Minden ami NFL
Az NFL legjobb “hármasikrei”
Triplets – a köznyelvben hármasikrek, az NFL-ben viszont az irányító, a futó és a legjobb elkapó hármasából képzett trió. Egy ilyen hármas elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott, lehengerlő támadósor vezetéséhez. Most a jelenlegi NFL legjobb, egy csapatban játszó hármasait rangsoroltam, ahol nagyon fontos szempont volt, hogy mind a három téren kiemelkedőt nyújtson egy csapat, a legjobbak közé két top játékossal nem lehetett bekerülni, fontosabb volt, hogy mindhárom poszton legyen stabil, jó játékos.
A lista teljes mértékben szubjektív, statisztikákat nyomokban sem tartalmaz.
1. Pittsburgh Steelers – Ben Roethlisberger, Le’Veon Bell, Antonio Brown
Ugyan Ben Roethlisbergeren egyértelműen látszanak a hanyatlás és öregedés jelei, nálam mégis felfértek az első helyre, méghozzá azért, mert a liga legjobb futója és a második legjobb elkapója is a Steelersnél játszik, így egy kevésbé top, de még mindig elég jó irányító elég volt a dobogó legfelső fokára. De úgy általánosságban is fontosabbnak tartottam az RB és WR posztot, amennyiben van egy elfogadható, jó irányító egy csapatnak.
2. Atlanta Falcons – Matt Ryan, Devonta Freeman, Julio Jones
Az NFL legjobb elkapója, a tavalyi év MVP-je és egy sokoldalú futó, nagy harcban voltak az első helyért és nem fogok vitatkozni senkivel, aki őket teszi az első helyre a Steelers helyett, nálam viszont egy hajszállal lemaradtak.
3. Tampa Bay Buccaneers – Jameis Winston, Doug Martin, Mike Evans
Ahogy az első és a második hely között, úgy a harmadik és negyedik hely között is egy hajszál döntött csupán. Evans talán a liga harmadik legjobb elkapója, Winston képességeit én nagyon sokra tartom és nálam nem negatívum a gunslinger mentalitása sem, engem nem zavar annyira egy irányítóban, ha kicsit több interceptiont dob, de ellenben megold olyan helyzeteket, amiket mások nem tudnának, vagy ami még fontosabb, nem mernének megcsinálni, félve a turnovertől. Martin azért itt egy kisebb (nagyobb?) kérdőjel, nem tudok teljes vállszélességgel mellé állni, ezért nagyon elgondolkodtam, hogy lejjebb rakom őket a listámon, de ha csak a focira koncentrál, akkor ő is egy remek játékos.
4. Dallas Cowboys – Dak Prescott, Ezekiel Elliott, Dez Bryant
Ahogy a Falconsnál, úgy itt sem fogok vitatkozni, ha egy hellyel előrébb raknátok a Cowboyst. Elliott már most top5 futó a ligában (a kiváló fal ellenére is) és ugyan Prescottot nem tenném ide a saját posztján, de kétségkívül impresszív újonc éve volt. Persze segítségére volt a futójáték, a támadófal és a rendszer is, de amit kértek tőle, azt maradéktalanul megoldotta. Képességek terén nem tenném mondjuk Winston elé, például a Bucs rendszerében szerintem közel sem lett volna ilyen jó szezonja. És ezt csak azért mondom, hogy indokoljam, miért kerültek egyel hátrébb, mert tényleg úgy gondolom, hogy Prescott egy elég jó játékos és messze túlteljesített minden elképzelhető elvárást és övé lehet a jövő Dallasban. Dez – és ezért biztos kapok majd – nálam kicsit túlértékelt, nem tartom a legjobbak közt számon (értsd: top5-8), mert nem elég konzisztens a teljesítménye, nem tudja rendszeresen üresre játszani magát, túl sokszor tűnik el meccseken ahhoz, hogy tényleg az elitben kezelhessem.
5. Arizona Cardinals – Carson Palmer, David Johnson, Larry Fitzgerald
Ők a szegény ember Steelerse. Egy hanyatló és öregedő irányító, a liga második legjobb futója és egy még mindig top10-es elkapó. Félek tőle, hogy Palmer idén már nagyon vissza fog esni, de David Johnsonra lehet építeni és ki is kell használni a tehetségét, ez teljesen egyértelmű, de azért Fitzgerald felé bármit dobnak, azt ő elkapja. Feljebb nem kerülhettek, mivel jó eséllyel utolsó éve lesz ez mind Palmernek, mind Fitzgeraldnak és már nincsenek a csúcsformájukban, de az első 5 csapat közelebb van egymáshoz, mint a hatodik a Cardinalshoz.
6. New Orleans Saints – Drew Brees, Mark Ingram, Michael Thomas
A Saints évekig nem volt kiegyensúlyozott, így egy néhány szezonnal korábbi, nagyon pass heavy Saints nem férhetett volna fel a listára. Azonban tolódik a futás irányába a játékuk, amiben persze nagy segítség, hogy a kezdeti gyenge évek után Mark Ingram csak berobbant végre. Breest nyilván senkinek sem kell bemutatni, Michael Thomast viszont lehet, nekem ő nagy jelöltem a jövő évi Breakout Player of the Year címre, már amennyiben belefér ebbe a kategóriába kiváló újonc szezonja után.
7. Los Angeles Chargers – Philip Rivers, Melvin Gordon, Keenan Allen
A Chargersnél egy probléma van, méghozzá hogy Keenan Allen nem volt hadrafogható az utóbbi másfél évben, emiatt pedig nagyon gondolkodtam, hogy még lejjebb csúsztatom őket. Végül ide kerültek, Allen képességei remekek, már csak vigyáznia kéne testi épségére és akkor a top5-be is bekerülhetne ez a trió. Gordont az újonc éve után sokan elkönyvelték bustnak vagy rossz választásnak, tavaly azonban rácáfolt a kétkedőkre és parádés szezont futott.
8. Buffalo Bills – Tyrod Taylor, LeSean McCoy, Sammy Watkins
Watkins és McCoy sérülékenysége (és utóbbi öregsége) elég aggasztó, de Watkins egy remek elkapó, ha a pályán tud lenni és McCoyban is még van annyi, hogy egy élmény legyen nézni a gyors irányváltásait. Tyrod játékát is kifejezetten szívlelem, fürge, gyors és tökös is, gyönyörű hosszú labdája van.
9. Miami Dolphins – Ryan Tannehill, Jaj Ajayi, Jarvis Landry
Jay Ajayit én nagyon szerettem prospectként, aztán tavaly megkapta a lehetőséget és az egyik legjobb futó volt az NFL-ben, szinte lehetetlen leszerelni. Landry egy jó kis elkapó, habár én annyira nem vagyok oda érte, mint egyesek. Rengeteg elkapása van, de a legtöbb kis játékból és a célterületet sem igazán találja. Ezzel szemben Tannehillt talán kicsit többre tartom, mint a legtöbben, habár alacsonyan volt a mérce.
10. Oakland Raiders – Derek Carr, Marshawn Lynch, Amari Cooper
A Carr-Cooper kettőst sokkal magasabban is lehetne rangsorolni, ha pedig Lynch is valahogy vissza tud térni két évvel ezelőtti teljesítményéhez, akkor a top5-be is beférnének, de én szkeptikus vagyok BeastMode visszatérésével kapcsolatban, pontosabban nem tudom eldönteni, hogy mire lehet képes így egy év teljes kihagyás után.