – amibe belefért 2004 is, amikor kijátsszotta a kezdőből Eli Manninget – 2007-ben jött el újra az ő esélye, de ekkor már a Cardinals színeiben. Matt Leinart volt akkor a kezdő irányító, Warner volt immár évek óta az idős mentor, és amikor Leinart már teljesen vállalhatatlanul tolta, Ken Whisenhunt csak betette Warnert kezdőbe, ami végül is megmentette vállalhatóra az évet. 2008-ban végül a szezon elejétől kezdve ő volt a kezdő QB, kezei közé kapta Larry Fitzgeraldot, és ugyan az alapszakaszban még csak-csak eldöcögött a gépezet egy 9-7 képében, de az NFC West akkor annyira gyenge volt, hogy ez is bőven elég volt a csoportban. A rájátszás pedig ismét történelmet, és a Shock the Worldot hozta. A Warner-Fitz páros együtt is elég lett volna, Fitzgerald abból az évből tartja az összes lehetséges postseason elkapó rekordot, a döntőben azonban csodás feltámadás ide, Walter Payton Év Embere-díj oda, Roethlisberger Holmes-nak dobott lézerpassza ellen nem volt ellenszer.

2010 januárjában a Packers elleni Wild Card meccsen még egyszer utoljára csodát tett, az az 51-45-ös meccs maga volt a csoda. A második legjobb védelem látogatott a városba, ehhez képest Warner olyan meccset tett le az asztalra, amivel végleg legendává vált. 29/33, 379 yds, 5 TD. Magyarul több TD passzt osztott ki, mint ahány pontatlan labdája volt. A Saints ellen azonban gyorsan véget ért az újabb csoda, és Warner be is jelentette a visszavonulását.

Jelenleg az NFL Network szakkomentátora.