Draft értékelő – a hiányzó láncszem megérkezett Houstonba

Tavaly láthattuk, hogy a Texansból egyetlen alkotóelem hiányzik igazán és az a quarterback. Miután a szabadügynökpiacon hiába várt a csapat Romora egy irányítóra, érezhető volt, hogy a drafton nem fognak habozni. De a QB helyzet mellett is nagyszerűen keverte a need és legjobb elérhető játékos kártyákat a csapat, aminek újabb csoportgyőzelem lehet a jutalma.

Az első kör QB runjából a Texans is kivette a részét. Trubisky és Mahomes után már csak idő kérdése volt, mikor viszik ki Deshaun Watsont, ezt pedig el szerette volna kerülni a Houston. Megelőzve a bajt felcseréltek a Browns helyére és behúzták a Clemson irányítóját. Azt nem tudnám megmondani, hogy Watson lehetett-e az első a boardjukon a QB-k közül, de az biztos, hogy elég jó grade-jük lehetett rá, ha képesek voltak felcserélni érte. Véleményem szerint nem is jártak rosszul ezzel a manőverrel, ugyanis Watson egy igazi győztes mentalitású QB, egy vezér, aki a támadósor élére állhat. A védelem ott lesz mögötte, ha baj van és biztos nem kell attól tartani, hogy félelmében elbotlik a saját lábában. Attól már inkább, hogy olyan turnover machine lesz, mint Osweiler volt, ugyanis Watson sem az a játékos, aki nagyon vigyáz a labdára. Mindenesetre sokkal nagyobb respectje lesz, mint a 72 milliós nagypofájú elődjének.

A második körben kisebb meglepetésre linebacker érkezett, pedig akadt nagyobb need is a csapatnál, csakhogy Zach Cunningham itt már olyan értéket képviselt, amire nem lehetett nemet mondani. Ha szeretnénk egy párhuzamot állítani vele kapcsolatban, akkor csapattárást, Benardick McKinney-t lehet említeni, aki szintén ilyen sokoldalú playmaker, mint ő. Cunningham kitűnő futás ellen, jól blitzel és megvannak a képességei ahhoz is, hogy coverage-ben jó játékos legyen. Mindezek mellett a termete elég ahhoz, hogy tight endek ellen is eredményesen harcolhasson. Az egyetlen gyenge pontja az a szerelési hatékonyság, amin az első pár évében változtatnia kell. A második nap második húzása, D’Onta Foreman volt, aki utolsó egyetemi évében 2000 yard felett teljesített és az igen gyengén játszó Miller ezzel ösztönzést kapott a háta mögé. Foreman pályafutását beárnyékolja csecsemőként elhunyt fia, aki miatt kettőzőt erővel küzd majd.

A harmadik napon aztán a Texans sorban elkezdte feltölteni a többi hiányposztot is. Először a támadófalba érkezett Julie’n Davenport, aki valószínűleg a megküzdhet az egyik kezdő tackle posztért is. Még ugyanebben a körben jött Carlos Watkins, aki, ha nem lenne ilyen tehetséges és mély a Texans védőfala, szintén kezdő is lehetne. Így valószínűleg rotációs ember lesz, de draftolásával látszik, hogy a Texans szeretné folytatni a hagyományt, miszerint belülről is nyomást gyakorol az ellenfél irányítóira. Itt Watkins 12 sackje, 23 siettetése és 4 QB hitje mindenképp bizakodásra adhat okot. Az utolsó két körben előbb egy special teamer safety, Treston Decoud érkezett, de hosszú távon akár kezdő is lehet, kitűnő sebességének és térlátásnak hála. A sort pedig egy center, Kyle Fuller zárta, aki csereemberként szintén már idén pályára léphet.

Összességében a Texans tökössége figyelemre méltó, ugyanis egy jó irányítóra voltak akár egy Super Bowltól is, ezt az irányítót pedig most megszereztél maguknak. Az persze kérdéses, hogy Watson 1-2 tanulási év után vagy rögtön áll-e a csapat élére, de nem volt olyan poszt, amibe jobban kellett volna invesztálniuk. A későbbi körökben aztán minden csalódást keltő posztra érkezett egy-egy ember, igaz támadófalba húzhattak volna magasabban is. Nálam ez egy A- grade-re elég, de a Watson húzás boom or bust mivolta úgyis eldönti az egész kérdést.