Connect with us

Draft

A jövő sztárjai – DeShaun Watson

 

Egy irányító, akinek messze nem tökéletesek a képességei, azonban fejben és mentalitásban minden megvan benne ahhoz, hogy a jövő franchise QB-ja legyen. Egy irányító, aki a “nagyszínpadon” teljesít a legjobban. Egy irányító, aki vezéregyéniség, egy igazi győztes típus, aki akkor nyújtja a legjobbját, amikor igazán számít. Ez teszi DeShaun Watsont az idei draft class legjobb irányítójává.

 

A Clemson irányítójával a legnagyobb probléma, hogy túl sokszor hoz kérdőjeles, vagy mondjuk ki, rossz döntéseket. Persze a hibák és rossz döntések benne vannak a játékban, de Watson túl nagy százalékkal teszi ezt meg. Megdob egy fade-et, mikor a corner az elkapó külső vállán áll. Vagy csak bedobja három ember közé a goal line-nál. Watson az utóbbi két évben 30 interceptiont dobott (13+17), tizennégyet tiszta zsebből ráadásul, ami a legtöbb volt az egyetemen.

 

 

 

A karerősségével kapcsolatban mindenképp vannak kérdések. Az egyik oldali hashmarktól a túloldali oldalvonal felé nem tudja elég gyorsan megdobni a labdát, amit a cornerbackek könnyen kihasználhatnak interception formájában. A hosszú labdái is problémásak, egyáltalán nem pontos ilyen helyzetekben, vagy túl- vagy aluldobja elkapóit.

 

A Clemsonnál alapvetően elég egyszerű olvasásai voltak, legtöbb esetben csak a pálya felét kellett figyelnie. Sok esetben rosszul reagált arra is, ha az első readje nem volt szabad. Azt ugyan megmutatta több alkalommal is, hogy végig tud menni az olvasásain, ráadásul a safetyket is jól tudja mozgatni a szemével, ennek ellenére túl sokszor követte végig csak az első számú elkapóját, ami viszont a védőknek hatalmas segítség, le tudták halászni vagy ütni labdáit.

 

A védelmeket alapjáraton jól olvassa a snap előtt és felismeri a blitzeket, coverage-et és tudja, hol kell őket támadni:

 

 

Azonban problémákba ütközik, ha a defense megpróbálja átverni a felállás elrejtésével, megváltoztatásával. Ugyanez igaz, ha a a snap után vannak meglepő mozgások a védelemben és a coverage-et kissé későn változtatják. Ezzel meg lehet zavarni Watsont és ez a profiknál még szembetűnőbb lehet, mint a college-ban.

 

DeShaun Watson egyik nagy erőssége atletizmusa. Egy dual threat irányító, akire direkt QB futásokat is lehet hívni, de improvizálva is meg tud indulni, rengeteg fontos first downt szerzett ilyen módon a Clemson. A nyílt terepen is meg tud verni egy védőt, ajánlatos egy spy-t állítania rá a defense-nek, ami ugyebár egy embert elvesz coverage-ből vagy passzsiettetésből, ezzel könnyebb lesz a támadók dolga. Ettől függetlenül Watson elsősorban nem a futásokat próbálja erőltetni, hanem a célpontjain tartja szemét és csak akkor indul meg, ha az tűnik a legjobb opciónak.

 

 

Watson remekül nyer időt a zsebben, meg tudja hosszabbítani a játékokat, ha nem talál magának üres célpontot. Sok olyan játék volt, ahol azt hihettük, vége, bezsákolják, ő azonban kiszabadult és megfutotta a kellő yardmennyiséget. Nagyon jól használja a lábait arra, hogy kimozogjon és tovább keresse elkapóit és jól használja ki azt, hogy a védőknek számítani kell a futásaira. Tisztelni is kell ezt a képességét, azonban ha túl hamar vált ki rá például egy linebacker vagy cornerback, akkor bedobja mögéjük a labdát üresen álló emberéhez. Ráadásul futásból is remekül passzol, ez is nagy erőssége.

 

Watson egy igazi rhytm-quarterback, tehát alapvetően nagyon jól időzíti passzait és számolja ki, mikor és hova kell érkeznie az elkapójának és ezáltal a labdának is. Az ilyen passzoknál viszont a snap előtti olvasások elég fontosak, ezekkel pedig bajban lehet a nagyok között, ahol próbálják titkolni, mit fognak játszani. De emellett kis területekre is kiválóan dobja be a labdát, ilyenkor karereje sem tűnik problémásnak:

 

 

 

A back-shoulder dobásokat remekül hajtja végre, ez pedig szinte megállíthatatlan, hogyha jól össze van szokva elkapójával:

 

 

Viszont ahogy a bevezetőben írtam, a legjobb tulajdonságát nehéz leírni és elemezni. Egyszerűen egy győztes típus. Egy igazi vezér, aki a nagyszínpadon nyújtja legjobbját, aki nem hogy fél nyomás alatt, de még sokkal jobban is játszik, mint egy “hétköznapi” meccsen. Ebből a szempontból leginkább Russell Wilsonhoz hasonlítanám, akinek szintén bőven voltak hiányosságai – leginkább a termete – mégis az NFL legjobb irányítói között emlegethetjük.

 

DeShaun Watson kétszer játszott az Alabama hírhedt védelme ellen az egyetemen: 66/103, 825 yard, 7 TD, 1 INT. A nemzeti döntőben 14 pontos hátrányból állt fel, utolsó másodperces TD-vel megnyerve a meccset és az MVP címet. Erre az amerikai csak annyit mond: clutch. A nagy meccseken nyújtja legjobbját, a két nemzeti döntőjét kell megnézni ahhoz, hogy a legjobb formájában láthassuk. Az utóbbi két évben rendre remekelt a rájátszásban, az FSU ellen pedig két interception után állt fel, a találkozó végén egy TD után egy ilyen kétpontost hozott össze, tökéletesen felmozogva a zsebben a védők kezei közül:

 

 

DeShaun Watson nem egy Andrew Luck vagy egy Jameis Winston. Messze nem tökéletes, messze nem egy kihagyhatatlan irányító. A zsebből konzisztensebbnek kell lennie, jobban kell vigyáznia testi épségére és a playbookot is rá kell majd szabnia leendő támadókoordinátorának irányító-futásokkal és egyszerű readekkel. Azonban mentális képességei vetélytársai fölé emelik. Rendkívül okos játékos, két és fél év alatt diplomázott le, a focit pedig egyszerűen imádja, egy scout szerint “he eats and breathes football”. Egy-egy interception nem szegi kedvét, simán feláll a gödörből is és a meccsek végén rendre győzelemre vezeti csapatát. Ez a mentalitás pedig mindennél fontosabb, kérdezzük csak Tom Bradyt, Russell Wilsont vagy Dak Prescottot. Mindhármuknak megvoltak a hátrányai, hiányosságai, azonban ők bíznak magukban bármi is történik, nem lehet megingatni őket ebben a hitükben és fejben egyszerűen annyira profik, hogy sikerre vannak ítélve. Watsonnak sokat kell még fejlődnie, de ha én irányítót keresnék az idei classban, mindenképp őt választanám.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások