Minden ami NFL
Pozíciós rangsor – AFC East – Támadók
Minden évben rengeteg játékos teszi magát nevetség tárgyává fogadkozásaival, miszerint idén majd megállítják a New England Patriotsot. Mivel Bostonban a liga egyik legjobb támadósora működik, ezért aki valóban meg szeretné állítani Bradyéket, annak a labda ezen az oldalán is komoly erőkből kell állnia, hogy tartani tudják a tempót a Patriots megállíthatatlannak gondolt gépezetével.
Irányítók (2,5x)
- Patriots (Tom Brady, Jimmy Garoppolo)
- Dolphins (Ryan Tannehill, Matt Moore)
- Bills (Tyrod Taylor, Cardale Jones)
- Jets (Josh McCown, Bryce Petty, Christian Hackenberg)
Nem gondolom, hogy az irányítók rangsora különösebb magyarázatra szorulna. Tom Brady 39 évesen karrierje egyik legjobb szezonját játszotta 2016-ban, valamint azt is megtudtuk, hogy Jimmy Garoppolo kezébe is nyugodtan oda lehet adni a karmesteri pálcát. Tannehill konstans hozza azt a szintet, amit megszokhattunk tőle. Pályafutása során tavaly volt a legpontosabb, e mellett pedig az egyéni szezonra vetített passer ratingje is most volt a legmagasabb. Évről évre egyre magabiztosabb és jobb, a csoport második legjobb irányítója. A Billsnél Tyrod Taylor tavalyi teljesítményében alaposan közre játszott az is, hogy pass protectionben visszafogottabban teljesített a támadófala, valamint elkapó poszton is akadtak problémák. Ugyan sok kritika érte a szezonban, de a körülményekhez képest elég decens szezont hozott le. Azonban hiába mozog a zseben kívül a legjobban a csoport irányítói közül Taylor, ez nem elég ahhoz, hogy a harmadiknál magasabb helyre kerüljön. Utolsó helyre pedig az a Jets kerül, ahol még a kezdő irányító kérdése sem dőlt el egyelőre, de bárki is álljon a center mögé a három jelölt közül, mindegyik alulmarad a Buffalo irányítójával való összevetésben is.
Elkapók (1,5x)
- Patriots (Julian Edelman, Brandin Cooks, Chris Hogan, Malcolm Mitchell, Danny Amendola)
- Dolphins (Jarvis Landry, DeVante Parker, Kenny Stills)
- Bills (Sammy Watkins, Zay Jones, Andre Holmes)
- Jets (Quincy Enunwa, Robby Anderson, Charone Peake)
Brady elkapóit továbbra is a helyén kell kezelni, hiszen láthattuk már többször is, hogy tényleg bárkiből képes tisztességes játékost faragni, de ezt az állományt látva nem csak hogy a legdiverzebb alakulat a Patriotsé, de a legmélyebb is. Edelman az egyik legmegbízhatóbb célpontja Bradynek, aki Amendolával és Hogannel már tavaly is egy minőségi rövid passzokon alapuló támadójátékot alapoztak meg. Hogant e mellett még hosszú route-okra is gyakran küldték, Mitchellel egyetemben, de az igazán nagy upgrade pont a pálya vertikális széthúzása terén érkezett Cooks személyében. Ez a mélység pedig még kiszámíthatatlanabbá teszi, hogy a Patriots éppen milyen passzjátékot fog hívni. A Dolphins legtöbbet foglalkoztatott elkapója kétség kívül Landry, aki amellett, hogy Tannehill leggyakoribb célpontja, még a legbiztosabb kezű elkapója is, hozzá pedig két olyan játékos jön, akik szintén a hosszú játékoknál kaphatnak komoly szerepet. Parker a visszafogott újonc éve után tavaly már egyre nagyobb szerepet töltött be a passzjátékban, miközben Stills rendkívül eredményes abból a kevésből, ami marad neki. A Billsnél ugyan van egy Landry kaliberű elkapó Watkins személyében, azonban a maradék két játékos nem közelíti meg a kiegészítő személyzet szintjét. A Jets ebben az összevetésben csak egy Enunwát tud felmutatni, akiről tavaly már láttuk, hogy tehetséges játékos, kérdés, hogy képes lesz-e az első számú elkapói feladatot maradéktalanul ellátni.
Futók (1,5x)
- Bills (LeSean McCoy, Jonathan Williams, Patrick DiMarco)
- Dolphins (Jay Ajayi, Damien Williams)
- Patriots (Dion Lewis, James White, Mike Gillislee)
- Jets (Matt Forte, Bilal Powell)
Ezen a téren a Bills run heavy offense-ének letéteményesei állnak az élen Shady McCoy vezetésével, aki kis túlzással egy személyben felel csapata sikeres támadássorozataiért. Ez nem okozott különösebb fejtörést, ellenben a Dolphins és a Patriots összevetésével. A közvélemény gyakran hozza elő, hogy igazából Ajayi nem csinált semmit kis túlzással a tavalyi év során, volt három jó meccse, meg 12 átlagos, de az ő dolgát nem könnyítette meg egy olyan támadófal, mint amilyennel a Bills rendelkezik. Futóképességeket tekintve pedig előrébb rangsorolom a Patriots bármelyik running backjénél, hiszen Lewis és White inkább elkapásban jeleskednek, míg Gillislee-ről egyelőre egy viszonylag kis minta áll rendelkezésünkre, a Billsben McCoy mögött nem igazán tudott kiteljesedni. A Dolphins brigádja egy direkt futójátékot játszik, míg a Patriotsnál szintén a diverzitás játssza a főszerepet a running backek között, csakúgy mint az elkapók terén. A Jetsn a változatosság kedvéért itt is utolsó, hiszen nem olyan jó futók, mint Ajayi és nem is annyira jók elkapásban és mélységben, mint a Patriotséi.
Tight endek (1x)
- Patriots (Rob Gronkowski, Dwayne Allen)
- Dolphins (Julius Thomas, Anthony Fasano)
- Bills (Charles Clay, Nick O’Leary)
- Jets (Jordan Leggett, Austin Seferian-Jenkins)
Nem csak a csoport, de a liga legjobb tight endje is a Patriotsban szerepel, aki az egész pályát képes bejátszani, hosszú és rövid route-ra egyaránt lehet küldeni, miközben blokkolásban is párját ritkítja. Hozzá jön még Dwayne Allen, aki a minicampek során szenvedett új csapatánál, de idővel majd csak belerázódik a dolgokba. Ha Fasano lenne a Dolphins első számú játékosa a posztra, akkor lehet még hátrébb is kerülnének, de Julius Thomas érkezésével egy elkapásokban remekül használható játékosra tett szert a gárda. Adam Gase alatt kiváló évet produkált a Broncosban, ha valaki ki tudja belőle hozni egykori formáját, akkor az a Miami vezetőedzője. Blokkolásban ugyan nem jeleskedik, mert rohadt lusta, azt viszont majd Fasano megoldja. Rendkívül kíváncsi volnék arra, mire fel keres egy olyan tight end Buffalóban 9 millió dollárt 2017-ben, aki évről évre folyamatosan gyengébben teljesít. Futásblokkolásban persze elidegeníthetetlen érdemei vannak, azonban egy modernkori NFL tight endtől egyszerűen kevés, ha valaki ennyire egydimenziós. O’Leary pedig kottára ugyanez a kaliber, csak kevesebbért teszi mindezt, plusz elkapásban még kevésbé produktív, mint Clay. A Jetstől ezen a téren sem kell sokat várnunk, egy ötödik körös újonc és a rehabot megjárt ASJ-vel próbálnak zárkózni a csoport többi egységéhez.
Támadófal (2x)
- Patriots (Nate Solder, Joe Thuney, David Andrews, Shaq Mason, Marcus Cannon)
- Bills (Cordy Glenn, Richie Incognito, Eric Wood, John Miller, Jordan Mills)
- Dolphins (Laremy Tunsil, Anthony Steen, Mike Pouncey, Jermon Bushford, Ja’Wuan James)
- Jets (Ben Ijalana, James Carpenter, Wesley Johnson, Brian Winters, Kelvin Beachum)
A legkomplettebb egység a Patriotsé, akik mind pass protectionben, mind futásblokkolásban magas szinten teljesítenek, azzal pedig, hogy Cannon elképesztő formajavuláson ment át a tavalyi szezon folyamán, gyakorlatilag Brady mindkét oldala stabilan védve volt, így nem is feltétlen meglepő, hogy mindössze 24 alkalommal vitték földre a Patriots aktuálisan játszó irányítóját. E mellett a futójáték is viszonylag jól ment. Az egyetlen gyenge pont talán a fal közepe Thuneyval, de egy vállalható szintet ő is képes volt hozni. A második helyen álló Buffalo fala rendkívül érdekes, hiszen amíg a centertől balra minden rendben, addig jobb oldalt már akadnak problémák, főleg a jobb oldali tackle posztján. Millsen kívül azonban a komplett fal annyira jól töri az utat McCoynak, hogy igazából Mills teljesítménye sem annyira kiugróan rossz, ha az összképet vizsgáljuk. A Dolphins úgy tűnik, hogy stabilizálni tudja támadófalát pass protectionben, tavaly már egyáltalán nem verték össze annyira Tannehillt, mint ahogyan hozzászokhattak a Dolphins szurkolói, ellenben futásblokkolásban nem feltétlen segítik Ajayi munkáját, ahogyan azt már érintettem a running backeknél. A Jets pedig a maradék értékét is kivágta a támadófalból, így itt is, mint az összes poszton az utolsó helyre kerültek.
Igazából semmi meglepő sincs a sorrendben, a Patriots kimagaslik a mezőnyből, miközben a második helyért továbbra is a Bills és a Dolphins birkózik, miközben a Jets a teljes újjáépítés szellemében mindenkitől megszabadult, aki bármilyen szinten is a rebuild útjába állt, így nem meglepő, hogy alig van értékelhető játékosuk a támadósorban.